Egy írásom….
A létra
Olyan gyorsan elmúlik minden.Leszületünk, felnövünk,majd meghalunk.Tényleg ennyi lenne?Sokan kérdezzük ezt.Meztelenül jövünk a világra.Tiszta és igaz lényként..Aztán elkezdenek formálni minket,és a különböző élmények,történések hatására gyermeki őszinteségünk szeretetünk ködbe vész.Éljük a mindennapokat,de nem mindegy, hogy éljük vagy megéljük.Társadalmunkat végignézve kevés ép lelkületű egészséges ember él közöttünk.Álljunk meg egy pillanatra és nézzen mindenki magába.Engem becsaphatsz.Magadat nem!Mikor szippantottad be utoljára a friss levegő illatát,mikor figyelted önfeledten a holdfényes éjszakát,mikor adtál hálát egy napért,mikor adtál önzetlenűl,mikor tudtál újra gyerek lenni?Érdekesek lehetnek a válaszok.Kizökkentettelek igaz?Nem baj, pont ez volt a cél!Vedd észre,hogy élsz,hogy minden nap egy csoda lehet.Addig amíg nem tapasztalod meg mit is veszíthetsz, addig csőlátásban fogsz élni.Aztán egy szép nap kapsz egy akkora pofont ami felébreszt.Nahh ezt nevezik ébredésnek 🙂 Az elején tudatosan csinálod aztán szép lassan bevésődik.Idő,idő,idő.Fejlődési folyamat amit végig kell járnod.A létra legalsó fokáról kell kezdened ahhoz, hogy felérj a magasba.Odafentről pedig meg fogod érteni miért olyan hosszú az út, és megpihenve a magasból,mosolyogva fogsz letekinteni………
Szerző:
