Májusi eső aranyat ér. De a jóból is megárt a sok. Tegnap épphogy elkerültem egy totális bőrig ázást Szolnokról hazajövet. A vonatban kapott telibe a vihar. Hátborzongató élmény

Részlet Sibylle Muthesius könyvéből, akinek a lánya borderline volt. A lány halála után találta meg a naplóját, ebbő írta ezt a könyvet.

TISZTA HÜLYE VAGYOK.
MA AZT HITTEM, EL AKARJÁK VENNI TŐLEM A BARÁTAIMAT.
DE NEM ÍRHATOK ERRŐL TÖBBET.
ILLETVE NEM TUDOM, MIT ÍRHATOK A BLOGOMBA ÉS MIT

AZ A LEGROSSZABB, HA AZ EMBERNEK VAN EGY B.NŐJE, AKIVEL NAGYON KÖZEL KERÜLTÜNK EGYMÁSHOZ.
IGAZ, CSAK NETEN, A VALÓ ÉLETBEN MÉG NEM TALÁLKOZTUNK.
ÉN ÍRTA MSN-EN, HOGY

Régi história az enyém, minden egy autóbalesettel kezdődött. Felborultunk, túléltem a biztonsági öv megtartott de ami utána jött azt senkinek sem kívánom, folyamatos rémálom, megfoghatatlan félelem, állandó bizonytalanság,

MA VAN A SZÜLINAPOM.

DÉLELŐTT ÁTERHEZ KELLETT MENNEM.
KÉRDEZTE A HALUKAT, MONDTAM, ELMÚLTAK.
MEGINT CSÓVÁLTA A FEJÉT, HOGY MIÉRT TITKOLTAM EL 2 ÉVEN KERESZTÜL.

Talán itt folytatom a blogolást. Ha beválik, megpróbálok naponta valamilyen butaságot/okosságot ide írni.
Pár éve rájöttem, milyen jó dolog blogolni, annak ellenére, hogy sokan a netes naplóírást