pánikolok

Pánikolok.

És keresgélek mindenféle, mindenféle állásokat.

most körülnéztem, és meg kéne nyugodnom, tudom, hogy óvodapedagógusokból akkora hiány van, hogy már Lengyelországból importálják őket…

tehát nyugi, nyugi.

csak kell egy kis kitartás.

lesz munkám, és nem fogok belebetegedni egy hülye főnökbe, és hajnali kelésbe.

és kapok kezelést a traumámimra.

minden rendbejön, az élet szép, és megtalálom a helyemet az új választott otthonomban, és képezhetem magam tovább is, és nevelgethetem a kisfiamat is, és most félreteszek egy kis pénzt, és ez elég lesz arra, hogy kivárjam azt, hogy egy nekem való állást találjak. Amibe nem betegszem bele.

vagy talán hogy iskolába járjak, angolra és norvégra… és aztán egyetemre menjek…

félek.

minden változás félelmetes…

és lehet, hogy egy részállást, akármit elfogadok itt a környékemen aztán.

tény, hogy nagyon jó fizetést kapok most és félek, hogy ilyen jót nem fogok még egyszer találni…

nyugi. ma megyek a pszichológusomhoz ismét. megbeszéljük a dolgokat.

akarok maradni ennél a cégnél. jól fizetnek. és én tudom, hogy jó vagoyk.

csak meg kell találnom a helyemet!!