Mindenki látja

Soha nem élt még ennyi ember a Földön,soha nem volt még ennyi és ilyen fejlett kommunikációs csatorna.. és mégis..annyi sok magányos ember van.. élünk, dolgozunk,stb.de nem egymással hanem egymás mellett..mintha valami burokban lennénk.. elszigetelten egymástól..pedig az ember alapvetően társas lény lenne..engem kivéve persze,aki született magányos farkas vagyok:)

Nem azért járok pszichológushoz, mert beteg vagyok. Azért járok, hogy el tudjam viselni ezt a beteg világot…

„A személyiség képes kiélvezni és ugyanakkor kiaknázni a jelent. A „kell” okozta jövőre koncentráló frusztráció helyett élvezi és megéli az életet. Tehát abban az időben él, amelyben jelen van. Nem az esti főzés nem a másnapi tárgyalás tölti ki a gondolatait. Valójában arra tud koncentrálni ahol van és amiben van. Rogers szerint a  jó terápiában jelentősen nő az idealizált én megfeleltetése. Aki pedig békében van saját előnyeivel és hátrányaival, az képessé válik a világ élményszintű átélésére.” – Carl R. Rogers: Valakivé válni – A személyiség születése

Hogy mi kezdődött el, másnap azzal kezdődött, hogy férfiakról álmodtam és vonzónak éreztem őket, ami baromira furcsa volt, gyenge voltam mint a harmat és nem értettem az érzéseimet, most akkor b*zi vagyok, bocs ez politikailag nem korrekt. Elnézést a melegek közösségétől, az akkori állapotomban így fogalmazódott meg bennem, és ráadásul, a szüleim, pont ezen a napon mentek el a Balatoni telkünkhöz, karbantartani, napozni, nem tudom. A lényeg egyedül voltam és kétségbe estem a furcsa érzésekről, hisz hogy lehet, hogy egyik napról a másikra hirtelen megváltozzon a nemi identitásom, mi a túró történt velem, gondoltam ekkor. Most meleg vagyok? De akkor mi a helyzet Lillával, a szegény Lilla, te jó ég, mi lesz vele? – s csak folyt a könnyem és egyre gányabbúl éreztem magam. Sírtam és kétségbe estem mint egy óvodás és a 22 évemmel az is zavart, hogy tök egyedül vagyok.

Aztán  felhívtam Miki barátomat, aki ekkor tudta meg, nem ,nem hogy ő nyert a lottón, (Ez egy régi lottó reklám, a fiatalok kedvéért) hanem, hogy nem vették fel pszichológia szakra, és ó szegény, és csak sírtam hisz ez is milyen borzasztó és mintha az ő baja, csak még jobban rontott a depressziómon, szomorúságomon.

 Biztos depresszió, gondoltam, csak az lehet, ezért fogtam magam kimentem a napra, hátha segít. Ki a közeli Kodály köröndre, ott azért nem sírtam, de sokkal jobban nem éreztem magam tőle, emlékszem megállított egy Indiai pasas és angolul tudakolta, hogy hogy jut el a Hősök terére és alig tudtam neki makogni valamit, hiába az 5-ös angol nyelv érettségi. 

Nos a Nap nem segített. 

Minden, a környezet, olyan volt, mintha egy régi emlék szűrőjén keresztül néztem volna a világot, nem a jelent láttam, hanem annak egy fura változatát, mintha tudnám az évszámot, de az érzékeim egy múltba vándoroltak volna vissza.

 Otthon nem lettem jobban,  és nem értettem miért vagyok ilyen gyenge és depis nyár közepén? Haza jöttek estefelé a szüleim- 60 -as korosztály- és én anyámnak el akartam mondani, hogy nem érzem jól magam, hogy az a furcsa érzés van bennem, mintha talán meleg lennék. Ő a tökéletes együttérzéssel, anyai empátiával azt mondta: – Beszéld meg apáddal!— és sarkon fordult és otthagyott. Egy világ tört össze bennem, még jobban,  a lélegzetem elakadt. Aztán apám jött és valami olyasmit mondott, megnyugtatásképpen hogy ő is Mérleg jegyű, és ezért benne is volt a kettősség hogy talán vele is voltak ilyen érzések – ez a gagyi magyarázat, ez a hazugság – tudtam, hogy az, de hinni akartam benne, mert a egy kis időre, de kicsit megnyugtatott, annyira, hogy aludni merjek aznap este.

„Erre este lett és reggel a második nap” . Folyt. köv.