Tanácsadói Válaszok 2018. – Szőllősi Tibor válaszol
Összesített kérdések-válaszok a pszichológia területén, 2018. október, első hét
A kérdéseiteket itt tehetitek fel: Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye
dopamin kérdése:
Tisztelt Pszichológus,
kezelt beteg vagyok skizoaffektív depressziós formája valamint nem meghatározott személyiség zavar dg
a pszichológusom azt mondta nekem van még nagy valószínüséggel poszt traumás stresszem is van viszont nem kommunikálnak a pszichiáterrel mert az nem hisz a pszichológusokban.
Problémám hogy se a hosszútávú se a rövidtávú memóriám nem müködik olyan mintha kitörölték volna a doki pl 2 év kezelés után tudta meg hogy voltam már öngyilkos, hogy kezeltek gondozóba ez addig nem jutott eszembe. A boltba ha elmegyek cetlivel megyek így sem biztos hogy mindent megveszek még kísérővel is képes vagyok eltévedni rossz buszra szállni stb. Halálvágyam sűrűn van hangokat, képeket eseményeket látok ami nincs ott illatokat érzek és néha mintha megfogna valaki de ez olyan intenzív érzés hogy odanyúlok nézem ki az.ezzel már 40 éve küzdök megkülönböztetni úgy tudom amiről más nem beszél az nem létezik kb, de ettől nem könnyebb mintha egyszerre élnék két három életet.Kérem tudna valami tanácsot adni nekem. 46/ nő vagyok
Szőllősi Tibor válasza dopamin kérdésére:
Tisztelt dopamin!
Annyira tudom becsülni az olyan embereket, akik pszichés nehézségeik mellett megpróbálnak élni! Az együttérzésem, bátorításom sajnos nem tud megjelenni a leírt sorok mögött.
Rengeteg tünetet ír le. Nem tudom, hogy milyen terápiás ellátást, gyógyszert/gyógyszereket kap jelenleg, kapott eddig. Nagy nehézség, hogy a pszichiátere és a pszichológusa nem tud együtt dolgozni – „nem kommunikálnak a pszichiáterrel mert az nem hisz a pszichológusokban”, ezt sajnálattal olvasom. Sokat segítene, ha a két szakember együtt tudna dolgozni.
Az, ahogy a hiányosságait kezeli – cetli, érzéki csalódás megkérdőjelezése, társas támasz keresése, jó módszerek. Fontosnak tartom minden kliensemnél, hogy megismerjék, elfogadják jelenlegi határaikat, lehetőségeiket.
Érdemes lenne olyan közösséget keresnie, ahol támogatják, segítik, elfogadják állapotával együtt. Ez egyben biztonságot is nyújtana Önnek.
Minden elismerésem, hogy mindezek ellenére élni akar!
Kleó kérdése:
Tisztelt Szőllősi Tibor!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a pszichoaktív szerek mennyiben befolyásolják egy pszichés betegség kialakulását, illetve a kórlefolyást.
Válaszát előre is köszönöm!
Szőllősi Tibor válasza Kleó kérdésére:
Tisztelt Kleó!
Pszichoaktív szertől függ, de mindenképpen befolyásolják egy pszichés betegség kialakulását – negatívan. Mindez attól is függ, hogy van-e már meglévő, kialakulóban lévő pszichés betegség, hajlam a pszichés megbetegedésre. A kórlefolyást nagyon sok esetben súlyosbíthatják, de mindenképpen hatással vannak rá. A pszichoaktív szerek egyik hatása, hogy a pszichés gátat feloldják, kontroll nélkül a tudattalanból, a tudatosba kerülnek az addig elfojtott dolgok – hallucinálás, félelmek, fóbiák, szorongás, stb. kíséretében. A szervezet rombolásával, csökkentik a megküzdési potenciált. Ezáltal a szervezet kompenzáló képessége csökken, ami a kórlefolyást gyorsítja, állapotromláshoz vezethet a használatuk ebben az esetben.
Egy kis segítség: http://www.indit.hu/2017/06/06/a-pszichoaktiv-anyagok-hatasa-es-artalmai/
Kiscsillag kérdése:
Kedves Tibor!
