Ma vittem vissza a kicsit a dokihoz a karja miatt.
Szegény most lát ilyennek először.
Nem érti, hogy miért nem értek semmit, amit mond, miért nyúlkálok mellé a

Bámulom, ahogy a tárgyak önálló életre kelnek.
Mozognak, ami az előbb egy bizonyos helyen volt, az máshol van, aztán megint máshol.
Becsukódott az ajtó.
Vagy én csuktam

Elegem van abból, hogy arról próbálom meggyőzni magamat, hogy minden happy.
Nem.
Semmi sem happy.
Totál magam alatt vagyok.
Bőgök.
Szeretném, ha nem éreznék semmit.

Haragszok az egész világra,  mindenre.
Mert nem lesz közös jövőnk a tesómmal.
Mindig történik valami, ami megakadályoz minket ebben.
Már csak én szeretném.
Csalódottságot, és haragot érzek.
Olyan szép volt minden, és nem voltam depis.
Azt

Összeszólalkoztam anyámmal.
Megint tök lekezelő velem.
Nem is érdekel már semmi.
Nincs kedvem semmihez.
Nem akarok semmit.
Nagyon magam alatt vagyok.
Csak bámulok ki

Félek elaludni.
Félek a sötéttől.
Hülye hangokat hallok.
A plafonon van egy vasrúdnak a nyoma
Mintha valaki lukat akarna ütni bele.
Ajtónyikorgás.
Feltettem a

A Mariann, meg a sógornőm betegek, mint az állat.
Valami vírus, úgy hogy meglehetősen fertőzőek.
Emiatt a tesóm nem tud jönni dolgozni, mert ő vigyáz a gyerekekre, de

Ma annyira lusta voltam, mint már régen.
De talán az is belejátszik, hogy az utóbbi napokban elég sz*rul voltam, és tisztára kifáradtam az egészben.
Nincs is sok munkám,