Vers mindenkinek.

Este van, este van: bódult nyúgalomba!
Üresen bólingat a Rivotril doboza,
Zúg az éji szedált, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi sörnek,
Lomha alkesz malackák szanaszét röhögnek,
Csapong a skizofrén Cariprazint sodorván,
Rikoltoz a depis lejárt, régi Zoloftján.

Udvaron piroslik háta egy gyereknek:
A gazdasszony épen az imént abuzálá meg;
Csendesen sirdogál, igen jámbor fajta,
Pedig alteregója nagyokat döf rajta.
Ballag egy anorex – táplálkozni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, ujját most ledugja, hirtelen
Egy öklendezéssel a vécében terem.

Nyitva áll az ajtó; a kórterem fénye
Oly hivogatólag süt ki a rögeszmésre.
Hűtő előtt hasal egy kövér bulimista,
Szájába egy sonkát, erre tortát dobva.
Benn a háziasszony elveri a férjet,
Két dühroham között enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a csoport terápiába,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy ragyogó lyány a kezére pengét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Fogat összeszorít: falcolásra készen,
A fájdalom hívja,… s reggel új seb lészen.
Körűl a bipolár, beteg vese mellett,
Zörgős héju bogyót, lítiumot szemelget,
Diagból időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg szocfóbiájukat.

Szerző:

Belépett: 12 óra

John Doe

Blog kommentek: 2350Blog bejegyzések: 5Regisztráció: 15-10-2018