Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Düh(nem)kezelés / Filmrovat

Pöcsöm tele van, túl sok mindennel ahhoz, hogy felsorolásba kezdjek. A pöcsörészésről viszont érdemes beszélni, ha már a pöcs szóba került! Szeretném elmondani, hogy a pöcsörészés nem tesz jót az egészségnek, az enyémnek legalábbis biztosan nem! Ezért aki pöcsörészni akar az ne keressen meg, nem (!), biztos, hogy nem akarok csatlakozni! Halálosan unom már ezt! Alig élek, lehet, hogy holnap elpatkolok, vagy azután, erre van nekem időm? Nem, nincs! Mindig minden megtörténhet, ez a ”legszebb” abban ha az ember teljesen idióta. Néhány órával ezelőtt még haláli jó kedvem volt. Most viszont nincs! De ez természetesen nem fontos, egy jócsomó ennél fontosabb dolog van, ez nyilvánvaló! Nem akarok olyan dolgokba invesztálni amiknek nincs értelme, mondjuk az életem is ilyen, de abból ugye csak egy van, tehát értelmetlen volna egyszerűen csak úgy hagyni a picsába. Viszont ha már az életem marad, és a kilátástalanság is marad, még több kilátástalan szarságra nem tartok igényt, épp elég ennyi. Ne akarjon senki jófej lenni, ez is volt már, de fontos! Aki azt hiszi, hogy én jófej vagyok az annyit is ér! Ez ha lehet még fontosabb! Ne majmoljon senki, ne akarjon senki hasonlítani rám, főleg ha egyszer nem hasonlít egyáltalán! Ez olyan nagy kérés? Nem leszünk cimborák, ez borítékolható, már csak azért is mert nem cimborálok senkivel sem! Azért mert egyszer beletrappoltunk ugyanabba az adag kutyaszarba valamelyik főtéren még nincs bennünk semmi közös, vili? Miért kell ezt egyáltalán magyarázni? Nem kell engem üldözni! Olyan vagyok amilyen, használja mindenki a szemét, meg a kibaszott agyát, már akinek van, persze! Ez most egy dühkezelési tréning, itt az első emeleten! Soha sem felejtem el, volt egyszer egy rém tehetségtelen szeretőm. Festett nekem egy kurva szar képet, tényleg nagyon szar volt, a hányásom is különb. Szerintem a mai napig azt hiszi, hogy ezért feküdtem le vele, de a valóság az, hogy egyik este széttette a lábát, nem volt sok választásom. Ez egy meglepően tanulságos történet, érdemes rajta akár még elgondolkozni is! Nem tudom, nekem soha sem jutna eszembe egy virágkötő lány kedvéért a növényhatározót bújni egy hétig. Ki csinál ilyet? Ne csináljátok!

Mindentől függetlenül baromi nehéz eldönteni, hogy fölbaszták az agyam, vagy fölbasztam az agyam. Egyelőre talán mindegy is. Nézte valaki a Parks And Recreation (Városfejlesztési Osztály) című csodát? Halálosan oda vagyok April-ért! Ezt mindenképpen el akartam mondani. Nem szeretem a hagyományosan „szép” nőket, viszont halálra bosszant, hogy ezért vagy azért nemet kell mondanom nekik. Igaz, többnyire azért és nem ezért, mert nem is lenne miért igent mondanom, amúgy sem. De benne van az emberben, hogy ilyet egyszerűen nem lehet csinálni! Kurva idegesítő! Ez egy ilyen levetkőzhetetlen, ösztönös marhaság lehet, vagy ilyesmi. Egy csomó gyökér filmet láttam mostanában. Ott van például a „Patterson”, borzasztóan rossz, Jarmusch ide vagy oda. Mindenesetre a főszereplő egy mafla, balfasz költő. Ilyenek vannak benne, hogy hazamegy a munkából, a helyből kurva idegesítő, de rohadt „dögös” barátnője kérdez ezt-azt, főszereplőnk meg bambán, lélektelenül válaszol. Kár, hogy ilyen szituk csak a moziban léteznek. Ilyen egy tökéletes nő! Nem követeli, hogy folyton vigyorogj mint egy süsü porszívóügynök. Egyetlen hibája, hogy sütiboltot akar nyitni, ez igazán lelombozó. Hahh. „Girls just wanna have fun”, és én éppen ezt utáltam bennük mindig is! Megnéztem még a „Biutiful” című remekművet, ami tényleg remek, de az egyik leglehangolóbb film amit valaha láttam, talán csak a „Boys Don’t Cry” volt ennél megrázóbb. Mindenesetre az egyik főszereplő egy bipoláris nő/anya/asszony! Akinek túl sok a vidámság az életében az mindenképpen nézze meg, aki meg most készül ugrani a tízedikről az inkább halassza, a filmnézést is meg az ugrást is! Filmrovatunkat olvasták, jövő héten véletlenül sem jelentkezünk!

Düh(nem)kezelés / Filmrovat Read More »

Magány

Valami vinnyog… Kint vagy idebenn?
Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem?
Egy hang nyüszít bennem órák során át,
meg-megszakítja együgyű sirámát,
majd újrakezdi… Mért zokog vajon
e táguló s szűkülő fájdalom?
Tartalma nem foglalható szavakba,
mert nem hasonlít emberi panaszra.
Nyirkos pincében zokog így a fény
nélkül tengődő, sápkóros növény.
Vadállatot gyötörhet így a honvágy,
mely ketrecébe hozza zöld vadonját.
Minden árva élőlény így vonít,
ha érzi, hogy elvesztett valamit,
s legfojtogatóbb akkor lesz magánya,
amikor a sosem-voltat kivánja.

 
(Kálnoky László)

Magány Read More »

Fióna emlékére

Végül Szörnyi legyőzte Fiónát életének 51. esztendejében. Emlékezzünk rád, néhány bejegyzéseddel.

 

 

 

 


IDÉZETEK


 

én igyekszem belefeküdni az áramlásba… legyen, ahogy lenni akar. legyen, ahogy mindenkinek a legjobb… mást nem tehetek.​

azán megmakacsolom magam… hát így van ez.​

az irántad/érted való aggódásom bizonyítja számomra, h nem csak egy önző „téged akarlak” szeretet van bennem. hogy a szeretet erősebb a haragnál, a megbántódottságnál. ez van. legyen, ahogy lenni akar…  nagyon nagyon sok szeretettel gondolok rád! és most megyek… és küldöm. fogadd…​

 


 

sok a volna…​

mert, ha akkor meghallottam volna a szavak mögötti jelentést… akkor lett volna módom arra reagálni, megérteni… nem pedig pusztán a szavakra… de akkor én még nagyon gyenge és nagyon rosszul voltam. persze, valamit megéreztem, hiszen nem lettem volna olyan „bátor” a végén.​

kár, hogy nem hallottalak meg… dehát! igazából… mit is tehettem volna? mit is mondhattam volna a szavak mögöttire?​

csak végtelen szomorú leszek ettől. jajj, olyan, mintha éreznélek! és nem jók ezek az érzések… 🙁  hogyan segítsek magunkon???? nincsen ez így jól… nagyon nincsen. Sad 🙁 Sad​

bárcsak meghallottalak volna!!!!! jaj, de akkor is tehetetlen lettem volna!​

ki az eszköztelen? mindketten? hát, fasza!​

még mindig azt mondom: NEM KELL ENNEK ÍGY LENNIE!!!!!  nem muszáj így lennie… lehetne másképpen is.​

nagyon szeretlek… és megint sírok cryingcryingcrying​

hallod?! biztosan van megoldás! mindig van megoldás! csak meg kell találni… mindig van olyan, ami mindenkinek elég jó… ha kilépnél a meggyőződésből, talán megtalálnád (nánk?)​

