Zavarodotan sodrodom az áral mig partra nem vet egy nagy hulám

rég irtam utoljára ide miota mr nincs a családomon kivül senki sokszor nem tudom mit tegyek halgatom a zenéket töltöm fel a vidiket youtubra hogy zenére játszok livolok ha ugy van dolgozok tanulok másodszakmán vagyok néha még is ugy érzem valami a torkom szoritya mint nyakamon a hurok élni akarok de még se megy, éjelente bámulom a plafont merev tekintetel némán sokszor nem is tudom álmodok vagy csak a valoság de a végén mindig kiderü ez csupán a valoság jobb néha ha csak dolgozok barkácsolok valamit mikor dolgozok öröm tölt el hogy alkothatok is nem csak rombolhatok az ökleimel régen sok hangot halotam a fejembe.

Mára már csak 2 öt kacagot és batut mikor már senki se figyel rám behuzodhatok a 4 fal közé kisirni magam és másnapra másnaposan de jobb kedvem lesz ugy érzem a dzürke htköznapi életböl még nem szabadulok a munka rabjának hivnk néha mert anyit dolgozok aszt már büntetik de régen ki kiáltota egy ember kinek nevét nem tudom de halotam hirét ki kiáltota hogy szabad magyarok vagyun kakor mért hordunk rabláncot még ha nem is a börtönökben sinylödünk mért nem lehet aszt teni ami boldogá tesz ? de lehet roszul emlékszek nem tudom pontosan bár majd egyszer nekem is ad valakit majd a jo isten aki melet megöregedhetek kivel majd gyerekeim lehetnek idövel unokáim és ha nem hunyok hamar térdre isten elöt megélem a déd unokáimat is de egyser lehetne hogy egy személyt visza ráncsak a halálbol dédimamám mikor felnevet mikor édes anyám dolgozni járt mert nem volt elég pénzünk fizetni a számlát.

egyszer nekem is fel kel nönöm de félek nem tudom nem értem mért de félek ha felnövök magányos leszek mégjobban pedig másra se vágyok mint egy pára kivel le élhetem az életem azt csinálhatnánk amit szeretnénk amit ö szeretne vagy el meni hébe hoba be ülni egy kávézoba kávézni vagy esetleg ép el mehetnénk egyszerüen sorakozini bulizni vagy könyveket olvasni.

nm tudom szokták e olvasni a blog bejegyzéseimet de köszönöm azoknak aki el olvasa.

” minig van remény”