Az agyam

Az agyam egy csodálatos hagyma.

Ha lefejtem róla a félelmeim rétegeit, olyan elképesztő dolgok tűnnek elő, amelytől legszívesebben sajnálnám megfosztani a világot.

Kár, hogy nem tudom megmutatni senkinek.

Talán majd…

Szerző:

Belépett: 4 hónap

szabadesés

Blog kommentek: 2697Blog bejegyzések: 36Regisztráció: 17-01-2018

4 gondolat erről: “Az agyam”

  1. mindannyian kicsit másképp látjuk önmagunkat, a világot, az életünk törvényszerűségeit. mert mások a félelmeink, a vágyaink, a lehetőségeink és az igényeink. mások vagyunk.

    és az az igazán szép benne, hogy mindegyik verzió tökéletesen IGAZ!

    nincsen csodálatosabb dolog a világon az emberi agynál. egy ideje már ezt kántálom magamban. sokszor megtréfál ugyan, sokszor hazudik, sokszor próbál szándékosan félrevezetni. de ennek mindig nyomós oka van. és abban látszik, mennyire rengeteg potenciál és tehetség van ebben a szerkentyűben, hogy bizony minden egyes alkalommal tökéletesen sikerül is neki…

    évtiezedeket hagytam elillanni, mire rájöttem, mennyire szubjektív dolog a VALÓSÁG. más az én valóságom, és más a te valóságod. még olyankor is, amikor egymással szemben állva beszélgetünk ugyanarról a témáról. te engem látsz, én meg téged, és az összes gondolat, képi információ ehhez a vizuális élményhez csatolódik.

    a MÚLT sem egy konkrét kézzelfogható dolog. inkább egy képlékeny massza, amely állandóan változik. ahogy változunk, az emlékeink is változnak velünk együtt.

    csodálatos felismerés.

  2. Ez pontosan így van. Mindenki valósága más és mindenki valósága igaz. Legalábbis számára. Az ember egyedül születik egyedül hal meg mégis mindig igyekszik a másik valóságát élni ahhoz közeledni hogy megfeleljen.

    A múlt nekem nem lineáris folyamat . Szerintem az idő nem lineáriasn halad, hanem olyképpen mint amikor a tóba beledobsz egy kavicsot és hullámokban terjed az éppen kör alakban.

    A múlt is hasonlóan terjed( csak bonyolultabban)  és az információink szerint lelki érésünk szerint változik így változik a jelen és a jelenünk változtatja a jövőt némely esetben emlékszünk a jövőre. Ezt mások jövőlátásnak hívják, de a jövő simcs kőbe vésve az is változik. A mátrix filmben ezt azt hiszem tervezési hibának hívták a dézsafűlaugh érzésről lehetett a filmben felismerni. Azt hiszem a macska kétszer sétált el de nem emlékszem pontosan.

    Na igen az elme jó játékszer 🙂   Remek gondolkozást segítő katalizétor kommunikációs partner vagy 🙂 Köszönöm.

  3. én a múltat, az életet valahogy olyannak látom, mint egy fa gyökérzetét. van egy főgyökér, egy fő irányvonal, amely egyenesen halad, jól meghatározható módon. de abból mindenfelé szerteágazik, továbbterjed, néha elhal, új hajtásokat hoz. ha akadályba ütközik, kikerüli, más irányba halad tovább. a főgyökér önmagában nem is tudná megtartani a növényt, kellenek ezek a mellékgyökerek, hogy elég stabil lehessen a rendszer.

    így lesz komplex az egész.

Írj megjegyzést