Előfordulhat olyan, hogy valakit a tünetei (keresztmetszet, hosszmetszet), személyisége alapján egyik létező betegségkategóriák egyikébe sem tudnak egyértelműen besorolni, egyik sem teljesen passzol rá? Ez megmagyarázná, hogy miért más a diagom különböző intézményekben.
7 éve a Thalassa Házban kaptam a nem differenciálható skizofrénia diagot. Borderline személyiségzavart itt nem állapítottak meg (más személyiségzavart sem). 4 hónapig voltam ott, azt gondolom, hogy ennyi idő egy pszichotetápiás intézményben elèg a korrekt diagnózishoz. Sokat beszéltem a tüneteimről, magamról is. Ekkor még folyamatosan volt hallucinációm (hanghallás) és téveszmém. Azt gondoltam, hogy egy valós személy beszél hozzám gondolatátvitel útján. Azt mondták ott, hogy tartósan (évekig), mindennap fennálló téveszme és haluk nincsenek bordernél. A téveszme a gyógyszertől pár hónap alatt megszűnt, a hanghallás 1-1,5 évvel később kezdett csökkenni (gyszerleállítás alatt)
Ter. illetékes pszichiátrián vitatták Thalassa Ház diagját. Az antipszichotikumot 2 év után leállították. Ekkor a hanghallás már kevés volt, de sosem múlt el teljesen. Adókedvezményhez is kértem a skizofrénia diagot, de nem adták. Borderre átdiagoltak.
Később egy màsik intézménybe jártam orvoshoz és pszichológushoz is. Ide kb 2 évig jártam, az orvosnál is sok idő jutott egy betegre. Itt borderline személyiségzavar eredetűnek vélték a halut, azt mondták h nálam nincs a skizofrénekre jellemző személyiség (szoc. készségek, kognitív funkció) hanyatlás és bár tünetmentes sem vagyok, vissza sem esek. Ekkor már 4,5 éve nem kaptam antipszichotikumot. A skizofrénia diag ellen szólt az is, hogy jó készségeket (kommunikáció, problèmamegoldás, szervezőkészség, önàllóság döntéshozás terén, csapatmunka) igénylő munkakörben jól teljesítettem, a közösségbe jól illeszkedtem. Ezen a mhelyen múlt el a társas helyzetekben jelentkező szorongásom is.
Később egy másik alapítványba jártam kognitív viselkedésterápiára. Átert ekkor még nem váltottam. (azaz máshol volt a terápiám és az orvosom). Az itteni terapom vitatta, hogy borderes a halum. 10 hónapig jártam hozzá, aggódott és furcsállta, hogy az orvosom nem ad gyszert és nem értette, hogy az orvos miért terápiát javasol, ez nem személyiségzavar eredetű, így terápiától nem várható változás. Végül terap unszolására orvost váltottam, elmentem ahhoz az orvoshoz, aki ott dolgozott, ahol a terapom. Itt skizoaffektív zavar eredetűnek vélte az orvos a tüneteimet. Hosszú időt szánt a kórtörténetem és az aktuális tüneteim megismerésére. Azt is mondta, hogy nagyon nehéz besorolni (ő egyedül említette ezt) mert bordert kizárja (a haluk okaként), de a skizofrénia v skizoaffektív zavar sem passzol teljesen. Furcsállja, hogy kezeletlenül nem estem vissza, végig munkaképes, aktív voltam és a skizofréniánál jellemző leépülést sem látja.
A terap kb 7 hónap után mondta, hogy nem igazán tud segíteni, emiatt a terápiát pár hónappal később lezártam.
Sajnos, mivel nincs már ott terápiám, az orvoshoz sem járhatok oda (csak azok kezelését vállalja, akiknek ott van terápiája).
(máshol is diagoltak, de az 5 perces gyorsdiagban nem hiszek)
Most azon gondolkodok, hogy jó lenne ha lenne orvosom vagy terápiám, esetleg vmilyen csoprtra is mennék. Igen, ám, de itt a gond!!! Bordereknek vagy skizofrèneknek való csoportba?
