Családi hétvége

 A család két skizoid testvérpárból áll, amelynek egyik fele én vagyok. Édesanyám egy öreg, tolószékes beteg, nem meghatározott, kontrollált depresszióval és számos be nem vallott személyiségzavarral.

 Gyermekem, aki a volt párkapcsolatomból született, nagy keggyel, velünk él, hamarosan betölti a második életévét.

 Kishúgomnak, akinek most volt gyógyszercsökkentése, számos problémánk gyökerét köszönhetjük. A sors iróniája az, hogy ő pszichológusnak tanul, közel nulla önismerettel.

 A kedves doktor úr nevét, aki ilyen áldásossá tette a hosszúhétvégénket, nem írom ki.

 Ha lehetne, én most írnék egy e-mailt a pszichológusomnak, dehát, egyrészt hétvége van, másrészt ő sem esett a fejére, nincs netes elérhetősége megadva az, engem szinten tartani igyekvő, alapítványom honlapján.

 Szóval ez a kis nagyon felnőtt, nagyon kiegyensúlyozott teremtés, drasztikus gyógyszercsökkentésen esett át péntekre virradóan.

 Mivel a gyerek beteg, nem vihettem el magammal bevásárolni, meg szerettem volna bízni ezt az áldott-tökéletes pszichológuspalántát, hogy vigyázzon a picire, míg megjárom a helyi szupermarkatet.

 Nem. Ő azt nem, le van sz.rva a gyerekem meg én is. Azért, mert ideszültem egy gyereket, neki nem kötelessége vigyázni rá, neki tanulnia kell, neki dolga van.

 El is felejtette bevenni a reggeli gyógyszeradagját.

 Délutánra rájött, hogyha nem oldjuk meg a bevásárlást, neki sem lesz mit enni a hétvégén, így vett pár dolgot a közelebbi boltban, természetesen, a maga szája ízére.

 Dél körül úgy tűnt, bekattant, mert a rá jellemző kezdeti fázis, mikoris nekem ajándékoz egy csomó kacatot, beindult.

 Mire bevette a gyógyszerét, helyrejött.

 A hétvégén, itt volt a barátja. Ahogy az lenni szokott, meghúzta magát, de jól teleitták magukat alkohollal. 

 Ennek mindig kellemetlen utóhangja van: a húgom ilyenkor legalább egy napig egy dúvad.

 Ma, hétfőre, egyre egyhangúbbá vált a hűtő kínálata.

 Most már nem csak a pici és én, de Édesanyám is influenzás.

 Reggel megkértem ezt az orvosi sikertörténetet, hogy menjen el bevásárolni, mert nem lesz itthon kaja.

 A szokásos, csak hangosabban: le vagyok sz.rva én is és a gyerekem is, Anyu is, ő nem megy el sehova, neki Zh-i lesznek, van saját dolga.

 Délben, tömény visszafojtott dühvel, készítek ebédet a gyereknek és magamnak. Bosszúálló típus vagyok, direkt annyit főzök, hogy neki egyik menüből se jusson.

 Mikor kijön a konyhába pislog is rendesen, de nem mer megjegyzést tenni. Nem nagyon lenne értelme.

 Este, úgy kilenc körül kezdődik a nagyjelenet. Húgika berobban a nappaliba, ahol csendes esti lecsengést folytatunk a tévé és a gyerekjátékok között. Húgica egy könyvet keres, a Mese pszichológiáját (vagy mi a szöszt).

 Lévén mániás paranoid, mindenkire ráfogja a könyv lelőhelyét: Anyunál van, mert ő el akarta olvasni. BIZTOS, nálam van, mert nálam van (indok nincs).

 Mindegyikünk le van torkollva, hogy milyen rendetlenek vagyunk, h.lyék vagyunk stb.

 Kiderül, hogy ezt a könyvet a kis aranyos legalább két és fél éve nem látta. Azóta volt festés, babaérkezés, lövésünk sincs, hol a könyv, de a legszebb az egészben, hogy egyikünk sem olvasta, ám valakin le kell vernie a cirkuszt.

 Tombol, elhúzza a bútorokat, lesodorja a polcokat, engedély nélkül feltúrja az én szobámat is, nem jut el az agyáig, hogy életemben nem láttam azt a könyvet.

 Közben én le vagyok fogyatékosozva, Anyu h.lyézve, a gyerek meg, aki nem házasságon kívüli gyerek, csupán emlékgyerek, le van fattyúzva (hozzátenném, hogy a húgom és én vagyunk házasságon kívüli gyerekek, de ez részletkérdés).

 Természetesen az egész műsor nagyon erős hangerővel folyik és arra figyelmeztetvén, hogy lent is, itt is van egy baba, halkuljon, az a válasz, hogy le van sz.rva az a szomszéd gyerek (is), mert egész nappal nyekergett a szobája alatt, miközben ő tanulni akart.

 Megy a cirkusz, még azután is, hogy Anyu megtalálja a könyvet PDF-ben a neten. A húgom nem bír leállni, ugyanazokat a köröket futja, nem érti meg, hogy a könyv megvan a neten.

 Közben a kisfiam teljesen kikészül. Amúgy sem gyógyult még meg, próbálja védeni magát, bemegy a szobánkba rajzolni, de sajnos nem tudja kivívni a neki kijáró békét.

 Utánamegyek, előveszem a gépem és miközben kétségbeesetten kutatom, hogy kinek tudnám elmesélni a történteket, kitől lehetne segítséget kérni, benyomom neki Youtube-on a kedvenc gyerekdalgyűjteményét.

 Szegénynek újra tele lesz az orra, ahogy ölelelem érzem, hogy hurutos és teljesen kitérek a hitemből, ami a pszichiátriai védelmet illeti. Dühöngök, hogy képtelen vagyok megoldani a helyzetet, mert nem adhatok be estére köptetőt a kicsinek, úgy kell szegényt megnyugtatnom, hogy én tombolok belülről és nemhogy a húgom pszichiáterének nem szólhatok, de az én pszichológusomnak sem, lévén szünet, este, privát szféra.

 Szerdán majd felhívhatom a szociális munkást, kérhetek magam számára időpontot, de ezzel a Március 15-e nincs megoldva.

 Tudom, hogy az egyetlen megoldás a különköltözés lenne, de pont most jön az az egy év, amikor csak valami 28 ezres összeget fogok kapni és csak úgy, mellesleg, pont az elköltözés az, amit évek óta nem tudok megoldani és mivel Édesanyám rokkant, igazából már meg sem oldhatok.

 Isten nem ver bottal: a húgom befalja a gyerek maradékát.

 Most már ő is fújja az orrát…

Szerző:

Belépett: 2 év

Ofélia30

Blog kommentek: 7Blog bejegyzések: 3Regisztráció: 2015. 03. 28.

Írj megjegyzést

családi hétvége :)

Olyan jól indult ma a nap. A fiúk hagytak sokáig aludni – utána kicsit relaxáltam. a feldenkrais gyakorlatot.

még nem tudom jól csinlni, és inkább kádban csináltam.

mert a tanárom azt is mondta, hogy úgy kéne elképzelnem magam, amikor még magzat voltam – és nem volt történetem – nem voltam elkülönülve az anyámtól, a teste része voltam, biztonságban, nem bántva, mindent megkaptam, amire szükségem volt….

és laza voltam és puha és a leggyorsabban fejlődtem…

és mindent hallottam. az anyám emésztését, sóhajtását, szívverését, véráramlását…

és így kéne elképzelnem magam. kiüresedve… semmit nem csinálva. csak lebegve. hallgatva a körülöttem levő zajokat – mint értelem nélküli zajokat. ritmusban. szívdobogás… lélegzés. a tüdő emelkedése, süllyedése. fizika.

hát a kádban csináltam ma ezt – mert az ülve kiüeresedés – meditálás – még túl nehéz nekem… de a kádban lebegve, behunyva a szemem, nem gondolva semmire, pontosabban elképzelve magam, mint magzat, és scak a légzésemet figyelni….  – ez földöntúli boldogság… jobb, mint a narkó!!! (sosem próbáltam)

és utána a fiam rögtön érzékelte a változást. Csillogó szemmel, őt hallgatva, teljes szívemmel fordultam felé, és kérdeztem őt, mihez van ma kedve…

először azt mondta, menjek ki a szobájából, csak apjával akart játszani.

de aztán másodszor is rámnézett, és látta-érzékelte rajtam a teljes nyitottságot-kíváncsiságot. azt, hoyg tudok neki msot adni. a figyelmemből, a kedvességemből, a szeretetemből. hogy nem vagyok eltelve a magam fájdalmával. hogy van bennem hely az ő számára. hogy üres vagyok. nincsenek terheim. szabad vagyok. tudok vele jtászani.

és  végül is mihez volt aztán kedve???

velem játszani – pontosabban színezni.

és mit színezni? kottákat és hangjegyeket – amiket már korábban kinyomtattam neki…

olyan boldogság volt. együtt színeztük a violin kulcsot. meg a titi- tá-kat.

anya, anya, ez milyen színű legyen?  és csillog a kis szeme…

a nagy violin kulcsot kiszíneztük a szivárvány minden színével…

Közben azt a zenei oktató cédét hallgattuk, amit még az apja vett neki de korábban még sosem használtuk. És angyon nagyon tetszett neki. végre egy zene, amit szeret hallgatni!!!

aztán a fiúk elmentek úszni, én meg gyorsan felhívtam anyámat meg a tesómat.

panaszáradat. de nem tud lehúzni. rövidre zártam, praktikus próbáltam lenni és szeretetteljes és megértő. és most megyek rajzlapot venni – hogy legyen mit színezni mire hazajönnek… 🙂

jó ez a mai nap. szeretem a családomat!! 🙂

minden nap fogok meditálni.

fényezni az idegeimet, szeretgetni magamat, lebegni, nem akarni semmit, nem ellenállni, puhának lenni, mint egy kisbaba, lebegni az élettel, az életet jelentő áramlásokkal – nem veszekedni – nem kontrollálni – csak az áramlattal menni…

Szerző:

Belépett: 4 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 2010. 10. 31.

Írj megjegyzést