ha nem a sebek nyalogatása lenne,… ha elcsendesednél ebben kicsit…, ha megkérdeznéd magad…, és őszinte lennél magadhoz…​

mondd, mi a fontos?!​

más az értékrendünk? más. nekem az ember az érték, inkább, mint egy szabály. mindig elsőbb volt az ember. s bár a szabályok értünk vannak, de van olyan eset, amikor nem szabad mereven ragaszkodni hozzájuk, mert értelmetlenné válnak és többet ártanak, mint amennyit használnak. olykor érdemes lehet kilépni az objektivitásból. mondd meg! kinek jó ez, ami most van? csak tönkre tesz… kit hogyan, ugye. nincs jól ez így… nagyon nincs. se neked, se nekem.​

 


 

valami rossz érzéseim voltak/vannak veled kapcsolatban… hogyan segítsek? fogok. hamarosan… majd szeánszolok kicsit. hát… ebben nem számít te milyen vagy/voltál velem. nyugi van! hallod?! minden úgy van, ahogy mindenkinek a legjobb. és legyen, ami lenni akar! mindig tudnod kell, hogy sem ártani nem akarok neked, sem semmi rosszat. néha muszáj megengednem magamnak, hogy nagyon dühös legyek, ilyenkor reménykedek benne, hogy szabad megélnem a haragomat következmények nélkül. mert fontos nekem, hogy ne legyenek következmények, a fájdalmamnak ne legyenek következményei… nem fordulhat mindig ellenem a haragom! de szeretném, ha más ellen se forduln (emlékszel, mit meséltem a fájdalomról bennem, amit más okoz? gondolom mágikus gondolkodásnak tulajdonítottad. remélem csak annyi… jobb lenne azt gondolnom, csak annyi. valami omnipotens fantázia… :DDDDDDDD  … igen, jobb lenne, ha nem lenne valóság!!!! kit érdekel, ha nincs bennem semmi omnipotencia?! mert akkor nyugodtan dühöngetek magamban, amikor az jön.)​

szóval, nyugi van Drága! OKÉ?! MINDEN RENDBEN!​

szeretlek.​

 


 

 

mert szeretek… nagyon szeretek… és haragszom… nagyon haragszom…​

és kurva nehéz nagyon szeretni és nagyon haragudni egyszerre… egyszerűen… feloldhatatlanul…​

ki oldhatna fel, ha nem ő??? ki oldozhatna fel az önbüntets végtelen köreiből, ha nem ő??? kicsoda??? nincs senki, akinek hatalmában állna, senki földi lény…​

maradok kárhozott és kárhoztatott… örökkön-örökké???​

óóó… sosem leszek többé önmagam. nem tudok az lenni… lenni sem tudok.​

kárhozott és kárhoztatott…​

meddig?​

bárcsak meghallgatna Isten!​

 

 


 

 

 

a tudatlanság nem mentesít… ha nem akarjuk tudni, az nem mentesít… annak választása, hogy nem akarom tudni, miben van a másik, mit oozunk neki… az nem mentesít. attól azt még mi okozzuk, akkor azt még neki el kell szenvednie. attól az még történik, és ennek a történésnek mi is részesei vagyunk…​

a nem cselekvés is egyfajta cselekvés és lehet éppoly bántó, vagy akár még bántóbb. milyen üzenetet közvetít? elgázoltalak, de ott hayglak elpusztulni… mert ez így jó neked? mert azt gondolom, majd valaki észreveszi és hívja a mentőket? mert abban reménykedek, nem is történt meg? mert abban reménykedem, hogy majd felkelsz és túléled? hogy nincs is nagy baj? elhitetem magammal, hogy nincsen baj, így van jól? vagy azt mondom, én „szabályosan” közlekedtem, minek jöttél az utamba, te vagy a hibás? tényleg szabályos volt a  közlekedés? de a végeredmény szempontjából mindegy is, hogy szabályos volt e. mindegy ki a felelős… a lényeg az eldőlt test az út szélén… és a cserbenhagyás​

 

 

 


 

ÜVEGKRISTÁLY BLOGBEJEGYZÉSE FIÓNA EMLÉKÉRE

 

 

 

 

 

https://www.uvegkristaly.com/elengedlek/

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

Fióna emlékére Read More »

Búra Tanácsadás – 2019 – Május

Tanácsadói Válaszok 2019. – Szőllősi Tibor válaszol
Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2019. Május
A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye

 

 

 

 


 

 

Chainsmoker kérdése:

 

 

Tisztelt Szőllősi Tibor! 

31 éves férfi beteg vagyok, a fő diagnózisom bipoláris affektív zavar. 10 éve állok pszichiátriai gondozás alatt. Kb. 2 éve sikerült megtalálni a jó gyógyszerkombinációt, amivel csaknem 100%-ban tudok funkcionálni (20ml Prozac oldat antidepresszáns, 50mg Topamax fázisprofilaktikum).

Kb. egy éve vizuális als ob hallucinációim alakultak ki, a pszichológiai tesztek azonban nem igazoltak pszichózist, csak stressz esetén megjelenő paranoiát.

Az orvosom az én kérésemre elkezdte a neuroleptikum beállítását, melyek között volt risperidon, tiaprid, klórprotixén és sulprid is, azonban vagy nem éreztem semmi hatásukat vagy szedáltak és üresség-érzetet okoztak. Végül sikerült rátalálni az aripiprazolra (Explemed) , ami tökéletes. Jelenleg 15mg-ot szedek a fentiek mellé. Kiegyensúlyozott   jó kedélyű, energikus és érdeklődő vagyok; ilyet gyerekkorom óta nem éreztem.

 

A kérdésem az lenne  hogy hogyan lehetséges, hogy az aripiprazol éberré, motiválttá és szellemileg tisztává tesz, holott mindegyik másik pont az ellenkezőjét teszi? De én ugyanígy vagyok a néhanapján bevett clonazepámmal is, mely nem szedál hanem élénkít és tettrekésszé tesz.

Nagyon sokat kivett belőlem ez a betegség és most nagyon boldog vagyok hogy 10 év után sikerült megtalálni a helyes gyógyszerkombinációt. Az orvosom is nagyon boldog. Tudom, hogy a gyógyszer nem minden, mellette járok mentálhigiénés szakemberhez, aki amúgy üzemorvos egyben és igyekszem minél többet sportolni; de mindezek mellett nagyon hálás vagyok a fluoxetin  a topiramát és az aripiprazol kifejlesztőinek is.

Előre is köszönöm a válaszát!

 

Tisztelettel: Ádám

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Chainsmoker kérdésére:

 

Tisztelt Chainsmoker!

Annak szintén örülök, hogy végre jobban van! Rengeteget szenvedett, mire idáig eljutott. Elismerésem a kitartásáért!

Amiket megtesz, a sportolás, a mentálhigiénés szakemberhez való járás, azkezelőorvosával való együttműködés, mind elismerésre méltó lépések.

A kérdésére szakszerűen nem tudok felelni, erről kérem a kezelőorvosát kérdezze meg!

