Ködtakaró borítja a világot,
kinn félelmetes de bent már nincs álmod,
flashek úsznak be, de már nem emlékezel
képek úsznak eléd de már nem kérdezel,
kinn homály ül a városra,
flashek között úszol be magányodba,
már olvasni is valahogy túl nehéz,
léped át a tudatos peremét,,
kelsz, sötét szoba, ki tudja, hol vagy,
este lett azóta.
A könnyek mélyen benned ülnek,
jól és sokáig bírják mielőtt kitörnek,
nincs már helye örömnek,
belül túl üres, kitartott hangok pörögnek,
már nem erőlködsz, szoksz be, magányos homály világba,
minden egyes percnél lebegnél a halálba …..
kapukon át és fényes utakon, fényes utakon járok,
a bagoly elreppen és üzenetet várok.
Hosszan nyúlik, elnyúlik az este,
kakas kukorékol, s fenn repül a fecske.
Egyre csak nézem, nézem e világot,
fél lelkemmel már ott magasan járok.
Árva szívem egyre csak fáj,
moss el bűn és nyomj el hűs zivatar,
lelkembe ezer égő érzés mar.
Értem reppen messze most a lepke,
a harang megszólal s megtelik az este.
Őrizz engem, őrizz e világon,
a másvilágon engedj szabadon járnom, engedj szabadon.. járnom,
Őrizz meg! Emlékezz!
Engedd, hogy a fényes utakon végleg egyedül lépjek.
https://www.youtube.com/watch?v=6nuChFUZJO0
Szerző:
