Jó szériában vagyok…
megkerültek az elveszettnek hitt magyar igazolványaim!!! – a férjem találta meg őket egy eldugott kis helyen – és még a három éve eltúnt tangócipőm is!! 🙂 – az is nagyon viccesen.
Meghívtam régi barátainkat hozzánk vacsorára. Egyszer csak megkérdezi tőlünk M., hogy járunk-e még tangózni. Mondom, hát, nem igazán, ennek egyik oka, hogy eltűnt a tangócipőm, már felforgattam érte mindent és elképzelni sem tudom, hogy hova a csudába tűnt el. és még nem jutottam oda, hogy újat vegyek magamnak. (nem is olcsó beruházás!)
Erre azt mondja: ó, lehet ,hogy a te cipőd van nálunk egy fehér vászonzacskóban már évek óta?
juppi, másnap visszakaptam hőn- imádott cipőmet!!!
most már csak a bébiszitterünk kell, hogy visszataláljon a hosszú karácsonyi szünetéből, és akkor még tangózni is elugorhatunk végre!
Igazából nem akarom leszólni az előző évet sem – ott is fontos és nagyhorderejű dolgok történtek, még akkor is, ha az első munkahelyemen nem sikerült helytállnom… pl. munkábaálltam! és eldöntöttem, hogy milyen területen akarok dolgozni.
De ez az év- hát nem tudom. nagyon érdekes dolgokat sejtek idén…
meglátjuk.
nagy reményekkel vágok bele…
még alig kezdődött el és máris ennyi jó dolog történt!
Kedden megyek az új munkahelyemre szerződést aláírni.
Kicsit izgulok, hogy hétfőn még nem történik-e valami rossz…
mert a régi mh.emen már felmondtam…
szorongok kegyetlenül. de próbálok inkább csak a jóra gondolni. hogy biztosan sikerül, miért is ne?
hm. hát nem érdekes a cím??? átmeneti boldogság??
ajajaj. miért is lenne átmeneti???
merrt szorongok kegyetlenül.
nyugi, nyugi.
nem átmeneti ez a boldogság. megkapom a munkát, holnap aláírom a szerződést.
egy egészséges ember nem szorongana, örülne, biztos lenne abban, ogy ez sikerült.
megpróbálok így érzeni én is.
hajrá, hajrá. esetleg egy fél xanax-szal…