Szeretem magam elképzelni vízparton. Mögöttem fasor, melettem búza és a víz sekélyebb részében kukorica. Hordozom magammal felszerelésem, a kényszerzubbonyt, az elektrosokk terápiás gépet, a gyógyszer tablettákat, az injekciós tűket.
Van nálam koffeinmentes kávé és víz és nézem a lemenő napban a vízet és a felette lévő napot. Van nálam egy néhány szendvics és papírpoharak a palackos vízhez. Mögöttem van egy ház amibe mindig vissza kell menni. A háznak van legaláb 2 darab mínusz szintje, ahol a sötétség vár. Az autó le van parkolva, bár én nem tudok vezetni, de ha lesz párom ő majd igen. Mindig van ott a háznál autó, hogy el lehessen hagyni a helyszínt.
Az út vár, mert be kell vásárolni. 100% recycle.
Itthon néha szoktam rajzolni és veszek kifestőket, amit kiszínezek. Segíti a koncentrációmat.
Űlök és űlök, és csak űlök az ágy szélén, közbe a nyugalmamban gondolok befelé az érzéseimre és figyelek a kívüli világra. Este sokszor nem merek mozdulni az ágyból, csak űlök és űldögélek az ágyamon. Sejtelmes kedvesség és izgalom érzései keverednek bennem. Csak arra vigyázok, hogy ilyenkor legyen mit innom. Próbálom felmérni a világ milyen eseményei okozhatnak kellemetlen érzéseket pillanatokig, hol nem működik valami a világegyetemben…. folyt. köv.
Coco loco
Leűltem és felkeltem
az alvásomból,
míg paradicsom leve
csurgott végig arcomon.
Néztem magam elé
itt nyomok vannak örökké,
végtelen injekciós tű
keres, kutat, ellenőriz
ki a rabló és ki
mennyit veszít.
Felvettem ruhámat,
bekapcsoltam csörgő órámat.
Aludni tértem éberen,
mozdulatom halálos,
de ha űlök, fekszek,
teli hassal jót merengek.