vendégeskedés

Eszméletlenül görcsölök ezen a vendégeskedésen.

Ma kb. két órát azon agyaltam, hogy hogy a fenébe ismerjedjek meg a kisfiam osztálytársaival és szüleivel, ha nem akarok belehalni ebbe a projektbe.
Aprólékosan böngésztem a naptáromat és számolgattam, hány hétvégére, hogyan tudom beütemezni, hogy minden gyereket és szülőt legalább egyszer meg tudjak hívni magunkhoz minél hamarabb. – Legidálisabb az lenne, gondoltam, ha mondjuk 5ösével tudnám őket meghívni, akkor augusztus-szeptember hónapra már van némi rálátásom a gyerekem osztálytársaira és szüleire….

Tudom, másnak ez csípőből megy, nekem álmatlan éjszakáim voltak… – mert hát végülis azért midnen hétvégén mégsem szeretnék talpig kiöltözve egy kinyalt lakásban várni a vendégeket finom kajával…!!!??? de hát akkor hogyan??? !!!

Aztán a nagy hasfájások közepette ma kivilágosodott a legjobb és legegszerűbbnek tűnő lehetőség…

Hurrá!!!!!!! Megvan!!!!!!!!! Tudom már a megoldást!!!!!!!!!!

Mondanom sem kell, nem a naptáram vagy az internet előtt görnyedve világosodtam meg.

Ma  a gyermekemmel kimentünk a leendő iskolája játszóterére, és belémhasított végre a felismerés – hát ez az, ez kell nekünk! Ez a játszótér!

Az iskola játszótere ugyanis mindent tud! – mindenki ismeri, hiszen a csemetéje ide fog járni iskolába. Ennek megfelelően mindenkihez közel is van, könnyen elérhető, és semleges terep! Ráadásul biztonságos, érdekes, nem lehet semmit tönkretenni, a gyerekek nem unatkoznak, sőt, jól lefáradnak, és a szülők tudnak kicsit trécselni…. 🙂 🙂

És akkor nem kell sem a lakással, sem a kajával, max egy kicsit magammal törődnöm.

A szülőket tehát nem kell magunkhoz invitálnom, egyszerűen csak elég közölni velük, hogy mi ezen a játszótérre szoktunk járni. 🙂

hurrá! ez ennyire egyszerű!!! 🙂

Szerző:

Belépett: 5 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010

Írj megjegyzést