Hogy a depressziómat levezessem, elkezdtem a gyerekekkel karácsonyi dekorációt csinálni…
gyönyörűek lettek.
Olyan édes dolgok születnek! rózsaszín alapon rózsaszín karácsonyfák!! 🙂
vagy bordó alapon piros -. meg a többiek is nagyon helyesek perse, de ezek a kedvenceim.
kis glitterpor rá, és máris gyönyörű!!
nagyon sok előkészület, és nagyon sok utánavaló takarítás…nem csoda, hoyg senki nem csinálja rajtam kívül az oviban. nincs rá idejük (!!)
és miylen boldogok most a gyerekek is meg a szüleik is!! nahát!! a gyerekke páros lábbal ugranak a szüleik nyakába, és mutatják a falon, hogy melyik az, amit ők csináltak!!
Most még majd arra kell vigyáznom, hogy kisimuljon a feszültség a főnöknőimmel…
sajnos most elég fasírtban vagoyk mind a kettőjükkel…
pénteken a közvetlen főnöknőm otthagyta nekem az egész konyhát. fél hatig túlóráztam, hogy a születésnapi zsúr maradékjait eltakarítsam. ezt szóvá is fogom tenni.
készülök nagoyn a szerdai utazásra, próbálok nem az ovira gondolni, hanem tényleg kikapcsolódni és jól érezni magam a képzésen.
ott majd esetleg erről a feszkóról is tudok beszélni majd…
és kitaláljuk, hogy hogyan lehet ezt ügyesen megoldani.
egy bitztos: fel fogok töltődni, és ez jót fog tenni minden szinten magamnak, és a munkahelyemnek is.
Szerző:
hajat festek ma, és levágom itt-ott.
és előkészítem a bőröndömet!!!!!!!!!!! bugyi, zokni, trikó, póló, nadrág, talán kis kiegészítők is, meg neszesszer, meg smink is. hogy csinos legyek. meg cipő, sapka sál és kabát.
csak egy kézitáskával megyek. ügyesen kell pakolnom, 5 napra!!
Hétfőn és kedden végül is úgy döntöttem, hogy bemegyek dolgozni…
mert helyt kell állnom, és helyt is akarok állni.
rájöttem, hogy a nyafogás már nem áll jól nekem. 🙂
életre, kalandra fel!
a kisfiamat ma elvitte apja kirándulni az erdőbe, egy haverjával meg annak a kisfiával. enyém az egész hétvége!!
Kíváncsi vagyok, mit szól majd a munkapszichológusom ehhez a lépésemhez.
Szerintem gondol majd ezt azt.
Nem fog hangosan megdícsérni, csak azt fogja kérdezni: hogy érzem most magam ettől?
és azt fogom neki mondani: remekül!
igazán jó formában kell lennem ,és nem érezhetem magam áldozatnak, amikor már új állást keresek!
kicsattanó formában kell lennem! ez azt jelenti, hogy éreznem kell a szabadságomat, az énerőmet, azt, hogy kompetens vagyok, és hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok.
Újabban nem szapulom a munkapszichológusomnak a főnökeimet – sem a közvetlen főnöknőmet, sem a nagyfőnöknőmet – de magamban kb. azt gondolom, hogy az óvodavezető egy luftballon…
és úgy általában – idióták, alkalmatlanok és még sokat kell tanulniuk, ha azt hiszik, hogy kényszeríteni lehet bárkit is arra, hogy megtegye, amit nem szeretne, és ne tegye meg, amit nagyon szeretne…
és hát hogy lehet, hogy egyoldalú kommunikáció uralkodik egy óvodában, könyörgöm???
ahol kis emberkéket nevelgetünk??
nem az volna a természetes, hogy odafigyelünk egymásra, vigyázunk egymásra, és magunkra, a leglki és testi egészségünkre??
vezetőként hogy lehetséges, hogyf valaki nem tudja azt, hogy valaki, aki bevándorolt, itt él Norvégiában segítők és régi barátok nélkül… hogy nem ugyanaz a kategória lelki teherbírásban, mitn egy norvég? az én férjem holland, tehát onnan sincsenek nagyszülők, akik néha elvihetnék a kisfiunkat kicsit hétvégén, hogyf szusszanjunk egyet.
A férjem egyébként remek, fantasztikus. Tehermentesít. Vette az adást, hogyf nehéz időszakom van, és „dolgozik” kőkeményen hétvégén a gyerekemmel…
viszi, viszi, és persze sokat nevetnek is.
állati nagy mázli, hogy van nekünk ez a haverunk, aki szintén jól kijön a féjremmel, és a két gyerek meg egyszerűen imádja egymást.
szóval, remek.
mindenki segítőkész itthon.
és MEGÉLEM AZ ÉNERŐMET. A KREATIVITÁSOMAT, AZT, HOGY NEM FÉLEK, AZT, HOGY BIZTONSÁGBVAN VAGYOK, AZT, HOGY VAN MOZGÁSTEREM, NEM VAGYOK EGY SAROKBASZORÍTOTT, KISZOLGÁLTATOTT KIS FÉLELEMGOMBÓC.
TUDOM, HOGY JÓ VAGYOK. VAN ÖNBIZALMAM.
ÉS EZ A LÉNYEG.
örülök, béke van bennem.
várom az utazást.
a hajam kész, most teregetek, és gondolkodom, mit vigyek az útra…
jaj, nagyon örülök most már!!
No mi újság? Holnap utazol? Jó utat! Jó szórakozást!
Hahó, megjöttem!!!!!!!!!!!
megerősödve!!!!!!!!
nagggyon szuper volt!!!!!!!!!!!!!!
tegnap még azt gondoltam, hogy már olyan rohadt erős vagyok, hogy akár be is megyek kedden dolgozni, – holnap, hétfőn még betegállományban vagyok – sőt, szerdán állok elébe a főnöknőmmel való beszélgetésnek.
de ma meg már úgy gondolom, hogy nem akarok hőst csinálni magamból, igenis, stresszes lenne nekem most ez a beszélgetés, tehát inkább húzom az időt, és még kiíratom magam betegállományba.
nem bántam meg hogy elmentem.
vígjátéki fordulat persze, hogy a stockholmi reptéren várakozva az átszállásra, megláttam egy svéd kollegámat… gondolom, hazaugrott egy hétvégére…
Na, hát nem tudom, csak remélem, hogy csak nem ez lesz az első szava a főnöknőmhöz, hogy azt hiszem, láttam tegnap az egyik csajt, aki itt dolgozik…
Nagoyn bújtam a sapkám meg a sálam mögé…
zúg a fejem meg a fülem. nagyon nagyon fáradt vagyok.
nagoyn sok klassz dolgot tanultam, majd szépen lassan közzéteszem. msot megyek alukálni.
Hahó,
jó látni, hogy itt vagy… ööö…
nagyon fáj a fejem, rettenetesen el vagyok fáradva azért…
és az az igazság, hogy tényleg nem vagyok teljesen jól, még akkor sem, ha a kurzus rettentő sokat adott.
Úgy értem pl., hogy a koncentrációzavarom egészen jelentős bír lenni – tehát nekem egy utazás most egyedül, ismeretlen helyre, árkon-bokron át, átszállásokkal, térképekkel, menetrendekkel, hát igen nagy kihívás volt.
végül mindenhova odaértem, ahova kellett, nem vesztettem el semmit, még Prágát is láttam egy picikét, a kurzuson sírni is tudtam egy picikét, és nagoyn nagyon nagyon sokat tanultam!!!!!!!!!!!
tényleg közzéteszem majd ,de össze kell még szednem magam az ijedtségből…
betegállományban vagyok továbbra is hálistennek, egészen karácsonyig.
hálistennek a dokim nem kérdőjelezi meg, hogy tényleg suzarul vagyok, és egy stresszes munkahely csak rontana az állapotomon.
a gyerekek rohadtul hiányoznak, és tudom, hogy én is nekik.
ez olyan fájdalmas. jó lenne dolgozni, készülődni a karácsonyra együtt – ha az idióta kollégáim nem varázsolnák stresszparadicsommá a munkahelyet…
ma én vitttem a kisfiamat reggel az ő ovijába.
Ég és föld!!!!!!!! ilyennek kéne lennie minden ovinak!
a gyerekek olyan fegyelmezetten követik a foglalkozásokat, mintha iskolások lennének!!Ma reggel pl. amikor megérkeztünk, már a többiek körben ültek az angoltanárnő körül, és énekeltek kedvesen és édesen. és ehhez csatlakozott az én kisfiam is!! olyan jólnevelt, öröm látni!!
mert jó kapcsolaton alapul a jó munka. ezt minden komoly nevelő és vezető tudja.
az én mh.emen az a baj, hogy nincs kapcsolat. sem a felnőttek között, sem a felnőttek és a gyerekek között. így aztán minden széthullik, és erővel kell összetartani…
megette a fene.
leállok a munkakereséssel is. előbb talpraállok rendesen. hiszen most nincs is referenciám – a főnöknőm nem istudja, hogy munkát keresek. és nem is vagyok egészen jól, hogy egy új helyen kezdjek. oda igazán nyitottnak és egészségesnek kell lenni, hogy jól induljon egy munkakapcsolat. ez most nem reális, letettem róla. bármilyen kecsegtető állások is vannak, és fáj a szívem, hogy most nem tudom őket megpályázni.
tehát a mostani munkahelyemtől távol maradok, fizetett betegállományban vagyok, élvezem ennek az előnyeit, és a meggyógyulásra koncentrálok.
ha majd túl vagyok a nehezné, akkor rendezem a viyonzomat a mostani munakhelyemen, akkor már tudok majd asszertív is lenni, nem egy szorongó görcsgombóc, és akkor lehet majd referenciát kérni, és hivatkozni arra, hoyg közelebb szeretnék lenni a lakásomhoz, és ezért keresek új munkahelyet.
ennyi. szerintem.
türelem, türelem. ami most kicsit nehéz, de már nem annyira. átláttam,h ogy csak az idő segít most… ugyanúgy, mint néha a teherbe esésnél. nem lehet siettetni a dolgokat. inkább hagyni kell megtörténni őket. most beteg vagyok, tudomásul kell vennem és kész…