 

Mint pszichológus a leírtak alapján, a bizonytalanságot, a változást emelném ki. Bizonytalan még az új élethelyzetében – 10 év után sikerült megtalálni. Korábbi labilis életének megváltozását, melyet jelenleg a stabilitás váltott fel. Az öröm is visszaköltözött végre. Ilyen helyzetekben az elmúlt időszak minden nehézsége előtérbe kerül. Ez olyan veszélyeket rejthet magában, hogy a múltban meggyengült énje még nem képes elviselni a jelen kihívásait. Egyszerűen egy régi élethez van hozzászokva. Reakciói, viselkedése mögött a régi időkben bevált, megszokottreagálásai, viselkedése jelenik meg. Ilyen helyzetekben újra meg kell tanulnia mindenkinek saját magát, újra meg kell tanulnia a környezet kezelését, értelmezését. Egyszerűen hozzá kell igazítani a „személyt” a jelenhez. Amennyiben már ezt a munkát elkezdte, folytassa! Amennyiben nem, kérem ezt mindenképpen vegye figyelembe. Kérje ebben a mentálhigiénés szakember, vagy kolléga segítségét. Egy visszajelző csoport is nagy segítség ebben.

 

Sajnos nehezen találtam, valami segítő anyagot a keresett témában – javulás hatása, a pozitív változás hatásairól. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy vajon mennyire képes egy több éve problémák között élő ember újra élni az életét, miután „felépül a betegségéből”. A rehabilitáció kérdése. Ilyen helyzetekben többek között, újra kell tanulni a konfliktuskezelést is.

 

Ajánlás:

 

Könyv

Aruna M. Siewert – Lelki egyensúly természetes módszerekkel

 

Net

Kérem írja be a keresőbe: lelki egyensúly megtalálása

http://www.pannonpalatinus.hu/wp-content/uploads/pdf/83.pdf

https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/21216/testmozgas-es-psziche

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

Keki2103 kérdése:

 

 

 

Tisztelt Szollosi Tibor!

Az lenne a kerdesem, hogy:

Lassan egy eve veget ert egy traumas idoszak (narcisztikus szemelyisegzavaros emberrel valo kapcsolat), es azota folyamatos stressz tuneteim vannak. Fokent az a baj, h minden emlek fizikai reakciokat valt ki belolem, fej, hasfajast es bufogest. Ha valami emlekeztet a dologra, ha en magamtol probalok visszaemlekezni, ha hirtelen a semmibol beugrik egy emlekkep. Ezen kivul allandoan ezen kattog az agyam. Elmentem egy pszichologushoz aki a traumat ugy probalta feldolgozni, h a figyelmem akarta rola elterelni de csak rosszabb lett. Lefolytottam az emlekeket es bar nem jart mar folyamatosan a fejemben a trauma, de ezzel egyutt minden mast is kizartam a fejembol es a gondolataim kb megszuntek. Nekem ez nagyon ptsd gyanus, de barmilyen pszichokogushoz vagy pszichiaterhez mentem eddig senki nem mondott ra ilyet. Viszont igy meg nem fogok meggyogyulni soha. Az egyik pszichologus panikot, a masik pszichiater generalizalt szorongast irt… Viszont ugye  memoriam is rossz, konkretan visszaemlekeznem nehez dolgokra. Eszrevettem, h a koncentraciom is rossz es hamar elunok dolgokat is. Egyszeruen idegesitenek, nem tudok rajuk koncentralni es az erdeklodes is csokken irantuk. Akkor peldaul dolgozatoknal 3-4x is atjavitok dolgokat, mire sikerul leirni vmit. A kerdesem az, h ez most tenyleg nem ptsd? Mert szerintem egy generalizalt szorongasnal nem leszek rosszul, ha barmi emlekeztet a traunara. Raadasul volt mar regebben ilyenem, csak akkor kissebb dolog miatt jott elo es akkor remalmaim is voltak. Hogyan lehetne ezt otthon gyogyitani, vagy legalabb a tuneteket enyhiteni? Mert az utolso pszichologusi lehetosegem a varosban is kb 1 honap mulva fogad. Probaltam a testmozgast, nem kiesni a rutinbol de nem mukodik. 1 ev eltelte utan sem halvanyulnak az emlekek, ha meg lenyomom oket akkor meg a beszeletes is nehezemre esik. Amit egyebkent nem is csinalok, teljesen elszigetelodtem azota a tarsadalomtol ilyen teren. Egyszeruen nehezemre esik, nem jon magatol. Es ha sikerul eljutni szakemberhez mire figyeljek? Hogyan zajlik egy ilyen traumanak a feldolgozasa? Melyik a jo modszer? Pszichiaterhez is elkuldtek (emlitettem), de en nem erzem, h gyogyszerre szuksegem lenne. Persze biztos megszuntetne a panaszokat az antidepresszans, de a raszokas kockazata nekem sok. Eleg fiatal vagyok, nem igy akarom elkezdeni a felnott eletem. 

 

Elore is koszonom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Keki2103 kérdésére:

 

Tisztelt Keki2103!

A nárcisztikus kapcsolatról, korábban volt már válaszom. Ezzel kapcsolatosan kérem azt mindenképpen olvassa már el (2019, január 19. #144; 2019, január 9. #136).

A viharos előzmények után, természetes, hogy nagyon sok rom, törmelék, sérülés, beidegződés marad meg. A történtek átdolgozása, a felborult lelki stabilitásának a helyreállítása jelenleg olyan mértékben megterhelheti, melynek velejárója a nagyon intenzív érzések. Egy hosszabb ideig tartó megterhelő helyzet következménye mindez. Ez még önmagába nem mindenképpen jelenti, hogy PTSD „alakult ki”.

Gondolom a PTSD-ről rengeteget olvasott. Mindezek ismeretében kérem vegye figyelembe, hogy a diagnózisalkotásnál, a tünetek teljesülése mellett egyéb „dolgokat” is figyelembe kell venni. A diagnózisok felállítása egyfolyamat. Mindazon túl, hogy van rá egy szakmai ajánlás, az adott szakember megítélése is nagyon fontos. Eddigi tapasztalatai, meglátásai befolyásolják az ítéletalkotást. Ezért is lehetséges, hogy különböző diagnózisokat kapott, miközben Ön másra gondol jelenleg is.

A differenciáldiagnózis meghatározása: Differenciáldiagnózis apáciens tünetei és a vizsgálatok eredményei alapján szóba jöhető valamennyi betegség leszűkítése a legvalószínűbbre.

 

De! Amiket leír, az egy krízisben lévő emberre is jellemző. Amit biztosan megállapítok, hogy a jelenlegi problémája eléri azt a szintet, ami már több, mint egy tanácsadás. Megoldása terápiát igényel.

 

A leírtak alapján mindenképpen javasolnám, hogy kérjen segítséget. Egyedül most képtelen megoldani a helyzetét. Ezt fejezi ki, mindaz amiket leírt – állandóan ezen kattog az agya, zavart, fél, bizonytalanná vált. Mindezek a psziché normális folyamatai, működése ebben a helyzetben. Az, hogy mindez az életének több területét negatívan befolyásolja, az már problémára utal.Elképzelhető, hogy több negatív folyamat is elindult egyszerre.

A szakembernél: Amiket leírt, mindenképpen mondja el a találkozásnál, elegendő kiindulópont.

A trauma feldolgozása egy felépített folyamat. Ami szakemberenként eltérő lehet. Létezik rá többek között farmakoterápia, trauma debriefing, Szemmozgásos Deszenzitizálás és Élmény Átstrukturálás – EMDR. A kombinált terápiás módszer nagyon hatásos.

 

A legtöbb terápiás módszer alaplépései közé tartozik a stabilitás, a biztonságos környezet megteremtése. Ezt követi a történtek megismerése. Eközben nagyon sok információt kap a szakember, a kliens verbális és non-verbális viselkedése, és az elhangzottakra figyelés által. Ezen kívül a történtekre is figyel egyszerre a szakember.

Amire számíthat, elvárhat, hogy elfogadják Önt. Amire szüksége lesz, az a kitartás. A klienseimen rendszeresen látom a túlzott szorongás, a zavar jeleit, amit az aktuális helyzet vált ki. Szakmai részletekkel többet nem szeretnék írni. Bízzon a szakemberben kérem!

