A borderline szerelme

Egyszer olvastam valahol, hogy egy kapcsolat (egyik) halála, ha mindent együtt csinálnak. Lehet, hogy egy átlagos, „normális” embernél így van. De nem egy borderesnél! Mert igenis legyünk mindig együtt. Mindenhol, mindenben. (Természetesen az intim szférát leszámítva, meg azt, ha nem hagynak levegőt sem venni. Mert a volt élettársam ilyen volt, de ettől függetlenül „csavargott” nélkülem. 🙁 ) De ha kinn vagyok a konyhában, jöjjön ő is, együtt menjünk kutyát sétáltatni, barátokhoz együtt látogassunk el… Ez egy úgymond együttműködő embernek is sok. 
Csak egy példa: mondom az exférjemnek: gyere ki velem a konyhába! Épp kb. semmit sem csinált, punnyadt a tv előtt. Aszongya: mit kell segíteni? én: semmit, csak legyél ott! Ő: minek? Miért nem lehet ezt megérteni? Vagy miért nem értem én, hogy „szerintük” ennek miért nincs semmi értelme???

Szerző:

Belépett: 2 nap

Kleó

Blog kommentek: 14839Blog bejegyzések: 69Regisztráció: 2012. 12. 29.

10 gondolat erről: “A borderline szerelme”

  1. Ha szeretek valakit, én is igénylem a jelenlétét, és megyek utána a konyhába, hiába nem mosogatok. 🙂 Az együtt töltött időt fontosnak érzem, és ne csak úgy, hogy „ellegyünk egymás mellett”, pl. külön szobában. Bár, ez a kapcsolat minőségétől is függ, sőt, ha mondjuk nem egy párkapcsolat, pl. albérlőtársam volt, csak addig igényeltem a társaságát, ameddig együtt „lumpoltunk”, azután külön szoba…

  2. ennek a „dolognak” a „hátulütője” ott van

    hogy pl. egyik ismerősöm mesélte (tök mindegy ki hol mikor. ez általánosságban leírható.) pl. hogy: mikor a mamin „csüng” állandóan a kisgyerek. nyah. szitu: hazajön papi! papi hun vagy? szarok wazze. XD

     

    szal hogy még a budin se hagyja „nyugdton”

     

    ANNYIRA ÖNÁLLÓTLAN

     

    lesz így  egy kisgyerek ……….

     

     

    persze ha (másik sztori 😉 ) „jó pszichológusa” lesz pubertás korában

     

    „majd kikezeli”

     

    🙂

     

     

  3. Mondom: minőségi! A fax ét. volt ilyen… se sz.rni, se olvasni nem hagyott… uncsizott, én voltam az anyapótlék. Mert meghalt már az anyja (szintén bipol volt.) De ez ráadásul egy böritöltelék volt, anyahiánnyal. Az már szörnyű. Az ex meg a „hatékonyságra” hajtott: amíg én ezt megcsinálom, addig te azt. De ebbe a tv előtti punnyadása beszámított… 

  4. Igen, más együtt élni, mint együtt lakni. Inkább a második, ami meglepő, de kevesebb konfliktust generál. Ott laktam néhány hónapig a haveromnál, persze olykor összevitatkoztunk, akkor valamelyikünk bekúrta a szobája ajtaját, oszt annyi. Aztán, amíg megvolt a kecója, jártam át hozzá 7végente kajálni (együtt főztünk). Mindenkinek „eldicsexik”, h 1 7végén megittunk 50 sört. Na ja, de az a 7vége szombat déltől vasárnap du.-ig tartott… És nem voltunk bebaszva, ez tény.

  5. Mivel az én blogom, tán pofázhatok itt…

    Benne voltam egy saját könyv írásában, tulképp sajátos: sztorigyűjtemény. 1-2 olyan, ami önállóan is novella, tán itt is van fenn. De a teljes szöveg vmelyik vincsin meghalt. És én amúgy sem találtam volna szponzort (kiadási jogom volt mint bt.), de az finanszírozás a nyomdai papírra, festékre meg a terjesztésre úgysem lett volna… A többi előmunkálatot elvégezték volna haverok. 🙁

Írj megjegyzést