csak magamban mondogatom

Olyan boldog vagyok. Ízlelgetem az új iskola örömeit – és hogy pont jó volt így, hgoy az első évet még itt, a közeli iskolában jártuk…

Mert elsőosztályosként reménytelen lett volna egy távolabbi iskolába naponta elvergődni.

Most viszont már van kötelességtudata – és össze is tudja hasonlítani a két iskolát. És mrá nagyobb is – tehát a távolságot is könnyebb legyőzni.

Nem akarom elkiabálni – de a rövid kis barátkozás ideje alatt szemmel láthatóan jobban érezte magát az új iskolában.

Van néhány annyira egyszerű dolog, ami annyival jobb az új iskolában – pl. a tér felosztása…

Az új iskolában az elsősöknek pl. van egy külön elkerített rész, ahol csak ők játszhatnak.

Kevesebb gyerek kisebb helyen ui. nagyobb valószínűséggel találkozik egymással és teremt kapcsolatokat mint sok gyerek egy nagy helyen….

A nagyobbaknak egyre nyíltabb a tere – de még a másodikosok is kapnak egy kis elkülönített belső teret, ahol csak ők vannak…

Érdekes, hogy a szülők némelyike a régi iskolából kapaszkodik belém, hogy segítsek nekik harcolni a mostani rektorral szemben, mert szerintük egy lehetetlen alak. Tehát nem csak én gondotlam, hoyg egy szörynű arrogáns perszóna.

Egy óriási súly esett le a vállamról – egy olyan iskolát talátam, amelyikre tényleg rá merem bízni a gyerekemet, reggeltől estig. Akinek a rektorával ugyan nem találkoztam, de a nevelőtanárával igen. És az egy bűbáj, tündér.

Azt igenis nagyon szar volt a régi iskolában járni, hogy az én tündéri gyerekem elkezdett hervadni… És egyedül lődörög az udvaron. Attól is hidegrázást kaptam, hoyg az iskola lepattintja a nem norvég anyanyelvű gyerekek problémáját.

Őszintén szólva tehát mindketten kezdtünk igencsak hervadozni!!!!!!!

Az új iskolában megtapasztalhatta, hoyg milyen az, együtt focizni, kisebb csoportban, és a kis eszével már azt is tudja, hoyg fog kapni norvég nyelvű korrepetálást is.

És én is megtapasztalhattam, miylen az : látva lenni és elismerve lenni. És a szükségleteink ki lesznek elégítve. A gyerekemé is és az enyémé is.

Újra mosolyogni tudunk. Boldogok és elégedettek leszünk ismét. és lesznek igazi barátaink. akikkel közös értékeket vallunk. huh. nagyon boldog vagyok. egy új nagyon nagyon nagy projekt letudva.

Arról nem beszélve, hoyg igenis örülök, hogy vallásos nevelést kap a gyerekem.

És akkor most koncentrálhatok megint a saját dolgaimra… mert a gyerekemet most már elviszi az iskola. Persze, az én támogatásommal, de msot már nem lesz probléma a támogatás! 🙂 teljse szívemből és lelkemből támogatni tudom az iskolát!

Az új tanárnő egy angyal! a régi egy vehemens, energikus, marha nagy gesztusokkal beszélő nagyszájú tanárnő volt.

őt is szerttem -d e közelebb áll a lelkemhez egy ilyen finomlelkű, kedves, halkszavú tanárnő….

boldog vagyok… nagyon… és kurva fáradt…

Szerző:

Belépett: 4 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 2010. 10. 31.

3 gondolat erről: “csak magamban mondogatom”

  1. Lépten nyomon megállítanak a szülők – akarják, hoyg harcoljak tovább a gyerekeik jogaiért a régi iskolában…

    és egyre több szülőtől hallom hogy egy kész katasztrófa ez az iskola, amit éppen most hagyunk faképnél…

    a felszínen csillog villog és óóóóriási feszültségektől terhes…

    hát, úgy látszik, megint jól működött a radarom.

    És úgy látszik, hogy a rossz tapasztalatok a hatalommal való visszaélésről segítenek felismerni a hasonló embertípusokat… A rektorról mondjuk lerítt , hogy egy empátiától mentes magabiztos és cinikus királynő típus. Kösz. ezzel nem lett volna kedvem hadakozni.

    Amit csinál, az nem más, mint a hatalommal való visszaélés.

    sajnálom azokat akik nem tudnak segítséget kapni. felháborítónak tartom az egész helyzetet. és újabb és újabb cikkeket találok, amik feltárják az egész borzalmas folyamatot.

    a törvény ilyen természetesen. hogy nem egyértelmű.

    és emiatt az iskolák bürokratikus útvesztőiben vesznek el a gyerekek – és nem kapnak segítséget a nyelvoktatásban.

    megáll az ész. ez IS Norvégia…

    a szülők szomorúak hogy megyünk. más iskolába.

    én meg szárnyalok. és nem győzök csodálkozni, hogy ez hogy lehet….

    de tényleg…

  2. Utolsó, utolsó, utolsó nap ebben a szörnyű iskolában. Soha, soha, soha be nem teszem a lábam többé!!!

    Utolsóelőtti nap kaptuk meg a gyerekeinkről  írásos évzáró véleményt.

    Majd ősszel értékeli szóban a tanár a szülőkkel. Kösz. Ezen mrá hálistennek nem kell részt vennem…

    És megszabadulok ettől a harsány, ápolatlan tanárnőtől is, aki ugyan nagyon tudja eladni magát – de azért az én lelkemnek ő egy kicsit túl sok volt.

    na. hát ennyi. megyünk tovább…

  3. Még valami motoszkál a fejemben – hogy le van tudva az öltözködési és ajándékkozási és nyaralási verseny.

    Tököm tele van már bocsánat azzal, hogy ez kb. egy verseny kezd lenni…

    Se kedvem sem lehetőségem beszállni egy ilyenbe – hiszen a magániskola máris sokkal drágább lesz és talán korlátozottabbak lesznek iylen téren a lehetősgéeink . de én ezt egyáltalán nem bánom!!

    nem akarom hogy a gyerekem egy elkényeztetett kis buta köcsög legyen…

    És látom, ohgy azok a gyerekek, akiknek ez jut, enm tehetnek igazából róla- ilyen a környezet… kultúra zéró, lóvé meg van – midnenre kb…

    Most hoyg nyafogott a gyerekem, hogy miért nem vettem meg neki ezt meg azt meg amazt ,modnta neki, hogy azért, mert szeretem őt…

    És mindig arra gondolok, hoyg külső javak helyett msot belső javakra tesz szert, és ez mennyivel fontosabb !!!!!!!!!!!!!!!

    Ebből fog táplálkozni egész életében!!

    és az is gyakran eszembe jut, hoyg azok tudtak túlélni is a szörnyű háborús és egyéb borzalmas helyeken, akiknek volt valami kultúra fejében…

    tudtak néhány verset kívülről, tudták, hogy nem az az élet, az az állatság, amibe a történelem borzalmas nyomása miatt belecsöppentek…

    Én azt akarom, hoyg a gyerekem lelkileg gazdag legyen, tudjon odafigyelni másokra, tudjon szeretetet adni és kapni – igazi szeretetet. nem szeretetpótlékot, amit pénzért lehet venni..

Írj megjegyzést