Annak higgyjek, aki szerint élethosszig kell az antipszichotikum v azoknak, akik 5 èvig nem adtak, mondván anélkül is elég jól vagyok? Teljesen összezavartak.
Üzemorvosin sem mindegy a diag. Évekig kevert szorongásos depresszióról adtam le igazolást, könnyen átcsúsztam. (de nagyon nagy küzdelem volt ilyet beszerezni). Az utolsó mhelyemen borderrel v skizofréniával nem engedtek volna át az üzemorvosi vizsgálaton (pszichésen terhelő besorolású). Más helyen borderline zavarral is át szokták engedni a munkavállalót. A skizofréniával v skizoaffektív zavarral, főleg ha leírják azt is, hogy rendszeresen van akusztikus hallucinációm, nem fognak engedni dolgozni. Nem merik felvállalni a felelősseget. Ezt egy üzemorvos mondta.
Erre az egyik orvosom és terapom azt javasolta, hogy hallgassam el a fogl. eü vizsgálaton a betegséget. Ha nem hagynak dolgozni, költözni sem tudok a bántalmazó környezetből. Megkérdeztem egy jogászt, ő azt mondta, hogy igyekezzek szerezni olyan igazolást, amin csak depresszió v kevert szorongásos depresszió van. Ha viszont újra szednék gyszert, akkor már ilyen igazolást nem tudnék kérni. Ráadásul a gyszerrel alig tudtam (csak heti 1-3 napot) dolgozni (kiütött), kilóméterekről látszott, h zombi vagyok és a hanghallásra nem hatott. (emlékezethallucinációra és téveszmére jó volt). Leszázalékolás sem vinne előre, abból nem tudnám eltartani magam és hitelt sem tudnék felvenni lakásvásárláshoz. Családi támogatásra sem számíthatok. Ex orvosaim szerint esélyem sincs leszázalékolásra, ahhoz túl jól vagyok, emiatt is gondnak tartják, hogy a szabályos utat járva üzemorvosin nem valószìnű, hogy engednék a munkavégzést.
Ahol bordert diagoltak, azt mondták, hogy NE akarjak skizofrénia diagot, inkább adókedvezményem se legyen, abból munkavállalásnàl gondom lehet és manapság gondnokság alá is könnyű kerülni. Nagy súlya van a skizofrénia diagnak.
Egy dologban biztos vagyok: a skizofrénia és a borderline zavar terápiája ill gyszeres kezelése eltér, amiatt szerettem volna pontos diagot. Nem mindegy, hogy mire nem kapok/szedek gyszert. Volt aki a border miatt feltáró terápiát javasolt, aki ilyen terápiát tart, nem vállalta a tünetek miatt (skizóra gyanakodott). Autogén tréninget Thalassában ellenezték a skizofrénia miatt, máshol javasolták, mondván ez csak borderes halu.
Mit tenne a helyemben?
1. Keressek új orvost? Diagoltassam magam újra és úgy keressek csoportterápiát v önsegítő csoportot? Honnan tudjam, hogy az a diag JÓ?
2. Vagy amelyik diag számomra hihetőbb, abban higgyek és ahhoz passzoló terápiát/csoportot keressek?
3. Hagyjam a csudába az egészet és ne járjak orvoshoz ill terápiára? Gyszerrel sem volt jobb (pontosabban rosszabb volt a mellékhatasok miatt), egyéni terápián is mindenhol (4 helyen) azt mondták, h nem tudnak segíteni, de azzal bíztattak, hogy ha sikerül a költözéses tervem, spontán jobban leszek. A tüneteim egy része (pl düh) inkább egy szokásos emberi reakció arra, ami itt ér. A kimerültséget, nyomott hangulatot is betudták annak, hogy évekig másodállásom is volt, nem jutott elég időm pihenni, szórakozni.
