több, mint 30 éve élek együtt a bipoláris zavarral, sok-sok hosszadalmas depressziós időszakkal. Most, hogy az öregedés kisebb-nagyobb problémái is közrejátszanak, egy kicsit nehezebben élem ezt meg. Teljesen egyedül élek, egy gyermekem már eltávozott az élők sorából, a másik kettő és az unokák is külföldön élnek, ez is hozzájárul a magány érzetéhez. Talán itt olvasgatva, tájékozódva, beszélgetve eredményesebben tudok megküzdeni a nehéz helyzetekkel.