Az én humorom….

Először is én szeretek nevetőgörcsöt kapni.

Mindig olyankor jött rám,amikor nem kellett volna: matektanárnál,igazgatónál középsuliban(göndör hajú kis törpe alkatán nevettem,a felesége meg nagydarab,oktatott közgázból).

Kiskoromban is sokat nevettem,kár hogy már nincs az…pl amikor egy befogadott,de 50 kg ról 90re felhízlalt hajléktalant,aki egyben az idősotthonunkban is dolgozott,másrészt meg nálunk,Pesten is lakott,egyszer láttam hogy az öregotthon hátsó részében egy felesért apám meg a haverjai kérésére belemászik a kukába…meg annó az öregotthon falán volak ilyen lepkék meg pókok,és apám mondta hogy egyen egyet,finom pók,és kilógott a póklába a szájából,közbe ő is a Csaba és a Vili is nevetett(két „befogadott,jól tartott”),na apám anyukája,nagymamám erre haragudott nagyon,(akkoriban gyűjtöttem a lepkéket,és mind megfullasztottam őket,hogy el tudjam tenni,de a mamám haragudott és nem mertem előtte) De olyan is volt,hogy a másik befogadott embernek a családom bedajeroltatta a haját és…na hát ezt azért átélném mégegyszer,ezeket…de a nyomorék(én) csak a múltból táplálkozik…

általában azon ment a murizás,de még az is nevetett,aki részvényes(avagy befektető,betétes)volt,hogy kinyitja ki előbb a kaput nekünk az öregotthonban,egy felesért,és mikor apám dudált,mind a kettő elkezdett futni a kapuhoz

ekkor amúgy 12 éves voltam.annyit röhögtem kisgyerekként,hogy pl a Csaba(mert így hívták,akit befogadtunk),az öregek megmaradt kajáját ebéd után megette,és az volt vagy iszonyú mennyiség,és nem bírt felállni,megzabálta mind a konyhán

 

aztán 16tól felfelé kórházban is amikor bezártam a másik srácot a vécébe,és elkezdett köcsögözni engem,de szerintem ez még belefér

Amikor a szüleim elkezdtek egymással veszekedni,a földig sírtam magam,nem tudom miért,így volt.

Pár barátom azért veszítettem el,mert enyhe furfanggal megszivattam őket,és mindig lebuktam,aztán elveszítettem őket.(pl a barátom szerelmének palija nevében csináltam műveleteket,vagy annó egy családdal eljátszottam hogy zsidó vagyok és írtam magamnak egy zsidózó fenyegető levelet a postaládánkba,aztán az durva is volt mert apám kellett lerendezze mert az anyja jött a két srácnak,hogy én megfenyegettem őket vlmi verőemberrel,hogy kérjenek bocsánatot,tudtam mindegyikről hogy jobbos rasszisták,meg hordtam ilyen dávid csillagos nyakláncot direktbe akkor)

alapvetően ha nem szoronganék,kibaszott sokat röhögnék ezen az oldalon írottak miatt is,de más mentális betegen is,csúnya vagy nem csúnya,vannak vicces dolgaik,pl amelyik azt mondja hogy ő a messiás,vagy ilyesmi.(láttam ilyet a kórházban)

Szeretem ha miattam ideges valaki,akit ismerek,és akkor egy jót röhögök rajta is és rajtam is.

pl egyik barátnőmet búbósbankának hívtam,állandóan morcogott,hasított a nevetőgörcs

vagy amikor bezártam egy másik barátnőmet a fürdőszobába,na az nagyon vicces volt

amikor látom a muttert aludni,néha magától rám jön a nevetés,de mert annyira nincs örömöm semmiben sem

a horkoláskor is rám jön a röhögőgörcs,vagy ha belespermázok a joghurtba,és azt ette meg valaki

de ezek mind régen voltak,nem most

ma már alig nevetek 🙁 nincsenek barátaim se,de nem ezek miatt,hanem mert emberkerülő vagyok

Szerző:

Belépett: 7 év

Jura76

Blog kommentek: 14Blog bejegyzések: 2Regisztráció: 12-12-2017

1 gondolat erről: “Az én humorom….”

  1. és kicsit antiszoc….egyszerűen elferdült idióta lettem az évek során

    ha nem én lennék én,hanem jani lennék én,én megverném magamat,olyan undorító ember lettem,akit mindenki kerül és tudom,hogy …na mindegy tudom mi segítene rajtam,de képtelen vagyok változni,el kell engem tőrni és újra ragasztani…. :((((((((((((((88

Írj megjegyzést