Mindenki látja

ANYÁMNÁL VOLTUNK VENDÉGSÉGBEN.
A NAGYMAMÁMNAK TARTOTTUK A 88. SZÜLINAPJÁT.
SZEGÉNY SÍRT, AZT NEM TUDOM, ÖRÖMÉBEN-E, VAGY BÁNATÁBAN, VAGY MIÉRT.
MONDTAM NEKI, HOGY NAGYON SZERETEM.
AZTÁN 5 ÓRA FELÉ MEGJÖTTEK A TESÓMÉK.
SAJNOS 7-KOR MÁR NEM BÍRTAM KI TOVÁBB, ANNYIRA TÜRELMETLEN VOLTAM, HAZA AKARTAM JÖNNI.
1 ÓRÁTÓL OTT VOLTUNK.
PEDIG ANYÁM AKART KAJÁT ADNI, DE MÁR NEM TUDTAM KIVÁRNI.
SZERENCSÉRE TUDJÁK, MILYEN VAGYOK, ÍGY RÁMHAGYJÁK, NEM ÁLLNAK LE VITÁZNI VELEM.
ASSZEM, RENDESEN IDEGBETEG LENNÉK TŐLE. 🙁

JÖNNEK A VENDÉGEK.
SEMMI KEDVEM HOZZÁJUK
DE MONDTAM AZ ÉLETTÁRSAMNAK, HOGY ESTE, HA AZ EGYIK FELE ELMEGY A BANDÁNAK, GÉPEZNI FOGOK, AZ ITT ALVÓSOKKAL NEM FOGLALKOZOK.
AZT MONDTA, NEM BAJ, AZOKAT ÚGYSEM ÉRDEKLI, HOGY MIT CSINÁLOK.
NAGYON HELYES!

TEGNAP MEGJÖTTÜNK A DÖG UNALMAS BALLAGÁSRÓL

MÁR NEM HALUZTAM EGYÁLTALÁN, SZERINTEM MÁR NEM IS FOGOK :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

CSAK HASZNÁL EZ A KETI

Egyszerűen már a reggel borzalmasan kezdődött. Alig aludtam éjjel valamit, aztán már fél 6-kor kukorékoltam. Egy kicsit olvastam, aztán nem tudom mi ütött belém, de rámjött a sírógörcs, szarul éreztem magam nagyon. Persze párom ezt magára vette, hogy biztosan miatta van, meg illetve hogy már megint mi a  baj. Lementem kicsit sétálni, de nem igazán lett jobb. Sőt szédülni kezdtem, meg majdnem összeestem itthon. Úgy volt, hogy délelőtt megyünk fel a párommal a kisfiunkhoz az otthonba, de összevesztünk a reggeli dolog miatt, szarul is voltam meg úgy beszélt velem a párom, hogy azt mondtam én így nem megyek sehova.

Valamennyire aztán megbeszéltük a dolgokat, de nekem ettől nem sokkal jobb. Most is csak úgy vagyok, mint egy zombi, úgy volt, hogy az egyik melóhelyről ahol voltam interjún ezen hét végéig szólnak vissza, de nem szóltak. Megint egy újabb kudarc. És ezeket a kudarcokat egyre nehezebben viselem.

Ma voltam két állásinterjún is. Az egyik megváltozott munkaképességűeknek szólt, de van rá jópár jelentkező. A másikról meg ne is beszéljünk. Valami értékesítési baromság lett volna. Hát köszi, abból nem kérek. Januárban már egy másik hírhedtebb céghez be akartak szervezni. Úgyhogy mára és ezzel együtt a hétre is ez bőven sok volt.

Viszont történt ma délután pozitívum is. Találkoztam két betegtársammal. Én mindkettőjükkel először találkoztam(ők már ismerték egymást), de nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Velük, jó volt beszélgetni, csak sajnos hamar elrepült az idő.

MÁSHOVÁ IS ÁT SZOKTAM MÁSOLNI A BLOGOMAT, HOGY BIZTOS AMI BIZTOS, MEGLEGYEN.

ÉS OTT ELKEZDETT KERÜLGETNI VALAKI

.JÖTT AZZAL A HÜLYE SZÖVEGGEL, HOGY SZERETNE TALIZNI VELEM, MERT SZERET OLYANOKKAL BESZÉLGETNI, AKIKET ÉRDEKEL A SPORT, MEG AZ EGÉSZSÉGES ÉTKEZÉS.

HÁT, HA OLVASSA A BLOGOMAT (MÁRPEDIG OLVASSA ), AKKOR TUDNIA KELL, HOGY ROHADTUL NEM ÉRDEKEL AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD.

MONDTAM NEKI, ÍRJON MAILT, HOGY MI A FENÉT AKAR TŐLEM

LEHET, HOGY EGY KÍVÜLÁLLÓ.

VAGY EGY HASONLÓ, CSAK NEM AKARTA KIADNI MAGÁT.

MINDENESETRE VIGYÁZOK VELE.

MÁR MEGMONDTAM A BLOGOMBAN (OTT IS), HOGY NO ENTRY FOR OUTSIDERS !!!!!!!

Ma másfél éve, hogy összejöttünk a párommal. Egy hónapi járás után összeköltöztünk. Az első időszak mesébe illő volt, ahogy az általában lenni szokott, aztán elég viszontagságos lett; mindenesetre voltak benne nagyon szép pillanatok és nagyon rosszak is. Talán ez mégjobban összekovácsol(t) minket. Azért bízom benne, hogy még rengeteg másfél év vár ránk közösen, ha vannak is időnként nehézségeink és ezeken túl tudunk jutni.

Holnap megyek állás ügyben megint. Már nagyon jó volna ha összejönne valami végre. Sokszor ez (is)készít ki, hogy egyszerűen azonkívül amit meg kell csináln itthon, más nincs. Az első időkben még vonzott nagyon az olvasás, faltam a könyveket, mára valahogy már érdektelenné váltak számomra. Jó lenne eljárni beszélgetni, sétálni, de sajnos nincsenek barátaim akikkel lehetne.

Szintén holnap találkozom egy lánnyal akinek a betegsége az én egyik diagnózisom is. Nagyon várom már, kíváncsi vagyok Rá, és bízom benne, hogy egy jót beszélgetünk majd.

Ja, és ami még említést érdemel. Utaztam a villamoson, olvastam, majd felnéztem merre járunk, erre a velem szemben lévő olyan 40-50 körüli pasas beszólt, hogy ne ráncoljam az ajkam és az álam közti részt. Mire felocsúdtam már leszállt. De ez nagyon kivágta a biztosítékot nálam. Hogy jön ahhoz hogy minősítsen? Egyébként meg ha nem tetszik nem kell rám nézni….

http://www.youtube.com/watch?v=K9GDUsfNwew