Szívemben a vérerek már nem lüktetnek,
nem él bennük már szó, véresen üresek.,
üres a belső tér, a kamra,
lelkem teljesen magára hagyatva,
a lyukakban már alvadt a vér,
szóval követel áldozatot a fájdalomért.
Belül már túlságosan fáj,
éles tárgy lyukasztja vékony bőröm át,
és a seb felszakadt,
szavakkal töri át a bőr-vékony falat,
és éget , egyre csak éget végig a kar,
újra vércsík folyik végig, újra él a var,
enyhül végül mi belül fáj,
folyik át és a lélek lassan végleg
kiürül a vérerek táján.
Szerző:
Blog kommentek: 2466Blog bejegyzések: 168Regisztráció: 24-05-2018
Szép vers. Remélem idővel jobban leszel és vidám verset is olvashatunk.
Sose írok vidám verset, nem jellemző. Elég nekem napközben az erő és a tartás és a nagybani színjáték. Jellemzően nem írok vidám verset mert nem akarok hazudni …. így legalább nem, azóta nem is voltam itt. minden emberi teljesen felesleges …. úgy nehéz lesz jobban lenni ha kb senkim nincs és mindent egyedül élek át . De már ide se jövök…. fb, borderline csoportok, a két magyar nyelvűt már különféle okok miatt ott hagytam, néha írok egy angol nyelvűbe ….. de azt hiszem mindig és észrevétlen maradok 🙁 ez van. most meg zuhany és elmegyek az ágyba, gyógyszer és olvasok még ….. az egész életem azzal megy el hogy kommentekre meg üzenetekre várok, és szóval megoldom a borderes üresség érzést másképp, ezerféle dolgot csinálok hogy kitöltsem, magamtól, nem várva mindig valakire, kívülről …. nem, megoldom, egyedül. aztán már lassan eljutok oda hogy magányt se érzek. annyira megoldom.