Mindenki látja

Szia F.!

Tök jót dumáltunk az este.

És tudod, baromira örülök, hogy az  a hülye mikrofon nem veri szét a barátságunkat.

És tök jó, hogy mindent el mertem mondani neked (is).

És még ezek után is jó csajnak tartasz.

Remélem, elmúltak az érzéseid velem kapcsolatban.

Nem akarom, hogy szenvedj emiatt.

Tudod, amikor megmondtam neked, hogy nem lehet több kettőnk között, te nem jelentkeztél majdnem fél évig.

Én direkt nem kerestelek, pedig hiányoztál.

Nem akartam, hogy fájjon neked.

Amikor lett b.nőd, én voltam a legboldogabb, reméltem, hogy kiszeretsz belőlem.

Aztán sajnos vége lett a kapcsolatotoknak.

Azt mondtad, te nem bánod.

Én bantam.

Nagyon is.

Tudod, a gépemen még rajta vannak ám a zenék, amiket anno adtál nekem.

És rajta is maradnak.

A palacsintát komolyan gondoltam.

Tudom, hogy szereted.

Majd még erről dumálunk.

Örülök, hogy a barátom maradtál 🙂

Drága H(assan) !

Köszönöm, hogy nem fordultál el tőlem most sem, amikor ennyire gáz lettem.

Régebben még nem voltam ilyen.

Köszönöm a barátságodat, és hogy velem maradsz.

Nagyon fontos nekem a barátságod.

Te igazi barát vagy, akkor is kitartasz mellettem, amikor gáz vagyok.

És tudod, te mindig is tudtad, hogy nekem épp akkor mire van szükségem.

Ezért hagytál meg abban a hitemben, hogy ő jár el hozzám esténként:)

És köszönöm neked, hogy meghagytál ebben a hitben, még egy kicsit legalább.

Mert tudtad, mennyire örülök neki.

Gondolom, tudtad, hogy előbb- utóbb kiderül, hogy az egész nem volt igaz.

Köszönöm, hogy kitartasz mellettem.

Nagyon szeretlek!

Azért egy kicsit csalódott vagyok.

Azt hittem, ő szokott eljönni hozzám.

Aztán az áter azt mondta, hogy nem ő volt, csak halluztam.

Pedig úgy örültem neki, hogy kitüntet azzal, hogy eljár hozzám.

Még beszéltem is hozzá, igaz, csak suttogva, nehogy a többiek meghallják.

És tulajdonképpen fogalmam sincs, miért gondoltam azt, hogy ő az, de meg voltam róla győződve.

Egy kicsit sz*r most.

Jó volt az a hit, hogy ő az:(

Hogy én mekkora barom vagyok!

Azért jó lett volna megmaradni ebben a hitben.

Olyan jó volt.

És most egy kicsit össze vagyok zavarodva.

Elkezdem szedni a gyogyit, és soha többet nem jön el.

Habár mindegy, úgysem ő volt.

I.!

Tudom, hogy már nem akarsz velem barátkozni.

Tudom, hogy nem kellek neked, hiszen kiszedted belőlem az infókat, amire kíváncsi voltál.

Igaz, azt még nem tudod, hogy rohadtul semmire nem mész vele, mert minden bordi más, mint mondottam volt.

És szerintem a te rokonod tök másmilyen, mint én.

Tudod, nem az érdekel, hogy leléptettél, ezt én éreztem már egy jó ideje, hogy ez lesz, csak az, hogy nem voltál őszinte.

Nem merted a szemembe mondani, hogy ennyi volt, igaz?

Hányok tőled.

A gerinctelenségedtől.

Utállak egy életre!

De egyre azért megtanítottál.

Arra, hogy kívülállóval szóba sem állok többet, nem lehet bennetek megbízni.

Na lám, mindig tanul valamit az ember.

Bye bye "jóbarát"!

Most eszembe jutott A.J.C.

Hogy amíg jártam hozzá, elhittem, hogy minden lehetséges.

Elvitt egy olyan álomvilágba, ahol azt hittem, én irányítok majd.

Azt hittem, átvehetem az életem fölött az irányítást.

Jó volt ott lenni vele.

Az elmúlt másfél évben sokat kerestem, de nem találtam rá.

Vajon hova lett?

Asszem itt hagyott minket, vagy nem tudom.

De talán már nem is hiányzik Chris álomvilága.

Egy ideig jó volt, mert tényleg elhittem, hogy lehet jobb is.

De nem hiszem, hogy már tudnék hinni az ő világában.

Amúgy szerintem neki van igaza, csak én még nagyon messze vagyok ettől.

Talán majd az elkövetkező századik életemben.

Talán akkor majd megértem.

Drága szerelmem!

Ma újra beszéltünk telón, és mindig kérdezed, mi van.

Én meg mindig őszinte vagyok hozzád, ahogy te is hozzám.

Amikor ma meséltem neked az új áterről, meg a hallukról, utána hallottam a hangodon, hogy megkönnyebbülés neked, hogy nem kell már velem lenned.

Neked sem meséltem még soha a hallukról.

Egy darabig reménykedtem, hogy egyszer talán még együtt lehetünk, de most már elfogadtam, hogy nem.

Így most már nincs előtted titkolnivalóm.

5 évet nekem adtál az életedből.

Sokszor sírok még utánad, de megértem, hogy nem tehetem tönkre az életedet.

Akkor menj inkább, mert szeretlek, és nem akarom, hogy miattam gallyra menjen az életed.

Így is nehéz volt engem elviselned 5 éven keresztül.

És becsüllek érte, hogy eddig is kibírtad.

És most már megértem, hogy miért úgy mentél el, ahogy, most már másfél éve.

Talán már én sem akarnék veled élni.

Nem tudom.

De azt megértem, hogy miért nem bírtál elviselni engem.

És nem haragszok érte.

De tudod, mindig szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak.

Nagyon kedves és aranyos az új áter.

Csendes, halk szavú.

Az ilyen embereket szeretem.

Eredetileg kinyomtattam egy papíron a gyagyámat, ami eddig egyik áternek sem mertem elmondani.

Mármint a hallukat.

Úgy terveztem, majd adaadom neki a papírt, hogy olvassa el, mert én úgysem tudom elmondani.

Aztán, amilyen kedves volt velem, el mertem neki mondani és nem nevetett ki.

Csak azért néztem bele a papíromba néha, nehogy elfelejtsek valamit.

Azt mondta, ezeket kár volt eltitkolni eddig, mert csak magamnak ártottam, és egy csomó szenvedéstől megszabadultam volna.

Végre megszabadulok a hangoktól és az undorító szagoktól.

Igaz, attól is, amit eddig láttam, pedig az annyira szép volt.

De nam baj, mert a rosszaktól is megszabadulok.

És ennek nagyon örülök 🙂