2021. 07. 19.: Cikk javítva!
Figyelem!: a bejegyzés az iskolai zaklatás és intézményi visszaélés- továbbá intézményi elhanyagolás- és a pedagógiai alkalmatlanság formáinak- és a család–iskola témáit érinti, sőt, tartalmazza: akik számára ezen tartalom felkavaró, az(ok) kérem, ne olvasson /olvassanak tovább!!! Köszönöm. Második és utolsó figyelmeztetés: E bejegyzés egy testi fogyatékosokat gondozó intézmény–oktatási központ vonatkozásában tartalmaz az ott lezajlott visszaélésekből részleteket -, név nélkül. Az intézmény általános iskola egy néptelenebb környéken, melynek anonimitása mindvégig biztosított a részemről -, mind a környék, mind az iskola helyének- s nevének nyilvánosságra hozatala tekintetében. Mivel ezen cselekmények nem elterjedtek, és csak az intézmény közvetlen környezete tud (ha tud) róla, továbbá vizsgálatokat sem indítottak és /vagy rendeltek el ott, így úgy vélem, szabadon beszélhetek az ezirányú jogi- és személyiségi kereteket figyelembe véve. Valószínűleg nem mondok újat, ha azt állítom, egy iskolában a tanárok, gyerekfelügyelők, pedagógusok, osztályfőnökök, asszisztensek, tanítók és szomatopedagógusok mind-mind hozzájárulnak attitűdjükkel az iskolai bántalmazás fennmaradásához, eszkalációjához, sőt elindulásához. Ezen gyakorlat intézményesülése esetén a tanárok és egyéb ott dolgozók koalíciót, szövetséget alkotnak, egy gondolkodásmódot vesznek fel, egyként felszólalva ezen gyermekekre káros gyakorlatok mellett (például: bagatellizálással, versengés (verseny) szításával (vagy felfokozásával) zaklatásra épülő környezetben, összehasonlítgatással, manipulációval, egy gyermek sikertelenségének hangoztatásával („Úgy se fog sikerülni.”), a zaklató diák dicsérésével (míg a zaklatott diákot ignorálják), a zaklató gyerekkorának mentségként való felhasználásával tettei igazolására és „helyeslésére” (a zaklatót sajnálva (ennek eredményeként a zaklatott diák manipulálásával (hogy amit tesznek vele az jogos))), a zaklató és zaklatott diák(ok) között fennálló (nyilvánvaló) hatalmi különbség(ek) figyelembevételének elmulasztásával s ezen gyermekek (az áldozatok) az eme figyelembe vétel hiányából következő elutasításával, (sőt olykor a tanár(ok) részéről nyílt részvétellel a zaklatásban (viccnek beállítva) vagy „A többség nyer” elvnek hódolva (a zaklató(k) mellé állnak ígytehát)), a diákok érzelmi jóllétével való törődés hiányával, esetleg azzal, ha a felnőtt személyek homokba dugják a fejüket, vagy az áldozatot állítják be paranoidnak (akár az áldozattal való (négyszemközti) beszélgetés során is) (ha az iskola elvégzése után az iskolai bántalmazás folytatódásáról mesél az áldozat)), szélsőséges esetben az áldozat háta mögött utólagosan áldozathibáztatással) élnek. Azt hiszem, elég betekintést adtam eddig ezen demoralizáló és az erkölcsök meghatározását a gyerekek kezébe adó romboló „intézkedésekről”, melyek feltehetően számtalan jogi kategóriát kimerítenek és lefednek a joggyakorlatban: Ezen „intézkedések” úgy mondván „fél-hivatalossá válásához” és általánossá válásához szükségeltetik az, hogy a gyerekek közelében tartózkodó felnőttek ne jelentsék, jelezzék ezen eseményeket felsőbb köröknek ((esetlegesen kollégium), igazgatóhelyettes, igazgató) és ne készítsenek róluk jelentéseket, feljegyzéseket sem. Mindezen (érdektelen) magatartások a pedagógiai gyakorlatok és a korszerű, érzelmekre és asszertivitásra épülő edukáció hiányával, és a poroszos, tekintélyelvű oktatás meglehetős fennmaradásával magyarázhatók. A gyermekek számára ez a közeg legjobb éveiket lopja el és tartósan befolyásol(hat)ja létezésüket élethosszig. Az ezen intézményi keretek összessége teljesítményzavarokkal, bizonytalansággal, alacsony önértékeléssel, irracionális félelmekkel, disszociatív tünetekkel, traumatizációval, agresszivitással, stresszelő környezettel, tiszteletlenséggel, iskolai kudarcokkal, készenléti állapottal, az erkölcsi- és /vagy érzelmi nevelődés hibáival és /vagy hiányosságaival és /vagy elakadásaival, kényszerbetegséggel, tartós félelmekkel függhetnek össze. Intézményi elhanyagolásról röviden: Az intézményi elhanyagolás érzelmi, oktatási, vagy fizikai lehet. Itt az oktatásiról mesélek. Az oktatási eszközök tisztításának hiánya is ide tartozik. Továbbá ha a diákok bizonyos fejlesztéseket nem kaptak meg, ha nem jártak szükséges, rendszeres foglalkozásokra, ha bizonyos papírokban foglalt kezeléseket nem kaptak meg. Úgy gondolom, ez jócskán kimeríti az intézményi elhanyagolás fogalmát. Ezt ha több szülő jelezte egymás között (nem elhanyagolásnak címkézve), és az intézmény felé nem indult panasztétel (vagy eljárás), akkor itt a szülői beletörődés állhat a háttérben, vagy azon logikus következtetés, mely szerint egy intézmény hatalmasabb az egyénnél vagy kis egyének csoportjánál. A pedagógiai alkalmatlanság formáiról, családról és iskoláról – zárszó: A pedagógiai alkalmatlanság hasonló a szülői alkalmatlanságokhoz, sőt, azonos ezekkel: lehet ez gyermeknek autoriter elnyomása, az általa nem értett dolgoknak nem elmagyarázása, sok- vagy kevés beszédért való szidása és /vagy helytelenítése, lehet ez gyermeknek megrángatása, megalázása, vele való üvöltözés, magyarán indulati cselekményeknek (vagy saját erkölcseink gyermekkel való betartatása, (tehát a gyermeknek önmagunk képére formálása)) elkövetése, melyben nem szabadna ezen tényezőnek (jogi keretek között) ((indulati) cselekmény)) enyhítő körülményként szerepelnie, hiszen indulati életünk szabályozásáért felelősek mi vagyunk. Pláne felnőttek esetében. Így tehát a pedagógiai személyi hibák eddig fel nem sorolt egyéb, hosszú sora azonos a gyermeknevelésnek hibáival, melyek iskolai–családi nevelésnek hibáiból következnek, s melyeket felmentésül használunk (rossz gyermekkor, „ezt tanulta” stb.). Az a bajunk nekünk, hogy abszolút helyesnek tartjuk saját értékrendünket és viselkedésünket, nem vizsgáljuk fölül azt, s ráadásul, ezen pedagógusok kiszűrésére nem létezik kérdőív, ugyanúgy, ahogyan anya-apa alkalmatlansági teszt sem, vagy gyereknevelési továbbképzés -, csak szakembereknek (ezutóbbi). Akkor képezzük ki a pedagógusokat, hogy alkalmasak legyenek gyermekeink oktatására! Ehhez mentalizációs terápiákat kellene igénybe venni. Utóirat: fejlődik az olvasók iránti figyelmem, érzékenységem, habár eddig sem érzéketlenségből fakadt az részemről, hogy nem írtam ki figyelmeztetést.
