József Attila: A kutya
Oly lompos volt és lucskos,
a szőre sárga láng,
éhségtől karcsú,
vágytól girhes,
szomorú derekáról
messze lobogott
a hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
laktak a szemében
s kenyérhéját, miegymást
keresgélt.
Úgy megsajnáltam, mintha
belőlem szaladt volna
elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
ekkor mindent láttam ott.
Lefekszünk, mert így kell,
mert lefektet az este
s elalszunk, mert elaltat
végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
feküdvén, mint a város,
fáradtság, tisztaság
hűs boltja alatt némán,
egyszer csak előbúvik
nappali rejtekéből,
belőlünk,
az az oly-igen éhes,
lompos, lucskos kutya
és istenhulladékot,
istendarabkákat
keresgél.
Szerző:
Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 10-08-2010
Amúgy én is úgy érzem, mint Szörnyi, hogy a kutya sem olvassa a blogomat.
De mindegy, azért írom.
Mert nekem ez jó, mert olyan, mintha valkinek elmondanám a dolgaimat, aki nem osztja az észt, csak meghallgat.
szoktam keresni a blogokat is. csak még nehéz tényleg tájékozódni. gyakran elolvaslak. itt is (ha látom), a régin is, a fórum részben is.
érdekes ez az érzés. (mondjuk az is, hogy bennem miért jön gyakran az eltüntethetném érzése)
én is olvasom, ha megtalálom. vaúúúúú….