Veled álmodtam, Egyetlen. A történet már megint arról szólt, hogyan utasítasz vissza. Felriadtam, annyira szörnyű volt. Nem tudom, miért kell az álmaimnak is olyan szörnyűnek lenniük, mint a valóság. Egy idő múlva visszaaludtam. Megint Veled álmodtam. Megcsókoltál. Ez jó.
A nappal mégis szörnyű és elviselhetetlen. A vágykép pillanatnyi megtestesülése nem írta felül a szörnyűség valóságát.:(
Szeretnék Neked írni, sokat, hosszan, de nincs erőm. Sajnálom.
Talán, nem is fair, hogy megint itt vagyok, hogy megint írok Neked. Bár, tudom, hogy úgysem olvasod. A baj persze nem ez, hanem az, hogy nem vagy nekem.:(((
Elemi erővel hiányzol!
…n/Agy/on állat! Xtem is lőfegyverrel kéne ;Demokratúrázni,mint anno egykor Texasban,nem kéne ennyi „alvállalkozó”,mint manapság,hogy legyen ki lepereli Julian Assange gatyáját,a szatírrá avatáshoz nekik!!!!!!!!!!!! brrr! %~}}<