Úgy ám, ahogy mondom!
Tegnap este hihetetlenül jól éreztem magam, fel voltam tökre pörögve, tök jó volt. (Rég volt már ilyen, vagy nem is tudom már, összefolynak a napok és az érzések)
Erre mire kelek hajnal 3-kor? Arra, hogy nem tudom eldönteni, hogy most felül vagy alul köszönt-e majd az áldás. 10 percig néztem a cseppet sem sápadt fejem a tükörben (legalábbis nem tűnt annak félszemmel nézve) és győzködtem magam, hogy nem, Ciklon, nem fogsz hányni, nyugi. Aztán a következő 10 perc azzal telt el, hogy erősödött a hányingerem, majd a mellkasomból kiindulva valami eszméletlenül kibaszott jéghideg érzés mászott végig az egész testemen, majd kivert a víz, közben pedig azt hittem meghalok. De nem, túléltem, egy kis szódabikarbóna segítségével. Azóta meg élőhalott vagyok, hát ilyen ez a gyomorrontás kérem szépen. Azt hittem estére jól leszek, tévedtem.
Jól lennék egyébként, ha első adandó alkalommal nem ettem volna tele magam megint (kis túlzással), de a sajtnak nem tudok ellenállni. Sebaj, talán holnapra már jobban leszek. Remélem.