Kezd lassan letisztulni a kép.
Valóban, így igaz, mióta az eszemet tudom, legjobban a saját kis világomban érzem magam.
Amit időközben nem csak elbarikádoztam a külvilág elől, hanem mindenféle kincseket is felhalmoztam benne.
és most már értéket is tudok benne teremteni.
ennyi. Nem nagoyn van más lehetőségem, választásom, mint a saját kis utamat járni…
Magyarországon sosem mertem volna művész lenni. Sosem mertem volna felvállalni azt az egzisztenciális bizonytalanságot, amit ez jelentett volna.
most itt Norvégiában lehet, mégis meglépem ezt a dolgot.
mert fontos, hogy bodlog is legyek. és hogy érteket teremtsek.
és az,h ogy művészkedem – gyerekeknek találok ki kreatív foglalkozásokat, mesemondásra építve – az nagoyn az én világom.
és közben kicsit nyelvet is tanulhatok, és még egy csomó más vetülete si van a dolognak, miért ezt és csakis ezt akarom most.
és még az a halvány remény is megvan, hogy talán egy kis pénzt is tudok vele keresni…
még nem látom át egészen, hogy hogyan, de most egy olyan szép saját belső ösvényre bukkantam… eláll a lélegzetem. és érzem, ezen kell továbbmennem, és kész…
lesz, ami lesz.
és bízni benne, hogy isten megsegít.
és azt is értem, hogy csak az tud eladható értéket teremteni, aki legmélyebben megkapaszkodik a saját belső világában.
és én most úgy érzem, hogy közeledek ehhez a ponthoz. mintha megtaláltam volna létem legeslegmélyebb szimbolikuks nagy történetét, az én történetemet, a rút kiskacsa történeteét – és ez kiindulópontnak gyönyörű-.
akarom ezt csinálni.
örömömet lelem benne.
és a gyermekvédelmi vetületével is tisztában vagyok.
hát – reszketek, de már nem annyira.
értem, hogy nem nagoyn vna más utam…
és hogy lesz erre a szolgáltatásomra igény, már azt is kapiskálom.
cska azt nem látom még, ohgy hogyan tovább…
hogy mi lesz a következő…
1 gondolat erről: “hogyan boldogulok…”