A mai nap sem telt eseménytelenül. Reggel már fél órával a Munkaügyi Központ kinyitása előtt ott álltunk a sorban, mit sorban az utcában annyian voltak.Nekem meg már minden bajom volt, szédültem, alig bírtam egy helyben álldogálni, ráadásul még hányingerem is volt. Nagy nehezen sikerült bejutni és regisztrálni, aztán szerencsére jöhettünk haza. Jövőhét szerdán mehetek vissza újra. Majd elmentünk az Auchanba vásárolni. Azért az nem semmi, hogy a felvágottas pultnál sorszámot kell húzni. Nevetséges, mintha legalábbis valami hivatalban lennénk.De még az volt a szerencse hogy nem voltak sokan. Utálom a tömeget. Itt a hétvége, jó lett volna elmenni valamerre, kimozdulni egy kicsit. Persze nem lehet, mert segítenünk kell költözködni. Már most tele van a hócipőm az egésszel.Most meg a számítástechnikai ismereteimet próbálom frissíteni, mert hívtak állásinterjúra, ott meg fontos, szerintem azon múlik hogy felvesznek-e vagy sem. Hétfőn megyek vissza az áterhez, hát mit ne mondjak sok jót nem remélek az eddigi néhány találkozás tapasztalatai alapján. De muszáj menni, mert szar ez a szédülés, meg egyensúlyingadozás dolog, meg hogy tiszta kóma vagyok egész nap.
Szerző:
