Jó szériában vagyok…
megkerültek az elveszettnek hitt magyar igazolványaim!!! – a férjem találta meg őket egy eldugott kis helyen – és még a három éve eltúnt tangócipőm is!! 🙂 – az is nagyon viccesen.
Meghívtam régi barátainkat hozzánk vacsorára. Egyszer csak megkérdezi tőlünk M., hogy járunk-e még tangózni. Mondom, hát, nem igazán, ennek egyik oka, hogy eltűnt a tangócipőm, már felforgattam érte mindent és elképzelni sem tudom, hogy hova a csudába tűnt el. és még nem jutottam oda, hogy újat vegyek magamnak. (nem is olcsó beruházás!)
Erre azt mondja: ó, lehet ,hogy a te cipőd van nálunk egy fehér vászonzacskóban már évek óta?
juppi, másnap visszakaptam hőn- imádott cipőmet!!!
most már csak a bébiszitterünk kell, hogy visszataláljon a hosszú karácsonyi szünetéből, és akkor még tangózni is elugorhatunk végre!
Igazából nem akarom leszólni az előző évet sem – ott is fontos és nagyhorderejű dolgok történtek, még akkor is, ha az első munkahelyemen nem sikerült helytállnom… pl. munkábaálltam! és eldöntöttem, hogy milyen területen akarok dolgozni.
De ez az év- hát nem tudom. nagyon érdekes dolgokat sejtek idén…
meglátjuk.
nagy reményekkel vágok bele…
még alig kezdődött el és máris ennyi jó dolog történt!
Szerző:
Kedden megyek az új munkahelyemre szerződést aláírni.
Kicsit izgulok, hogy hétfőn még nem történik-e valami rossz…
mert a régi mh.emen már felmondtam…
szorongok kegyetlenül. de próbálok inkább csak a jóra gondolni. hogy biztosan sikerül, miért is ne?
hm. hát nem érdekes a cím??? átmeneti boldogság??
ajajaj. miért is lenne átmeneti???
merrt szorongok kegyetlenül.
nyugi, nyugi.
nem átmeneti ez a boldogság. megkapom a munkát, holnap aláírom a szerződést.
egy egészséges ember nem szorongana, örülne, biztos lenne abban, ogy ez sikerült.
megpróbálok így érzeni én is.
hajrá, hajrá. esetleg egy fél xanax-szal…