Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Gázos önreklám

Őcsém, írtam egy bejegyzést a vg-re, és E elkezdte verni a blattot, hogy xar a bejegyzés, életem lexarabbja (ilyenkor mindig ezt mondja, nem nyújt semmi pluszt, gondolom, hát, neki nem is…). Jó, mindig ő szokta átnézni nyelvhelyességi szempontból (vagyis általában), úgyhogy ha helyesírási hiba van benne, az az ő felelőssége. 🙂 Azt is elfogadom, hogy xar a bejegyzés, de nekem valahogy akkor is bejön… egy csomó infó rólam, meg a tevékenységemről. Ezekhez a marketingi dolgokgoz ő nem is ért, pl. Szóval és tettel, megtoldottam a bejegyzést egy kis önreklámmal, ha a pszichiátria perrel erősítene (bár, van egy olyan gyanúm, hogy nem fog, vajon miért?), hát én is szervezek egy kis „harcosok klubját”, ahogy mondani szokás. Nyh-Debrecen tengellyel. Isten óvjon mindenkit. „Istenben talállak benneteket, barátaim, testvéreim.” Ateistáknak (illetve bányászoknak): „Jó szerencse, semmi más.” Rappereknek: „Yo, peaceful warrior”.

https://www.vilaggep.hu/infusions/news/news.php?readmore=9

Gázos önreklám Read More »

Robo-news

Időközben annyi történt, hogy elmentem a Reblogról, és így feladtam annak a lehetőségét, hogy megjelenjek az Origón, helyette egy skizó-filozofálgatós blogot kezdtem, ami a terveim szerint kisebb portállá fog alakulni. Az ihletet nem a búra, hanem harmony valaha létezett indigó portálja adta. Ugyanúgy PHP-Fusion alapú. Nem tudom, mennyi jövője van az ilyen kisebb portáloknak manapság, próbálkozni talán még lehet. A hangvétel pszichiátriaellenes, már amennyiben szóba jön a téma. (Egyébként a nyáron volt egy egy hónapos pszichotikus epizódom, amiből megerősödve jöttem ki (pszichiátria nélkül), és mint a kisgömböc, képesnek érzem magam bekebelezni a világot). Egyre több embernek segítek tanáccsal, tippekkel, ha bajban van a skizofréniája miatt. A gyógyszercsökkentés híve vagyok, a minimálisra is akár.

A pszichoterápiát illetően R. D. Laing nézeteit osztom, akit antipszichiáternek szokás nevezni, holott nem az. Én magam radikális pszichiátriakritikának nevezem, amit csinálok, és valósítok meg mások életében is, akár, de ezt nem reklámoznám, mert távgyógyítani még nem tudok, nem vagyok egy Gyurcsók József (RIP). Amit viszont reklámoznék, ez az oldam (ha nem baj), aminek a linkje:

https://www.vilaggep.hu

Robo-news Read More »

Abba akarom hagyni..

A nap feljön, beragyogja a földet, majd este eltünik, mert elfáradt benne. A szerelem érzése felcsillan az emberekben, majd idővel elhalványul, eltünik az, hisz a személyek elfáradnak szeretni a másikat. Minden csupán egy ideig tart. Minden múló, mint az élet is. 

Azon szoktam gondolkozni, hogy higyjek e abban, hogy mindennek van Oka.

Oka van annak, hogy mindenki kegyetlenül, megalázóan és úgy viselkednek velem, mintha láthatlan kis féreg volnék?

Oka van annak, hogy a családom úgy viselkedik velem ahogyan?

Oka van annak, hogy megerőszakoltak?

Oka van annak, hogy anyám csalja apámat?

 

Mikor vannak üres perceim, csak bámulok ki a fejemből, és akkor jövök rá, hogy semmi célom nincs ebben az életben. Csak sodródok az árral, ami annyiszor megsebzett már, hogy lassan elvérzek. 

Van, hogy a tükörbe bámulom önmagam.. tudjátok mit látok? Egy lányt, aki már réges régen halott. Egy testet, amiben egy halott lélek bolyong elveszetten. A szememben semmi élet nem lakozik, félelmetesen üres.

 

Erős volnék? Akkor miért nem érzem magam annak? 

