Karácsony, Karácsony! Mindenki fut, rohan,
mindenki életében van fontosabb s itt ülök magányosan.
Egy kávé, egy kis „megállj-idő” oly távoli álom,
közeleg és elterít karácsonyi magányom
és belül valami furcsa egészen nyom,
de már nem is gondolom, hogy együtt bármi is lehet,
a könny már fáradt, nem mozdul , nem pereg!
Ajándék, futás, ki nem mondott mélyben úszó kötelességek tarkítják az ünnepet,
de időt szánni a másikra ebben a világban már nem lehet…
és üt az óra, elüti az éjfelet,
te kábulsz a semmibe és integetsz: Ég veled!
Oly jó lenne időt szánni egymásra, Emberek!
Addig tedd, míg emberi léted, lelked megleled.
Már nem érzek, már nem, már nem lehet,
időm lejárt, egy ideje már nem lelem,
síromon holló ül, testem felette lebeg meztelen,
ha meglátsz, ne sikíts, szólj hozzám nesztelen.
Idő már nincs több, az Élet elfutott,
emberi szó, érzés kevésbé jutott.
Elkéstél! Szólj hozzám nesztelen,
ha látod testem ott lebegni meztelen.
Ne rémülj meg, én vagyok csak más létformában élek,
hol nem létezik idő, a földi megállt végleg.
A szó már nem él, ne is próbáld, már nem élek,
de ott, a temetői csendben figyellek Téged.
előzmény: valaki majdnem kávézott velem, valaki, életemben talán először, vagy 8-10 éve először kb, talán egy kicsit bíztam is benne (persze túlságosan nem mertem), de csak majdnem, aztán mégsem. Ennyi. Persze karácsony van, nincs harag … azt csak a lógusom tudja, hogy nekem milyen ütés minden egyes elutasítás vagy elbaszott találkozás, ami még elbaszottan sincs az életemben sok …. mert minden csak egy terv az életben, megvalósulni szar se fog, kb így gondolom, eleget tapasztaltam abból, hogy a valóság helyett magány van és odaképzelt másik, ODAKÉPZELT! Nem is tudok beszélgetni, vajon mégis miért? Majd beszélgetek odaát Istennel és az angyalokkal, azok még talán szóba is állnak velem.
Szerző:
Szia! 🙂
Nagyon szép ez a versed is, és milyen igaz! Tényleg figyelni kéne egymásra!
Sajnálom, hogy nem jött össze a kávézás. Igaz ugyan, hogy Karácsony van, de ha valaki megígéri, akkor tartsa is be a szavát.
Köszi! 🙂
Legalább a vers jó.
Most fordítok. Sokkal automatikusabb, érzelemmentesebb dolog mint a versírás. Az a gond, ha emberrel kezdek, nekem rendszeresen szarul jön ki. Amúgy nem is kezdek emberrel, egyedül forró csokizok, egyedül kávézok, mindent sajna. Aztán meg még a karácsony is hiába….sose vagyok ennyire egyedül mint ilyenkor napokig. Az meg, hogy bepótoljuk, nem tudom elhinni. Nem törődök a karácsonnyal, nem hiszek sokkal több mindenben. Amit egész életemben tapasztaltam, tapasztalok, abból építkezek ( vagy zuhanok, inkább)
Szívesen! 🙂
Megértem. Sok emberben én is csalódtam, főleg a környezetemben. Ugyanakkor az az érdekes, hogy találtam barátokat is, igaz csak a neten, és nem mindenkivel találkoztam, de nekem ez is sokat számít. És az is, hogy ide is írhatok. 🙂
Sajnálom! 🙁