 

Ajánlás:

Könyv

Kulcsár Éva – Tanácsadás és terápia

 

Net

PTSD – https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/psziches-betegsegek-a-ds/szorongasos-zavarok/poszttraumas-stressz-pts

Differenciáldiagnózis –https://hu.wikipedia.org/wiki/Differenci%C3%A1ldiagn%C3%B3zis

https://femina.hu/egeszseg/tulterhelt/

Traumafeldolgozás – https://hogyanmondjamelneked.hu/trauma/2018/11/22/a-traumafeldolgozas-buveszmutatvanya-csak-a-kezemet-figyelje

https://www.hazipatika.com/psziche/pszichiatriai_betegsegek/cikkek/mi_az_idegosszeroppanas/20081006104722

Idegösszeroppanás –https://www.hazipatika.com/psziche/pszichiatriai_betegsegek/cikkek/mi_az_idegosszeroppanas/20081006104722

 

 

 

 


 

 

 

Veronika02 kérdése:

 

 

 

Tisztelt Szőllősi Tibor! 

Tanácsot szeretnék kérni…olyan dolgokat vettem észre magamban ami megrázó és rettenetes emellett ilyesztő. Szerintem lehet egy visszavezethető oka. Általános Iskolában pontosan 5.évfolyam óta fizikálisan és szóban is bántalmaztak amiből később depresszió lett. Na már a depresszióm mai napig megvan viszont emellé társult egy ilyesztő érzés/gondolat.  Példának feltéve…”örökbe szeretnék fogadni egy gyermeket, hogy aztán gyilkolásra taníthassam és elmondjam neki hogy az emberek milyen gonoszak is valójában”. Miután ezt leírtam egy lapra elfogott az az érzés, hogy ez nem jó és félek hogy megőrülök…nem tudom mit tegyek, pszichológushoz avagy pszichiáterhez nem akarok már menni…és mivel nem annyira kedves ez a gondolat tartok attól is hogy be akarnak zárni valahova. Olyan érzés mintha az egyik felem normális lenne a másik felem pedig mint egy pszichopata. (16év) 

 

 

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza Veronika02 kérdésére:

 

 

Tisztelt Veronika02!

Ellenvetése ellenére megkérném, hogy mindenképpen keressen fel egy kollégát! Klinikai irányú szakpszichológust/pszichológust ajánlanék. Olyat keressen, aki járatos a serdülőkor pszichológiájában.

 

Úgy vélem, hogy jelenlegi állapota több területét érinti mindennapjainak. Ebben a korban nagyon fontos lenne az érzelmi egyensúly stabilizálása.

Erre a korra jellemző az érzelmek intenzív átélése, a nagy hangulati ingadozások megélése. Valószínűnek tartom, hogy az eddig történteket elkezdte átdolgozni, a mindennapi kihívásokat nagy nehézségek által tudja csak kezelni. Szakember bevonását azért javaslom, mert önmagában jelenlegi problémáját képtelen lesz sikeresen megoldani. Az életkori fejlődési feladatokat szintén teljesítenie kell! A kontrollálatlan érzések, gondolatok lelki összeroppanáshoz vezethetnek. Ezt tapasztalja meg valószínűleg, amikor leírja: Olyan érzés mintha az egyik felem normális lenne a másik felem pedig mint egy pszichopata.”.

Azért, mert intenzíven tör felszínre a múlt, melyet intenzíven él át, még önmagában messze nem jelenti azt, hogy Ön pszichopata lenne!

 

Ajánlás:

Telefonos segítség

Kék vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat)

116-111

Éjjel-nappal, vezetékesről hívható, ingyenes.

https://www.kek-vonal.hu/index.php/hu/

 

Könyv

Tíz tabudöntö könyv –

  • David Almond: Skellig
  • John Green: Csillagainkban a hiba
  • James Lecense: Trevor
  • Sarah Cohen-Scali: Max
  • Szabó Imola Julianna: Kinőtt szív
  • Totth Benedek: Holtverseny
  • Robert Williams: Luke és Jon
  • Janne Teller: Semmi
  • Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
  • Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

 Hat önsegítő könyv –

Net

Serdülőkor – https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszseges-eletmod/a-lelki-egeszsegrol-serduloknek/a-serdulokor-altalanos-jellemzese

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/szuloknek/5639/kamaszkor-pszichologiaja-16

http://www.koloknet.hu/kereso/serd%C3%BCl%C5%91kor

 

 

 


 

 

 

melitta79 kérdése:

 

 

So.S.!!

Tisztelt Doktor Úr!

Férjem ma este kezdené szedni az antipszichotikumot,nagyon féltem tőle!Az édesapja skizoaffektív..Nála Bipoláris affektív zavart kevert tünetekkel diagoltak,állítólag sokáig volt kezeletlen,ezért vadult el az állapota.A bipo jeleit szinte egyáltalán nem mutatja,a schizoét viszont igen.Látás-hanghallás egyféle és ritka.Ezeket kivéve minden tünete skizoaffektív.De még a magánrendelőben sem figyeltek igazán arra,amit elmondott.Benn voltam vele,próbáltam segíteni..Igaz ez a gyógyszer,amit tegnap kapott, arra is „jó”.(PARNASSAN)

Ha biztosan tudnám,hogy csak bipo,biztosan nem adnék neki gyógyszert.Specialistát keresnék neki,mégpedig skizo- specialistát.Pápán lakunk,de én akárhova elmegyek.Ha tudna ilyet,kérem segítsen!Az itteni teszteket is elvégeztük…

!Köszönettel Melitta

 

 

 

 

 

 

Szőllősi Tibor válasza melitta79 kérdésére:

 

 

 

 

Tisztelt melitta79!

Szakember:

dr Bartha Margit pszichiáter rendel Pápán

https://mindenoke.hu/kozerdeku/dr-bartha-margit

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Búra Tanácsadás – 2019 – Május Read More »

Anyámról nem tudok leválni

(Asperger-szindrómával vagyok diagnosztizálva, mellette szociális fóbiám, kevert személyiségzavarom, krónikus depresszióm is van.)  30 évesen még mindig nem tudok leválni anyukámról. Napról napra egyre több szenvedéssel jár (rémálmok gyötörnek: bezárt pincében futok körbe-körbe, stb.).  12 éves korom óta gyötör depresszió, de mindig reménykedtem, hogy jobb lesz. A környezetem gyakran visszajelezte, hogy életképtelen vagyok amiért a túlgondoskodó anyukámékkal élek, gúnyt űztek belőlem. Párkapcsolataim rövidek voltak általában, folyamatosan rettegés töltött el velük (attól tartottam már az elején, hogy ott hagynak, alávetettem magam nekik). Semmi önbizalmam nincs szociális/önellátás terén, anyám tart el, végzi el helyettem a hétköznapi dolgokat, intézi a hivatalos ügyeket. Úgy érzem erőm sincs, illetve motivációm, hogy összeszedjem magam. Állandóan szorongok, paranoiás vagyok a környezetem miatt (ki mit gondol, hogy néz rám, hogy szól hozzám – nehezen tudom értelmezni). A jelenlegi párom is lenéz, mert cikinek találja az életemet, de azt mondta segíteni szeretne rajtam, szakemberhez kellene járnom. Csak az a kérdés, hogy miből? Nekem nincs túl sok pénzem, anyám pedig nem tartja problémának a függő viszonyt, sőt, retteg, hogy el akarok költözni. Azt hiszem ez egy ördögi kör. Ti mit tennétek (az öngyilkosságot leszámítva)? 

Anyámról nem tudok leválni Read More »