Az emberiség nagyrésze, hatalmas nagy szinész. Megjátszani másnak, boldognak magadat, hogy ők ne vegyék észre mennyire elcseszettül vagy. Eljátszani, hogy élni akarsz, mikor azért sirsz kinkeservesen, hogy jöjjön el végre az a pillanat, amire vágysz. Másokat nyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben, mikor pár percel ezelőtt bántottad magadat. Undoritó dolog. Én is, undoritó vagyok. 

Vannak olyan személyek, akiknek hitegeted, hogy nem akarsz tenni semmi visszafordithatatlant a jövőben, mégis csak azon jár az agyad. Kattogsz, hogy mi lehetne a legszebb utolsó pillanat a földön. Mit kéne előtte megtenni, majd miként fejezed be. 

Sose hittem abban, hogy van olyan kezelés, ami megmenthet. Hisz valjuk be, a legnagyobb segitség, egy új élet lenne, amiben nincs meg az a múlt, ami tönkre teszi a mindennapjaidat. 

 

Egy erdőben akarom csinálni, ahol madarak csicsergését hallgathatom. A fák lobjai között beszűrődő fény alatt, ami melengeti orcámat. Egy virágot szeretnék vinni oda magammal, ami egy élet kiontása után, hervadásnak kezd. Megmutatná, hogy az idő, hogy múlik. Milyen kegyetlenül, gyorsan, mégis van benne valami elképesztő és szép. A virág megmutatná, hogy egyszer az nagyon szépen viritott, az volt a legszebb, legtündöklőbb virágszál az egész bolygón, de miután azt kitépték, levágták a helyéről, nem tudott az maradni, igy a világtól való megválást választva, hervad el, hogy egy másik virágként jelenjen meg újra, valahol máshol, egy jobb helyen. Ahol újra, tündökölhet.

Abba akarom hagyni.. Read More »

Ego

Találtam egy kifejezést ami illik rám 🙂 aszongya hogy „kontrollállt szociopata”, úgy hangzik mint egy pórázon tartott fenevad.. De melyik az erősebb?… Meg úgy egyáltalán, tartja azt a pórázt valaki/valami?.. Gondolataim csapongóak, ne várjon tőlem senki filozófiai eszmefuttatásokat, már ha valaki olvassa betűim.. Nem akarok senkinek sem megfelelni, igazából nem a szenvedés hozott ide.. Talán csak az a szikrányi jó ami maradt bennem:)

Ego Read More »

Jól szeretni…

https://pszichoforyou.hu/hoeke-szulok/?fbclid=IwAR3rYf0Wus–Hhn1guQTV0NwLj06tBXKYmsa0h2xQYC1IDmwdjUDusMRRh4

Na, hát ezt nézzük. Először is: apám sehogysem szeretett, mindkettőnket el akart vetetni. Az, hogy „mindent megkaptam, meg minden sz.rból kirángatott” nem erre bizonyíték, ez nála tisztára kötelesség/lelkiismeretesség kérdése volt, de látszott a fején, hogy mennyire utálta, meg ezzel együtt engem is. Egyszer mondtam is, hogy ti nem ENGEM szerettek, legfeljebb a gyereketeket. Akkor ennél jobban nem tudtam megfogalmazni, pl. hogy nem azt a valakit, aki én vagyok. Mindegy, sem így, sem úgy nem értették volna.

Aztán, kijelentette az áter-lógus páros előtt, h én már csecsemőként sem olyan voltam, mint a többi gyerek. Mire a kis fiatal lógusnő (akit ugye olykor „megvezettem”, de rálátott olyan dolgokra, mint azóta sem senki más…) azt kérdezi: És találkozott már másik csecsemővel? Apám: Neeem, DE a családban voltak. Lógusnő: Miért várja el, hogy úgy viselkedjen, mint mások, ha maga nevelte úgy, hogy másmilyen? De (az országos hírű) áter leintette, és egyáltalán nem hitte el, hogy ők „nem akartak gyereket” (t. i. apám nem akart). Barátnőm azt mondja, hogy abban az időben ez gyakorlatilag elképzelhetetlen volt, nem volt „normális”, pláne értelmiségieknél. Valóban, azt mondta az áter: persze, akkor mindenki ezt mondta, mert nem „illett” egzisztencia stb. megteremtése előtt.

