Lehet egy költő jobban megfogalmazná, nekem most így sikerült…
Ha a lélek sötét öröme
mindig az hogy szenved,
elveszted a valóságot
és az öntudatod enged.
Útjára indul a fájdalom
a földre döntve árad,
engedni fogsz végül
mert a lelked belefárad.
Jöjjön végül aminek kell
kézen fogod mi rád talált,
örömmel öleled majd át
a megváltó halált.
Eljön, tudod hogy eljön
és mindennél kedvesebb,
eljön, biztos hogy eljön
és segít majd hogy megtegyed.
A mellkasodban izzik,
az agyadban ordít sírva,
feküdj bele ha megástad
feküdj bele a sírba.
Szerző:
Blog kommentek: 9Blog bejegyzések: 1Regisztráció: 05-07-2020
Szomorú, de nagyon szép (és jó!) a versed! Írjál még.
Köszönöm Kleó 🙂
Most zavarban vagyok, mert nagyon-nagyon ritkán „szólalok” meg itt Búrán, és ha valamit esetleg leírok, másnap már törölni szoktam.
Mikor főztem a kávét akkor még eszembe sem jutott hogy bármit is írni fogok, csak aztán hogy ne igyam nyugodtan a kávét, elindult a vezérhangya és rohanhattam tollért papírért.
Kár lett volna nem leírni, meg törölni is. 🙂
Szomorú, de nagyon szép (és jó!) a versed! Írjál még.
Pont ezt akartam írni! Fórum topikban is szívesen olvasunk. Blogot is írhatsz még.