még mindig nem tudom összeszedni a gondolataimat a családi találkozóról…az biztos, hogy nagyon mély nyomot hagyott bennem-negatívan..
egy pszichológus ismerősöm több dologban felnyitotta a szememet és azt hiszem, kellenek ezek..megnézte a „családomról” készült képeket és egyenesen megállapította, hogy mind pszichopata…látszik az arcukon…persze egyből beijedtem, hogy én is? azt mondta ez az, hogy nem..azt mondta nagy csoda, hogy ilyen emberré váltam..én nem azonosultam a bántalmazó szüleimmel..aztán eddig mindig úgy voltam vele, hogy voltak öngyilkossági kisérleteim, mert meg akartam halni, mert nem bírtam elviselni mindazt, amit tesznek velem…ő meg azt mondta, hogy a család kergetett sz öngyilkosságba…ez valahogy egészen más szögből világítja meg a dolgokat és rájöttem, hogy nagyon át kell alakítsam a gondolkodásomat és végre nem önmagamat hibáztatni mindenért, de ez rettenetesen nehéz..
annyira küzdök a magánnyal..olyan szeretet hiányom van, hogy nem tudom szavakba önteni…
Árvalányka!
Jó, hogy újra itt vagy!
Dehogy vagy pszichopata! 🙂
Már ölnéd az embereket, bosszúvággyal.
Borderline vagy, ők nem tudják eldönteni hogy azok vagy nem. 🙂
Sok jót kívánok Árvalányka, mert megérdemled! 🙂
K edves Árvalányka!
Én olvastam a történetedet, és nem találok szavakat arra, mit te átéltél. nagyon erős lehetsz, mi a helyzet a tesóiddal és anyukáddal? ha meg tudnád írni…
addig is a legjobbakat, és gyere el ha tudsz a személyes talira!
üdv
Vica
Vica, hogy érted azt, hogy mi a helyzet? éli mindenki a maga életét…ohhh, bocsánat, a rettenetesen képmutató életét..hánynom kell attól, amiket ők csinálnak…borzalmas 🙁 de az ő életük, engem hagyjanak ki belőle..
köszi Kata 🙂
köszi Nárcifiú, de nem kérek a diagnózisodnól 😉
És mi volt a találkozón? Lehet,h.már írtad csak nem találom