Síró csecsemőt „csak úgy” nem veszünk fel, nem éhes, tisztába van téve, nem lázas, akkor semmi baja. Ha „engedünk neki!”, akkor elkényeztetjük, és követelőzni fog meg zsarnokoskodni az egész családon. Gyereket nagyon mértékkel dicsérünk, mert elbízza magát, és nagyképű lesz. Csak ízelítő az elvekből…

Kompetenciám, az semmiben nem volt. Persze benne volt a „féltés”, leginkább azért, hogy ne okozzak újabb problémát (pl. hogy egy sérüléssel orvoshoz kéne vinni), de leginkább a tárgyak féltése tőlem. Nehogy eltörjek egy poharat, nehogy nem elég tiszta kézzel nyúljak a konyhaszekrénybe, egy pohár vizet nem volt szabad önállóan meginni. Mondjuk ebben apám meg a szülei annyira hülyék voltak, hogy anyám nem vehetett le önállóan egy könyvet a polcról (mellesleg neki is van könyvtárosi végzettsége), „majd én előveszem” mondta apám. 

Persze hogy nem bírok egyedül lenni.

Magyarázat a „(majdnem) sehova nem elengedésre”: annyira kezelhetetlen voltál, hogy muszáj volt korlátokat állítani. Kicsit túl szűk volt a ketrec, úgyhogy mindent megtanultam, hogyan lehet kijátszani, csak azt nem, hogy miként korlátozzam saját magam…

Na ja. Az vagy, amit elérsz. És ennek a végcélja minimum a nem a diplomával járó (orvosi, jogászi stb.) doktori cím. Apám sem K. S. volt, hanem az adjunktus. (Tök kudarc.) És az ember értéke egyenlő a tudományos fokozatával, ugye a minimum a diploma. Mondjuk most már bánom a juszt se!-hozzáállásomat, 3 helyre effektíve mehettem volna, de a metró után anyám mondta (persze ő ilyet sosem), hogy „inkább a halál, mint a tanulás”. Apám meg még demensen is fújta, hogy nem hoztam ki magamból, ami bennem volt; meg hogy én mondhatok akármit az orvosnak a sz.r gimnáziumi érettségimmel, mert úgyis neki fog hinni, mert ő diplomás! (Mondjuk egy orvos pont lesz.rja az ő bölcsészdiplomáját…)

Na aztán. Meggyőződésük volt, hogy a jó szülőség abból áll, hogy etetnek, itatnak, ruháznak (az ő ízlésük szerint), biztosítják a tanuláshoz szükséges dolgokat, meg ugye kihúznak a fekáliából.

Később is nyakig voltak az életemben/életünkben, de erről már írtam.

Viszont szülőként nagyon is elkerültem ezeket a dolgokat (kaptam is tőlük ezért rendesen, pl. mert nem cseszegettem a gyereket folyton a tanulással, „azért, mert neked nincs diplomád, és ezért azt akarod, hogy neki se legyen”!!!) stb. És nem lehetett őket kiirtani, soha, mert nagyon ügyesen felismerték, hogy engem pénzzel lehet motiválni (volt, hogy „túl jól sikerült” nekik, mert olyasmi is, amire tulajdonképp nem számított, hogy fog… fizetett, mint akinek érzéstelenítés nélkül húzzák a fogát), na meg zsarolni, fogva tartani. Bepróbálkoztak a lányomnál is, aki így reagált: – Miből gondolja a nagypapa, hogy engem 6000 Ft-tal meg lehet venni? Mondtam, abból, hogy engem igen… Szóval ő totál énerős lett, más dolgokra is nemet mond. Pl. nálunk az a „divat”, hogy bárki bárhova utazik, amikor megérkezik/elindul, bejelentkezik. (Annyira, h nagybátyám most is telefonált, hogy „rendben hazaértünk Kölnbe”.) Na, erről is simán leszoktatta őket.

De sajnos, én meg másképp ártottam, ugye, az „alkoholista szülő” ismérveivel, szerencse, hogy komolyabban ez csak a válás után jött elő (14 volt), és főleg már felnőttkorában, 20 felett.

Jól szeretni… Read More »

A pszichés gyógyszerek hízlalnak?

Na milyen jó, hogy itt vagyok épp, feldobok egy kérdést, mert egy – régen nagyon jó – hát hogy barátnő, vagy anyám nem tudom —— de megint nagyon kiütött. Ő mondjuk 50-es, szarik a mérlegre, nem is tudja pontosan, hány kiló, de nem idegesíti magát. 20 éve szed gyógyszereket, mindenfélét kísérleteztek neki, kórházban is volt, nagyon jól ismerem….de egyre jobban kiismerem, és most eléggé megbántott.

Magyarázta nekem anno, hogy a yarocen hízlal, most, hogy ő négy hétig szedte és 99 kiló lett. Én is szedtem de nem sokáig mert nem jött be, elmondtam a dokinak a félelmem, azt mondta ne aggódjak emiatt, nem lesz ilyen gáz. Nem is lett, bár mondom, yarocent nem sokáig szedtem.

Mostanában, hogy lassan mennék üzemorvoshoz, majd mennem kell, hogy ne ott kelljen méregetni, tudjak valamit mondani, le kéne magam mérni, csak nem tudom még hol hogyan, mert itthon nincs mérlegem, venni kéne. Anyámnak van, ő azzal is aludna ……. 😀 na mindegy, szóval hogy nézegetem ezeket a fogyókúrás hirdetéseket, choco lite a Liptai Claudia reklámozza, de kurva drága, meg istentudja milyen kapszulák, amik isten tudja miket okozhatnak, vettem teát, de ilyen buzi melegben nem kívánom, sőt szinte hányingerem van tőle és hideg vízben nem nagyon oldódik. Üzemorvos, utálom mikor ott mér meg, muszáj leszek valamit kitalálni …… ha határozottan tudnék kamuzni, úgy kb-ra.

…….. ja és akkor ez a barátnőnek hitt ember közli velem, hogy én is elég gömbölyded lettem mióta „ezeket” szedem, a pszichés gyógyszereket.

Sajnos, apám alkatát örököltem, lelki alkatra (ezért voltunk anyám mellett nagyon elnyomásban és ezért nem tudott apám se kimenteni a karmok közül, mert gyenge volt ), elfojtó vagyok ha sok szar ér, igen képes vagyok olyan dologhoz fordulni, amit nem kéne, egy kávé, egy süti, ha szorongok, ha túlfeszítenek a dolgok, de este már nem eszek, csak joghurtot müzlivel, öhm, és sose voltam vékony …. régen se.

Szóval nem hiszem, hogy azért mert elkezdtem gyógyszert szedni, attól vagyok „gömbölyded”. Régen se voltam más, vagy sokkal vékonyabb külsőre.

 

Ha van tapasztalat, ilyesmi, hízás, fogyás, bármi,( az előfordul, hogy a szorongás miatt nem bírok enni, utazás vagy ha fodrászhoz megyek pl, fogorvos stb, az evés gondolatától is rosszul leszek, de ezek speciális helyzetek) kifejezetten olyan testi változás érdekelne, amit gyógyszer okoz. Ez a kedves barátnőm a yarocenre mondta kezdetben , most meg már az összes pszichés gyógyszerre, hogy hízlalnak, össze-vissza magyaráz, belehülyülök. Nagyon erőt kell vennem magamon hogy ne tiltsam le, annyi emberrel megtettem már. Most meg azt kérdi, megsértődtem e . 

Nem esett jól, na, miután anyám is olyan példát mutatott agyrém, hogy büszke volt magára, hacsak egy almát evett egész nap és ivott és olyan büszke volt magára, még le is szólt, hogy nem tudom utána csinálni mert bennem semmi erő, de kb beteges szinten reggel este kaki pisi előtt után mindig mérte magát és már fél kilótól kiakadt, ő se volt ezzel egészségesen ……mikor nap mint nap napi 3szor mérte magát és ezen nőttem fel pont a gázos, tizenéves szakaszban és mindig azt mondta, attól fogysz amit nem eszel meg ….

meghülyülök …. apám meg a mai napig kajával gyógyítja magát, fáj valami? együnk egy jót. test? lélek? együnk. sokáig főzött és úgy, ma már nem csábít haza.