4. Szedjek vmit, amitől rosszabbul vagyok? 5 féle AP-t próbáltak…dolgozni egyikkel sem tudnék teljes munkaidőben. Ráadásul az mindenhol gond, hogy krónikus májgyulladással, laborkontroll hiányában kockázatos a gyszerszedès. Magánrendelő nem tud beutalót adni laborba, háziorvos sem vállalja, azt mondja, h ezt oldja meg a pszichiáter, ha gyszert ad. De nem tudja megoldani…
5. Ha nem ad az orvos gyszert (olyan orvost találok), minek járjak hozzá?
Egyre inkább azt érzem, hogy nem érdemes erőltetni, ami eddig sem segített. Komolyabb visszaesésnél (ha lesz ilyen) még mindig kereshetek orvost. Elhallgatni is könnyebb a betegséget, ha nincs nyoma az EESZT-ben…mégis rémisztő, h nincs orvosom.
Anyu véleménye: ne járjak orvoshoz, gyszer nélkül vagyok jobban. Nézni is rossz volt, h csak fexek beállva a gyszertől, dolgozni nem tudok…Eszembe se jusson üzemorvosnak megmondani, h van pszichés betegségem egy irodai admin munkánál. Ha nem megy az alvás v izgulok (pl vizsga stb) alkalmanként szedjek nyugtatót, azt fel tudja íratni magának és helyette szedhetem. Tanuljak, dolgozzak, vegyek lakást és költözzek.
Kiscsillag második kérdése:
Kedves Tibor!
Ha valakinek a társas helyzetekben (mhely, baráti társaság) jelentkező erős szorongása évek v évtizedek alatt fokozatosan enyhül v elmúlik (ezt nem gyszer hatása ok
ozza) az később újra felerősödhet?
Szőllősi Tibor válasza Kiscsillag kérdésére:
1.-2.
Az első két kérdésre egyben válaszolnék. Ezek a gondolatok merültek fel bennem az Ön által leírtak olvasása közben:
Mindig az aktuális klinikai kép szerint kapta a diagnózisokat?
Diagnózis adásánál egy szempont, hogy az aktuális tünet/tüneteket vetik össze az előzményekkel. Lényeges szempont, hogy aktuálisan mi az állapot.
Nem mindegy, hogy miket tartunk fontos szempontnak, amikor szakemberhez fordulunk. Sokszor azt tapasztalom, hogy a hozzám fordulók kezdetben olyan viselkedést mutatnak, ami elfedi valódi problémájukat. Sokszor azt gondolják, hogy az általuk mutatott képpel manipulálhatnak, miközben önmagukkal harcolnak. A kapott diagnózist módosíthatja egy aktuális „erős” tünet is.
Korábban írtam, hogy a krízis helyzetek módosítják a klinikai képet. Vajon, milyen élethelyzetben volt Ön aktuálisan, mikor a diagnózisokat kapta?
A leírtak alapján, azért több mindent vehettek figyelembe a diagnózis adásánál. Vajon az Ön kérései mennyire voltak fontosak – munkahely megtartása, munkaegészségügyi vizsgálat? Mit is szeretne valójában (munka miatti diagnózist, valódi állapotának megfelelő diagnózist) kapni? Ez nagyon nem mindegy.
Mindebben benne vanmég, hogy az adott szakember miként értelmezi a tüneteket.
Ezért sem egyszerű arra a kérdésére válaszolni, hogy melyik az eddig kapott diagnózisok közül a szakmailag helyes.
Elképzelhető, hogy érdemes lenne egy aktuális diagnózist kapnia. Ennek függvényében választanék terápiás csoportot, terápiát.
3. Semmiképpen se „hagyja a csudába az egészet”. Valami van Önnel! Érdemes lenne végre megtudnia, hogy mi is zajlik Önben. Az azért már jelent valamit, hogy a „gyógyszer sem használt”. A költözés, az életkörülmény változása nagyon sok mindent befolyásolhat szerintem is. Felmerült az is bennem, hogy jelenleg nem igazán bízik már meg a szakemberekben.
4. Erre nem igazán tudok válaszolni. Ezt egy pszichiáterrel konzultálja meg elsősorban.
5. Keressen végre egy olyan szakembert, aki partnernek kezeli Önt! Anyu véleménye mennyire mérvadó egy szakmai kérdésben Önnél?
Kiscsillag második kérdése:
Elképzelhető. Egy korábban leküzdött viselkedés, reakció, egy nagyon megterhelt időszakban, megterhelő helyzetekben újra megjelenhet.
Szerző:
