Rólam tudni kell h nagyon szeretek (és mások szerint tudok is) verset írni. Tegnap 7 hónap szünet után írtam egy újat, de oan szomorú és lehangoló, h le se merem írni, csak 1 részletét:
„Azt akarod hogy vége legyen a szenvedésnek
De fogalmad sincs merre indulj el.
A sötét jövő fenyeget, kardként lebeg feletted
A lelki és verbális terror körbevesz.
Csak iszol és gyógyszerezel hátha vége lesz egyszer
Hogy kiüsd magad és Isten karjában ébredj.
Jó barátok ők, segítenek hogy felejtsek
Nincs jobb annál ha nem tudsz semmit sem!”