Régen is pszichésen amiket otthon megettem, utána majdnem kihánytam, szimpla kiborulással, sose mondtam neki, nem akartam bántani, mert úgyse érti hogy nem a kaja a rossz. Szinte érdekel az érzés amit egy bulimiás csinál, a hánytatás, hátha akkor nem híznék….

de a gyógyszer, akkor is gyógyszer. Meg az üzemorvosnál is ott van még mindig a mérleg. A többi meg fű alatt.

és most irogat hogy ne haragudjak …… ezt a pszichológusom tudja, ha nagyon hirtelen haragszok meg, akkor úgyis rögtön leblokkoltam volna. Most szimplán csak meghülyültem és belezavarodtam …… azt hiszem, nem érdekel mégse, eddig vaciláltam, de rendelek egy pizzát. 

A pszichés gyógyszerek hízlalnak? Read More »

A tükörneuronok és anyám

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCk%C3%B6rneuron

Így egyértelmű, hogy miért nem tud megtanulni normálisan számítógépezni meg telót használni. Mert képtelen arra, hogy amit lát, azt leutánozza. (Szerintem a főzés is ezért nem megy.) Azt akarja, hogy diktáljuk le neki lépésről-lépésre, hogy mit „nyomkodjon”. Mondom, ezt így nem lehet megtanulni. Hogy én ne szóljak bele, neki ez a módszere!, mindenkinek más a tanulási módja.  De, ismétlem, ezt így nem lehet! Erre: nem értesz hozzá! (Mármint a tanulási módszerekhez… ő azt tanulta. 55 éve, ja.) 

Aztán. „Utánoz” hangsúlyokat, mimikát, és azt hiszi, hogy jól. Hát, egyáltalán nem, de mindenesetre a célt eléri: a bántó gúnyolódás sikerül.

Mondjuk én a ló másik oldala vagyok, én sokáig nézegetem, hogyan csinálnak valamit, mire elszánom magam az utánzásra. Pl. anno a kh.-ban 3 éjszaka figyeltem, hogyan rablórömiznek. A negyediken beszálltam, és tök jól ment. Viszont „közben”, hogy már csinálom, amit nem tudok, nem tudom/merem megtanulni. Ez sem jó, de… Legalább működnek a tükörneuróim.

És állítom, hogy ezért nem tud nyelvet sem megtanulni. Kiejtést sem tud utánozni, magyar hangokat ejt. Aszongya: picca, meg szenk ju. Mert úgy írják le a kiejtést. És csak hab a tortán, hogy nem hiszi el, hogy a kiejtés fontosabb, mint a nyelvtani pontosság. Nézem minap is: kérdem: mit csinálsz? Előtte egy német könyv (művészeti, legalább a művtört.-höz tényleg ért), aszongya: német. Aztán látom, hogy szótároz!!! Szótár, szótárfüzet, kiír, stb. Pedig sem a német, sem a francia nem oly’ nehéz, van 10-12 konzekvens kiejtési szabály (mellesleg ezeket tudja), és 1-2 olyan hang, ami a magyarban nincs. Erre példa, hogy az a bizonyos szó végi spanyol o, ami u, az egy hátul képzett o. Ezt, mint magyaros, érti. Kivitelezni képtelen. Na és az angol… hát az szerintem is lehetetlenség. Amikor a lányom kezdte tanulni (ő sem akarta, de hát abban a szakmában muszáj), mondták, hogy nincs ragozás (már egy bizonyos fokig, ugye, mert a felsőfokhoz már kell nyelvtan). Mire az én latinon! (és németen) nevelkedett lányom: épp ez a baj! Akkor honnan tudjam, hogy ez most alany- vagy tárgyeset? Na, hát ő anyámhoz képest nyelvzseni, mert mégis megtanulta. Anyám nyelvtan nélkül??? Semmit. Azt tudja, de én nyelvtan nélkül (mivel sosem tanultam) előbb megértetem magam németül, mint ő tizenév „tanulásával”. Nem tud utánozni!

Szóval, anyám hülyébb, mint egy majom. 

A tükörneuronok és anyám Read More »