Mindenki látja

A hiányokról volt szó és felelősségről…sírtam, nagyon. Úgy éreztem, egyedül hagyott, hogy a pokolba nem jön utánam. Megáll a szélénél és azt mondja: Viszlát. De nem mondja. Ott van. Mégis csak bőgni tudok, mert annyi mindent vesztettem. Valamikor voltam kisbaba. A kisbabákat szeretik, engem miért nem? Mikor tűnik el a lelkemből az iszonyatos rettegés? Rettegés az emberektől, az egyedülléttől, a megaláztatástól. Nagyon fáj. Nem bírom elviselni. nem megy. Megigértem, hogy nem leszek öngyilkos. Nem leszek. Úgy érzem, engem mindenki elárult, cserben hagyott, arcul köpött, pedig én vagyok az aki ezt csinálta. Akarom hinni, hogy elmúlik, fáj

Amióta a Lamolepet szedem, nem olyan, mint előtte, sőt talán el is maradt.

A b.nőm elköttete magát.
Az a legjobb.
Csak akkor bezárnának a börtönbe 🙁
És attól rohadtul félek 🙁

Persze a tesóm szerint ez is az én téveszmém.csak hogy ő nem tudja, mi folyik ott, én meg igen 🙁

És egyáltalán, ő azt mondja, hogy az én világom téveszmékből áll.
Ez a baromság.
Csak ő kívülálló, és azért nem tudja ezeket a dolgokat.
Ennyi.

Amúgy nagyon szeretem a tesómat.

Most is hoz nekem patkányítót.

Már ha el nem felejti.

NA ESZEMBE JUTOTT MÁR MEGINT VALAMI.
ABBA AZ OKOS FEJEMBE.VAJON NEKTEK TETSZENEK A TETKÓK ÉS PIERCINGEK?
MI A VÉLEMÉNYETEK RÓLA?
VAN NEKTEK, VAGY NINCS?
HA TETSZIK, MIÉRT?
HA NEM TETSZIK, MIÉRT NEM?
MIÉRT VAN AZ, HOGY SOK BORDINAK TETSZENEK AZ ILYESMIK?

TALÁLTAM VALAMIT

.RÉGEBBEN CSAK EZEKET LÁTTAM, AMIKOR MÉG JÓ VOLT A JÁTÉK.

NANÁ, HOGY EZEKET SZERETTEM!

Felkeltem. fáradt vagyok de jól…mi az ára a higgadt józanságnak? Az , hogy elveszik egy részem…ami nagyon aktív és nagyon merész és nagyon vidám és nagyon felelőtlen. nem értem mi a baj a valósággal, az én valóságommal. van két gyermekem, férjem, állásom, lakásom. Sokszor mégsem elég. Valami hiányzik, valami fáj. Csak a sötét üresség. Nem akarok így élni. Érezni szeretném az életet

Jól vagyok. Aludni nem bizti hogy fogok, mindenesetre beveszek mégegy haloperidolt. Ma semmit sem tanultam, viszont iszonyat nagy rendet raktam:-)
A gyerekeim már alszanak. Olyan édesek. Annyira szeretnék jobb anyuka, jobb feleség lenni. És szeretnék barátokat is. És új életet múlt nélkül, jövővel.
A józanság ára, hogy tisztán látom miket tolok el. Ez fáj. Úgy érzem, nemcsak rajtam múlik. Azt hiszem ez a betegség. Betegség vagy téboly? Vagy csak belefásult, pesszimista és cinikus én?