Mindenki látja

Drága Anya!

Láttam rajtad tegnap, hogy rosszul esett, hogy nem számoltam be részletesen a dolgaimról, meg hogy mi volt az áternél.

Tudod Anya, sok mindent nem tudsz rólam.

És nem is fogod megtudni.

Mert eltitkolom.

Mert szégyellem.

Mert nem értenéd meg.

Mert osztanád az észt.

Mert okosabb lennél az áternél és megmondanád a tutit, hogy hülye az áter is, meg én is.

Hogy ez az egész nem igaz, mert neked nem lehet ilyen a lányod.

De, Anya, ilyen vagyok.

Azt szeretnéd, ha megosztanék veled mindent.

Nagyon szeretlek Anya, de ez lehetetlen.

Sajnálom 🙁

És ne haragudj rám ezért.

Nagyon szeretlek !

Jöttem hazafelé, és egy tehén volt az út közepén.
Ami természetesen nem volt ott.
Szedtem össze a trágyát a karámban, és valaki elkezdett dumálni a hátam mögött.
Naná hogy nem volt ott senki.
Árnyékok rohangálnak a lakásban.Lassan már azt sem tudom, mi a valóságos, és mi nem :(((((((((

http://www.youtube.com/watch?v=QhCsvJyEsMc&translated=1

Szia F.!

Tök jót dumáltunk az este.

És tudod, baromira örülök, hogy az  a hülye mikrofon nem veri szét a barátságunkat.

És tök jó, hogy mindent el mertem mondani neked (is).

És még ezek után is jó csajnak tartasz.

Remélem, elmúltak az érzéseid velem kapcsolatban.

Nem akarom, hogy szenvedj emiatt.

Tudod, amikor megmondtam neked, hogy nem lehet több kettőnk között, te nem jelentkeztél majdnem fél évig.

Én direkt nem kerestelek, pedig hiányoztál.

Nem akartam, hogy fájjon neked.

Amikor lett b.nőd, én voltam a legboldogabb, reméltem, hogy kiszeretsz belőlem.

Aztán sajnos vége lett a kapcsolatotoknak.

Azt mondtad, te nem bánod.

Én bantam.

Nagyon is.

Tudod, a gépemen még rajta vannak ám a zenék, amiket anno adtál nekem.

És rajta is maradnak.

A palacsintát komolyan gondoltam.

Tudom, hogy szereted.

Majd még erről dumálunk.

Örülök, hogy a barátom maradtál 🙂

Drága H(assan) !

Köszönöm, hogy nem fordultál el tőlem most sem, amikor ennyire gáz lettem.

Régebben még nem voltam ilyen.

Köszönöm a barátságodat, és hogy velem maradsz.

Nagyon fontos nekem a barátságod.

Te igazi barát vagy, akkor is kitartasz mellettem, amikor gáz vagyok.

És tudod, te mindig is tudtad, hogy nekem épp akkor mire van szükségem.

Ezért hagytál meg abban a hitemben, hogy ő jár el hozzám esténként:)

És köszönöm neked, hogy meghagytál ebben a hitben, még egy kicsit legalább.

Mert tudtad, mennyire örülök neki.

Gondolom, tudtad, hogy előbb- utóbb kiderül, hogy az egész nem volt igaz.

Köszönöm, hogy kitartasz mellettem.

Nagyon szeretlek!

Azért egy kicsit csalódott vagyok.

Azt hittem, ő szokott eljönni hozzám.

Aztán az áter azt mondta, hogy nem ő volt, csak halluztam.

Pedig úgy örültem neki, hogy kitüntet azzal, hogy eljár hozzám.

Még beszéltem is hozzá, igaz, csak suttogva, nehogy a többiek meghallják.

És tulajdonképpen fogalmam sincs, miért gondoltam azt, hogy ő az, de meg voltam róla győződve.

Egy kicsit sz*r most.

Jó volt az a hit, hogy ő az:(

Hogy én mekkora barom vagyok!

Azért jó lett volna megmaradni ebben a hitben.

Olyan jó volt.

És most egy kicsit össze vagyok zavarodva.

Elkezdem szedni a gyogyit, és soha többet nem jön el.

Habár mindegy, úgysem ő volt.

I.!

Tudom, hogy már nem akarsz velem barátkozni.

Tudom, hogy nem kellek neked, hiszen kiszedted belőlem az infókat, amire kíváncsi voltál.

Igaz, azt még nem tudod, hogy rohadtul semmire nem mész vele, mert minden bordi más, mint mondottam volt.

És szerintem a te rokonod tök másmilyen, mint én.

Tudod, nem az érdekel, hogy leléptettél, ezt én éreztem már egy jó ideje, hogy ez lesz, csak az, hogy nem voltál őszinte.

Nem merted a szemembe mondani, hogy ennyi volt, igaz?

Hányok tőled.

A gerinctelenségedtől.

Utállak egy életre!

De egyre azért megtanítottál.

Arra, hogy kívülállóval szóba sem állok többet, nem lehet bennetek megbízni.

Na lám, mindig tanul valamit az ember.

Bye bye "jóbarát"!