Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Szétesve

1 Comment / Mindenki látja / /

Igazából nem is tudom mit akarok most írni, mivel egyáltalán nem tudom megfogalmazni. 

Csak sírni akarok egész nap, szorít a mellkasom, minden bajom van de csak nem sikerül. Nem megy, nem tudok sírni. Olyan vagyok mint egy zombi és egy időzített bomba keveréke. Alapvetően alig fogtam fel egész nap, ami velem történt, mégis elég volt egy rossz szó ahhoz, hogy robbanjak és itthon kitörjön egy újabb veszekedés. Persze este, mikor már sötét van, nehogy véletlenül is elmehessek mondjuk sétálni, hogy ne hallgassam, ahogy elmondanak mindennek. 

Egész nap ideges voltam és pánik volt rajtam az iskola miatt, annyira hogy kénytelen voltam bevenni gyógyszert mielőtt elindultam itthonról. Attól meg úgy éreztem magam mint aki be van állva, legalábbis mocskosul letompított. Pedig nem vettem be többet mint szoktam, sőt kevesebbet. Lehet, hogy az egész napos nem evés és nem ivás is szerepett játszott a dologban. Nem tartom kizártnak. 

De egy dolog biztos, hogy mocskosul egyedül érzem magam. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy egyébként valószínűleg személyesen nem is tudnám senkinek kisírni magam, mert egyszerűen nem menne. Szégyenlősség? Valami büszkeség féle? Nem tudom, nem is érdekel. Mert most akarom, most kellene valaki, aki átölel amíg én sírok. De hát ugye álmodik a nyomor, szokták mondani.

Szétesve Read More »

Debilék / Bájcsevej

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /

Méltánytalanság és butaság, a két talán legborzasztóbb dolog amit el tudok képzelni, és ez rendkívül jól mutatja, hogy közel sem vagyok annyira kreatív mióta megöregedtem, megsavanyodtam és nagyjából mindentől elhatárolódtam. Amikor ez a két jelenség egyetlen szituációban egyszerre bukkan fel általában úgy érzem, hogy nincs az gyakorlott tűzszerész aki hatástalanítani tudna mielőtt esetleg felrobbanok. Ízléstelen tréfája az életnek, hogy a családi környezetben nem ritka a méltánytalanság, a pusztító, olykor egyenesen debilitásba hajló sötétség pedig gyakorlatilag állandó, ezért aztán a robbanásveszély is gyakori. Ugyanakkor persze éppen a Búrát olvasgatva jut eszembe olykor mégis az, hogy mennyivel szerencsésebb (többnyire) jó szándékú debilek közé születni, mint mondjuk teljesen felelőtlen fél-pszichopaták közé. Ettől függetlenül boldog vagy elégedett nem vagyok a helyzettel, sőt! A butaság ugyanis éppúgy gátja nagyjából minden pozitív fordulatnak mint a rosszindulat, és kénytelen vagyok megint hozzátenni, hogy sőt…! Nincsen a családomban egyetlen egy, de még egy fél olyan ember sem akivel egyáltalán szóba állnék ha nem lennénk rokonok. Ijesztő banda, komolyan, és lehangoló, és siralmas. Ehhez hozzájön még, hogy mint egy időzített pokolgép, mindig akkurátusan be vannak állítva, és mindig, tehát kivétel nélkül akkor érnek eleve totálisan destruktív működésük tetőpontjára amikor esetleg az ember éppen elkönyvelhetne némi, soknak így sem minősülő pozitívumot a szarnak is csak tetemes mennyiségű jóindulattal nevezhető életében. Piszkosul nehéz nem végletekbe menően gyűlölni őket, még akkor is, ha a felelősségük a jelenlegi és a nagyjából mindenkori helyzetben éppen olyan korlátolt mint a szellemi képességeik. És egy ilyen minden kétséget kizáróan csodálatos, napsütéses februári napon ezzel a kiokádhatatlan moslékkal a gyomorban kell megpróbálni komótosan venni a levegőt, és erről kell rém unalmas esszét írni mikor annyi más izgalmasabb, ugyanakkor nem sokkal szívderítőbb kérdés is felmerül.

Szombaton találkoztam B.-vel, és különböző belpesti kocsmák tónusra és hangulatra is különböző homályában nagyjából négy és fél órát csicseregtünk, érintve egy jó csomó súlytalan és egy jó csomó komolyabb témát. Felmerült a kérdés, hogy miért meg egyáltalán hogyan lehetek én egyedülálló, és ez egy olyan előrelépés volt az eddigi óvatoskodáshoz képest, aminek egyrészt a teljes zűrzavarom és bizonytalanságom, másrészt a kimerítő és őszinte válasz képtelensége miatt nem örültem. Ha lehetne egy ilyen beszélgetést vagy a komplett dörgölőzési folyamatot a végéről kezdeni, meggyőződésem, hogy ez a kérdés fel sem merülne, és arra is nagy tétekkel mernék fogadni, hogy a „dörgölőzés” maga is megkérdőjeleződne, vagyis annak szándéka. De nem csak ezért érzem magam hülyén, hanem azért is mert leghalványabb fogalmam sincs arról nekem mi legyen a szándékom, kvázi kiindulópontom ebben a helyzetben, mi több, azt sem tudom, hogy egy teljesen más, lényegesen jobb helyzetben hogyan állnék a dologhoz. Nagyon kedvelem B.-t, ellenben nagyon elragadtatva véletlenül sem vagyok, annak a lehetőségét meg minden pozitív jel és esetleges ilyen-olyan egyezés ellenére sem látom, hogy nekünk bármilyen helyzetben is íródhatna egy mélyebb, hosszadalmasabb történetünk. A nyilvánvalóan irreális tömjénezéssel meg a szakadék szélén állva elég nehéz mit kezdeni. Ráborult a szarral teli bili a fejemre, és azzal traktál az utca népe, hogy milyen jó ez az új stílus. Félrement egy hasonlat volt ez, nem a külsőmre értettem, hanem minden másra. És bizony ahogy így ülök itt minden értelemben nyakig bizonytalanságban, és kakiban, rendesen frusztráló, hogy elég nyíltan táncba vagyok szólítva, és nem különösebben számít az sem ha épp idegesítően diplomatikus vagyok, mert komoly elszántság van a túloldalon. Más kérdés, hogy komoly, sőt irreális elszántság, és némi jó értelemben vett rámenősség nélkül velem már gyakorlatilag szóba állni sem lehet, vagy még ezekkel együtt sem, tehát B. az egyetlen stratégiát választotta ami bármi kilátással is kecsegtethet, ha mással nem, legalább azzal, hogy összefutunk és beszélgetünk (aminél többet egyébként én véletlenül sem akartam amikor anno, egyszer ráírtam). Csak hát nekem már ez is esemény gyakorlatilag, innen még kurva messze van a romantika, a többiről – amivel ebben a korban már számolni lehet, sőt kell – nem is beszélve. Fura egy helyzet ez, de az alapvetések is furák az én úgynevezett életemben, ergo arra nem lehet számítani, hogy egyszer csak váratlanul előáll majd egy kevésbé fura szituáció, amit könnyebb lesz értelmezni, vagy amivel könnyebb lesz bármit is kezdeni. Nagyon sok gondolatom volt még ezzel az egésszel kapcsolatban, de most ennyi fért ki a fejemen, fáradt vagyok, és nyűgös, pihenek.

Debilék / Bájcsevej Read More »

Helló világ

6 hozzászólás / Mindenki látja / /

Megakadtam. Legalábbis ezt érzem. Most jutottam el addig,hogy feljöjjek az oldalra regisztrálni,korábban már olvastam a bejegyzéseket és nagyon sok közös érzést és látásmódot találtam. Valami nincs rendben ,azt érzem.

Eljutottam arra a pontra amikor már nem akarok senkit a hülye gondolataimmal terhelni. 27 éves nő létemre sokkal jobban kellene állnom,már kész tervekkel és egy „induló” házasággal vagy stabilabb kapcsolattal.

Mintha mindig sodródnék,valahogy a dolgok megtörténnek velem,és akármennyire szerettem volna bármikor is azt érezni én döntök,nem igy volt,legalábbis végül sosem így volt.

Most mesélhetnék oldalakat,napokat mi történt velem,de röviden összefoglalva,kétszeres szexuális abúzus nagyon fiatalon,majd ezt évekig titkolva ,elküldve egy pszichológushoz nem segített a dolog. Közben a nem vagyok fontos,nem lehet szeretni, mindenkit eltaszítok magam körül és mégis alárendelem magam mindenki akaratának érzések. Majd szépen belecsúszva egy függővel való hosszú párkapcsolatba,ahonnan igazán nehéz volt kilépni. Azthiszem a bipoláris depresszióból is jutott némi,mert rengeteg a hangulat váltásom és mostanában inkább lefelé nyom a sötétbe ez az egész dolog.

Nagyon nehéz most minden azt érzem. Hatalmas falatot vettem ki az életemből,január óta egy teljesen más városban élek a párommal,más lett a munkahelyem és minden ismerősömtől távol kerültem. A sodródásomat megint csak éreztem,hiszen nem teljesen fogtam fel mi is történt,csak inkább érzésekben,érzelmekben és hatásokban. Néha mintha minden ember csak figyelne és látná milyen ronda vagyok és nem érek semmit sem. Ez az egyik tévképzetem,mindig csak megakarok felelni másoknak,mindenkinek jó legyen ,szeressenek,mert ugye azt nem érdemlem meg csak akkor ha leteszek érte valamit az asztalra. Vagyis ez van a fejemben.

Debil gondolatok,rengeteg ilyen van,amik igazából mindennap megjelennek és jönnek-mennek többnyire,viszont sokszor elgondolkodom ,hogy ez másnál is, a normálisaknál is így megy ? Nem vagyok benne biztos,sőt tutira nem. Nem hiába nem osztok meg sok mindent mindenkivel. A humorban próbálom oldani azokat a negativ hullámokat,amit lehet és elkomolytalankodni a már egyébként is komoly dolgot. Vagy csak túlreagálom? Bizonytalanság,közben félek attól hogy számomra fontos embereket elveszítek,még akkor is ha többet bántottak,mint szerettek.

Jó kis koktél vagyok,tele összezavart mindennel is.

Ez az első bejegyzésem,na ha ezen valaki eltud menni annak nagy gratula. Már csak ezért is érdemes volt feljönnöm,hogy kiírjam.

🙂 

 

 

Helló világ Read More »

Budapestország

22 hozzászólás / Mindenki látja / /

Senkit nem akarok ezzel megbántani de ez már régóta kikívánkozik belőlem. Ez egy ilyen ország, ez egy Budapestország. Nagyon sajnálom, de ez van. 

Aki nem ott él és még csak nem is a közelében, sokkal kevesebb lehetőségük van. Két hétig ott voltam és a rokonok ezzel szívták az agyam, hogy tudok Mosonmagyaróváron élni, olyan messze, lehetőségek nélkül. Valamennyire igazuk van, magam is tapasztalom. Még ha nem is egy elmaradott kis falu amilyennek ők elképzelik. De hát idősek, tehát elnézhető. Mamám volt már itt de szerinte sincs itt semmi, bár jól érezte magát, de már csak nyugdíjasként volt itt, annak meg már olyan mindegy.

Lehetőség van itt de jóval kevesebb választékkal, sok mindenért Győrbe kell menni de még ott is kevés választék van Budapesthez képest. Be kell látni ez így van, akár tetszik, akár nem. 

Következő felvonás, bár egy kicsit eltér a témától. Össze jöveteleken vehetnék részt amiket imádok de már évek óta nem járok, mert nem ott lakunk. Ez van. Még jobban el vagyok zárva, amúgy sincsenek barátaim, így még nehezebb. Jó, ezt hagyjuk. 

Fokozatok (a legjobbtól a legrosszabbig)

1. Budapesten született, mindig is ott élt.

Nekik nem kell költözni, hisz ott van minden. 

2. Aki máshol született de oda költözik

Egyszerűen rákényszerül ebben az országban. Még ha nem is akar. Főleg Kelet-Magyarországra vonatkozik. 

3. Aki nem ott született és nem is költözik oda

Többségében el van a városában/falujában, hiszen azt szokta meg, nincs összehasonlítási alapja. Más részük meg nem tud költözni bizonyos okok miatt, aki mondjuk szeretne elmenni. 

4. Aki ott született, de elköltözik

Általában az idősebbekre jellemző, akik nyugalomra vágynak és már mindegy nekik. De vannak fiatalabbak is, gyerekes családok. De ők vannak kevesebben. Na, az ilyen már érzi a hátrányt, hisz mennyi lehetősége volt, de ez most lekorlátozódott és hiába költözött el, mindig vissza kell mennie, de hát ez van. Nagyon unom ezt már. 

Hogyan lehet ezt áthidalni? Külföldi költözéssel, ami baromi nehéz, valóban olyan embereknek való, akik talpraesettek, jól alkalmazkodnak a változásokhoz, váratlan helyzeteket jól kezelik, aki nem én vagyok, hanem pont az ellenkezője. Ja és a nyelvtudás. Hiába tanultam, egy rohadt mondatot se tudok összerakni, így hagyom már a fenébe, ezt is meguntam. Inkább nem pisiltem, csak ne kelljen elkérni a kulcsot idegen nyelven, apám meg erőltette hogy gyakoroljak. Ez csak egy példa volt. 

Azzal vigasztalnak talán magukat is, hogy lehet Ausztriában dolgozni. Akar a halál ott dolgozni, mondom idegen nyelv nekem nulla, ha az angol nem megy, a német még annál rosszabbul. Földekre meg megy a halál, osztrákok csicskájának lenni…. vicc… és leszarom a pénzt, inkább leszek hajléktalan, amúgy se bírom a munkát, ami börtön. Csak fulladok a heti 40 órás beosztástól.

Jönnek ide is Kelet-Magyarországról, de nekik pont megfelel a három műszakos gyári munka. Mert itt csak szinte az van. Ami nem ilyen, elvárják a német nyelvtudást, aki nem tud az megy három műszakozni. És ezt nem értik meg, elvárják, hogy dolgozzak, ne válogassak, ha más kibírja, én is kibírom. Alkalmi munkában már voltam gyárban is, a pokol van ott, állandóban meg főleg az lenne. Nagyon kikezdik azt, aki más, mint ők. 

Három éve Budapesten találtam egy nekem való munkát, próbából jelentkeztem rá, azt gondoltam úgyse hívnak. Egy olyan munka volt ahol oda kell figyelni, válogatni, csoportosítani, stb. Nem kellett hozzá kommunikációs készség. Egy órás állásinterjú, gondoltam úgyse vesznek fel, de olyan jól sikerült hogy még a próba napot is elengedték, azonnal felvettek. Itt a memóriát nézték, hogy mennyire vagyok precíz és pontos, mennyire figyelek oda. Ilyennel se találkoztam még, az összes állásinterjút elbuktam, amit meg nem, ott hülyének néztek és megpróbáltak kihasználni. Aztán ki is használtak, de nem sokáig, mert a fulladás miatt eljöttem. Nem tudtam költözni, ez van, elúszott ez a munka, maradtam munkanélküli. Ez volt 2016-ban. 

Kapcsold be a tévét. 90% budapesti érdekeltségű hírek, 10% meg a többi. Ki kíváncsi erre. Az országos tévék, oldalak amik a helyi lapokban jelenik meg, azokat nagy részüket be se mondják. Persze ha nem Budapestről van szó. Teljesen érdektelenek számomra a hírek. A politikát és a tragédiákat amúgy se szeretem. A programajánlók amiket bemondanak, az is 90%-ban Budapestre korlátozódik. Érdektelen. Pár dolog felkeltette az érdeklödésem de nem volt könnyen elérhető, pénzem sem volt.

„Felmenni” ez nem térkép szerint megy, fogalmam sincs, de ennek semmi értelme. Ha térkép szerint menne, akkor lemennék, nem fel. De hát így kell mondani. Valaki elmagyarázhatná, mintha magasabb rendű lenne. Úgysem fogják megérteni. 

Meg nekem sokkal nehezebb minden, mint másoknak. Szerintük ez csak kifogás. 

Üdvözlök mindenkit Budapestországban. 

Budapestország Read More »

Születési hely megváltoztatása

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /

Az a helyzet, hogy már a személyimbe se tudok belenézni, mert mikor meglátom a város nevét, ideges leszek. Egy másik várost szeretnék beleiratni, és ugyanezt az anyakönyvi hivatalokban is el kéne intézni. Tudom nem legális, de engem nem érdekel, átakarom iratni és kész. Lécci segitsen nekem valaki ebben. Csinált már valaki ilyet. Már nem birom elviselni, főleg, ha le is kell irni, vagy bediktálni, már hányni tudnék tőle, utálom.

Születési hely megváltoztatása Read More »

Anyapanasz

9 hozzászólás / Mindenki látja / /

Hogy én mennyire utálom ezt a rohadt kultúrsznobizmust! Az, hogy széthasad a fejem a somszéd szobában üvöltő tévétől, még hagyján. Illetve nem, nem hagyján. Mert rendben, arról nem tehet, hogy süket, de arról igen, hogy nem hajlandó beállíttatni a nagyothalló készülékét normálisan (tán még hallana is???). Na meg a „műsorai”. Hogy képes valaki állandóan híreket meg beszélgetős (vita-) műsorokat – ahogy árulkodóan ő kifejezi – hallgatni? Inkább a horror. De ez így nagggyon polgári. Aztán ott van még a komolyzene (minden egyéb nem is nevezhető zenének). Elhiszem én, hogy lehet szeretni a komolyzenét, de kérdem én, aki szereti, hogyan képes egy totál torzító ezeréves rádión hallgatni? (Ne is beszéljünk a barinőmmel csak „kulturális esteknek” nevezett programokról, amikor színházba, művészfilmre moziba meg hangversenyre mentek. Oszt apám ott horkolt a Zeneakadémián. Az üstdobra felébredt.) Meg az eszejátszás, a rohadt nagy higiéniával. Épp tegnap jutott eszembe, mert a faszbúgon folyt egy vita konkrétan a zsemle áremelkedéséről, hogy hát én milyen rég ettem ilyet, mert csak csomagolt pékárut (sic!) veszünk, mert ami nem az, azt összefogdossák. Meg anno a pékségről is „leszoktak”, mert megszűnt a külön pénztáros, és „pénzes kézzel” fogták meg a kenyeret! Viszont fürdés egy héten egyszer, egyébként mosakodás, amit már a gimnáziumi osztálytársaim sem értettek, mi is az. Évtizedekkel később elmondtam, hááát… megkérdezték, oszt akkor minek a fürdőszoba?

Szóval én itt ki vagyok szolgáltatva a körülményeknek, enyhe zsarolásos nyomás kíséretében. Az benne az érdekes, hogy ahogy ex-áternőm kifejtette, függök tőlük (most már csak anyámtól), csak nem olyan egyszerű, mert a függés kölcsönös. Például tudom róla, hogy ő fél egyedül aludni. Juhé, jut eszembe, anno megnézték a Hidegvérrel-t, és évtizedekig az ágy mellett különféle „fegyverekkel”, mint husáng, bot, piszkavas stb. aludtak. Mintha bárkit érdekelt volna a tyúkszaros életük…

Tény, hogy a napokban eléggé „levertem” rajta a frusztrációimat, meg is kaptam, hogy olyan vagyok, mint az apa-nagyanyai dédanyám. Mert az mindig szekálódott. Persze, valamelyik nap megkérdeztem tőle, hogy pl. tudja-e, intézkedett-e róla, megbeszélte-e, hogy velem mi lesz, ha ő elpatkol. Hát nagyon nem. Egy dologra van esze: mondom, hogy az ócska fotelágyat ne dobjuk ki, mert nekem kell. Aszongya: minek? Föl ne merjél ide valakit hozni! Most teszem azt, ha már nem él, mit érdekli őt, ki jön föl ide? És miért fontos ez, az meg nem, hogy mi lesz velem?

Anyapanasz Read More »

depresszió festve, karcolva élet-telenül

7 hozzászólás / Mindenki látja / /

nos, erre ment rá a mai nap (vagyis fél nap, mert most hagytam kifutási időt végre a nyugtatónak és délig aludtam, hétközben nagyon leoffolom magam ) , de nem bánom, esélytelen volt egy percre is hogy bármit érezzek,CSAK TETTEM, AMI JÖTT …. fehér betű a fekete alapon, egy versem volt hétközben … mivel zsírkrétát nem találtam – de közben millió más dolgot találtam a múltamból, kottákat a régi kórusos időkből, kiderült pár dologra emlékszek, énekeltem, akkor előkerült az alt furulya, összeraktam, eljátszottam kicsit vele – zsírkrétát nem találtam, viszont tempera volt … ritkán nyúlok hozzá … hát most, gondolkodtam mire, vastag papír kellett hozzá, a kis fasza jóisten megmutatott egy kartont a konyhámban amin épp semmi se volt és épp semmire se kellett, szóval bemázoltam fekete temperával …. arra fehér ceruzával, kicsit belehülyültem, mi hogy fog a fekete megszáradt temperára, de megoldottam….a fehér ceruza, a betű, én , a lap szélén a többi amik kiugranak onnan a normális létbe …. a betűnek a gondolatbuborék és pontpontpont kérdőjel….ja és már se pont se vessző se vagyok egy baszott, SENKI, ÉN KB ÍGY GONDOLOM ÉS SZERINTEM ÍGY IS VAN, VISZONT EGY KÉRDŐJEL OTT LEBEG…MAJD SZÉTFOLYIK AZ IS, SZÉTFOLYIK, VAGYIS VÍZ, FEHÉR TEMPERA, ECSET, VIZEZTEM, RÁZTAM HOGY TÉNYLEG SZÉTFOLYJON…

ÉS AKKOR MÉG KÖRBEKARCOLGATTAM (BASZKI, MILYEN NEHÉZ EZT KARCOLNI, A TEMPERA MÉGSE ZSÍRKRÉTA, DE ANNÁL JOBBAN ESETT, JOBB AZT KARCOLGATNI MINT MAGAMAT) BELEKARCOLGATTAM AZ ALAPSZAVAKAT : HALÁL, MAGÁNY, ÜRESSÉG, JELEN NEM LÉVŐ ÉRZÉSEK ……….. LEBEGÉS, NEM TÖBB.

MIÓTA Ő NINCS (DIREKT NEM NEVEZEM NEVÉN) EGY MÉRHETETLEN ŰR KÖLTÖZÖTT BELÉM,. NA PERSZE EZT NON STOP A HÉTEN TÖLTÖGETTEM, VETTEM KÖNYVET, VALENTIN NAPKOR, EGY DOBOZ BONBONT, MAGAMNAK, FEL IS ETTEM KÉT NAP ALATT, NEM MINTHA ETTŐL MEGTANULTAM VOLNA SZERETNI ….. MAGAMAT, VAGY BÁRKI MÁST. NINCS SENKI MÁST, JA VERSESKÖTETTEL KEZDTEM, AZTÁN JÖTT A KÖNYV, AZTÁN A BONBON….ILYEN EZ A FASZA ÜRESSÉG, MINDENFÉLE DOLOGGAL TÖLTÖD, MERT NINCSENEK VALÓDI EMBEREK, ÉRZÉSEK KÖRÜLÖTTED, NINCS MIT HONNAN TÖLTENI.

BASZOM EGY NAGY LEBEGÉS EZ A VILÁG NEKEM. ÉREZZEN A HALÁL MÁR BÁRMIT. HÉTKÖZBEN MEG AKKOR VESZEM ÉSZRE HOGY VÉRZÉSIG MARCANGOLOM AZ UJJAM, AMIKOR AUTOMATIKUSAN MIKOR HOZZÁNYÚLOK PL EGY PAPÍRHOZ AZ VÉRES LESZ. FEL SE TŰNIK, NEM IS FÁJ ……. KB SEMMI.

DE AZT SE GONDOLTAM, HOGY A TEMPERÁTÓL ILYEN FASZÁN FEKETE LESZ, A KEZEM IS, AZ ASZTAL IS , MINDEN. MINDEN FEKETE. ILYEN EZ. HÉTKÖZBEN MEG CSAK A HAJTÁS, MEG SE ENGEDHETEM MAGAMNAK HOGY BÁRMIT ÉREZZEK …. ÉS AMÚGY SINCS MIT.

HOLNAP MEG MAJD NÉZEGETNI FOGOK, HA MINDERRŐL BESZÉLNEM KELL.MERT NINCS MIT MONDANOM – GYAKRAN ÉRZEM ÍGY – EGYSZERŰEN NINCS MIT. ODAADOM  A LÓGUSNAK AMIT MA KREÁLTAM OSZT CSÁ …. TUDOM, NEM LESZ ELÉG ENNYI.

MOST MIT MONDJAK? ÉRZÉSTELEN BASZOM LEBEGÉS AZ EGÉSZ ÉLETEM.

depresszió festve, karcolva élet-telenül Read More »

Az igazgyöngy – mindenkinek aki eltűnt (kb mindenki)

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /

Hangom keresem, hogy elmondjam dalom,

nem itt vagyok, odaát át a túloldalon,

ködös félhomály veszi körbe éltem,

eltűntél újra és újra s én süllyedő mocsárba léptem,

félek rosszat tettem, valami tényleg rosszat,

már nem is hiányzol, nehogy fájdalmat okozzak,

Te ott élsz, én itt, fejezzük be, ne érjünk többé össze,

a szeretet nem pörög, csak a szél süvít köröttem körbe,

egy igazgyöngy, nyugtató a nyelven,

keserű íz pereg, álomba ránt szenvtelen,

már csak lebegek, nem érzem a létem,

már nem fáj, semmi, itt kell élnem,

lebegek, már nincs mit félnem,

nincs mit éreznem, csak lennem,

 

éjjel az az igazgyöngy, nyugtató a nyelven.

Az igazgyöngy – mindenkinek aki eltűnt (kb mindenki) Read More »