Normális ha minden nap (többször is):
-gondolkozok az öngyilkosságon
-a múltamon
-arról hogy lehetett volna másképpen
-hogy nem látok megoldást
-szendvedek
tudom, nem.
Nem tudok „normális” emberként élni, beilleszkedni, úgy élni hogy egy mókuskerék az élet,
de persze másképpen meg nem is lehetne hosszútávon mert valahogyan élni kell
(itt azt értem hogy befizetni a számlákat, enni stb) Utálom a sok egyforma embert, mindenki legyen cicababa vagy kigyúrt ki ha én nem stílusú… legyenek drága cuccaid máskülönben ki/lenéznek. Utálom a mai technikákat hogy már mindent géppel lehet csinálni, a rohanó világot, a mindenkin átgázolást….
NEM sajnáltatni akarom magam, itt mindenkinek megvan a maga baja, de mégis azért leírom ami foglalkoztat/bánt.
Ha egyszer meghalok, biztosan azt szeretném hogy elhamvasszanak, SEMMI nyoma ne legyen annak hogy léteztem. Nekem ne rakosgassák a csontjaim mikor lejár a sír,
vagy bármi más… egybe akarok olvadni a természettel… Azt sem tudom mi a jobb, ha az ember ír búcsúlevelet, ahol leírja a dolgait hogy mégis mások mégjobban megérthessék,
vagy inkább a semmi… hiszen a levél is egy rész belőlem… és nem akarok semmit hagyni magamból. Jó lehet itt akkor azt is nézni hogy ezt írom itt, ez is megmarad-ha megmarad.
Nem jó belegondolni hogy a legtöbb embert boncolják… Volt hír erről ill kép, videó is van nem egy a neten hogy hülyéskednek a boncnokok, az egyik képen kivették a nő szemét és a szájába rakták. Vagy fotózkodnak vele.
Gusztustalan és gyalázatos, maga az egész hogy meghal valaki és vagdossák stb. Rendben hogy nem él, meg sokszor ki kell deríteni infókat, de azért…. Engem ne boncoljanak, csak hagyjanak békén, hamvasszanak el…és ne ébredjek fel hamvasztás közben. Na ez a másik amire gondolok néha, hogy eltemetik az embert, és ott esetleg magához tér… vagy hamvasztáskor ott a kemencében, és nem tudsz kijönni….
A legnagyobb félelmem, honnan tudom ha meghaltam? Mi van ha csak kómába kerülök, és így élek tovább? Néha most is gondolok arra mi van ha az egész életem valójában csak álom… és most is kómában vagyok… Mi az élet? Miért vagyunk? Mi értelme? …
Ha újjászületek remélem egy jobb helyen jobb időben történik majd… és újrakezdhetem az életet….természetesen úgy hogy nem emlékszem majd az előző (mostani) életemre. Új elmével, új szemlélettel…
kiegészítés: természetesen most nem megyek el meghalni
csak leírtam ezeket, biztos fogok még írni nem utolsó bejegyzés ez, a címéhez viszont ezt láttam jónak, hiszen erről szól…
Szerző:
Kedves HellStone — kitaláltuk itt közösen azt, hogy aki szuicid, az megírja nekem üziben a telefonszámát. Megteszed? Csak a biztonság kedvéért.
Én is azt akarom, hogy hamvasszanak (és ezt — nyilván a gyerekek nagy bosszankodására — részletesen minden alkalommal elmondom, amikor szuicid vagyok), de érdekes módon a boncolás nem zavar. Szedjenek ki belőlem minden használható szervet, ami valaki életét megmentheti, és a többit égessék el…
(Bocsánat, ha ez morbid.)
Eszter
Kedves HellStone!
Te hiszel a reinkarnációban?
Nem akarlak idegesíteni, de az összes olyan vallás vagy filozófia, amelyik komolyan hisz és foglalkozik a reinkarnáció kérdésével, nagyon komolyan foglalkozik az úgynevezett karma fogalmával is.
Ezek az eszmék, filozófiák úgy gondolják, hogy minden ember, sőt minden élőlény az életében minden cselekedetével, vágyaival és más emberekhez fűződő viszonyával alakítja ilyen formán a saját lelkét, szellemét.
Abban is megegyezik minden erről gondolkodó, hogy a karma nem egy élethez kötődik, hanem életeken átívelő tulajdonság, amiben az ember szelleme gyűjti mindazt a tapasztalatot, negatív és pozitív eredményt, amit az élete és életei során megszerzett, véghezvitt, és az ez által felhalmozódott tapasztalat továbböröklődik egyik életről a másikra.
Tehát a reinkarnációval foglalkozó valamennyi vallás és filozófia teljesen egységesen egyetért abban, hogyha Neked most van valamilyen súlyos problémád, krízised, akkor az nem múlik el azzal, hogy véget ér ez az életed, sőt abban is tökéletesen egyetértenek, hogy minden problémára a legrosszabb választás az öngyilkosság, mert ezzel a lelkedet egy még sokkal rosszabb állapotba sodrod, és az újászületésedkor egy ennél még nehezebb lelki feladatot, krízist kell majd megoldanod, tehát ezek a filozófusok azt mondják, hogy a legegyszerűbb dolog az, ha a problémát még abban az életedben próbálod megoldani, amelyikben lehetőséged van rá. Az is lehet, hogy az a szituáció, amiben most vagy, már egy korábbi életedben tett rossz döntésednek a következménye.
Természetesen ezzel csak akkor kell foglalkozni, ha hiszel a reinkarnációban.
Ha nem hiszel benne, és inkább a jelenlegi modern nyugati tudomány által bizonyítható teljesen ateista és materialista felfogásban hiszel, tehát hogy nincs semmilyen lélek, meg semmi, és a tested csak anyag, ami biokémiai úton működik, akkor ez esetben nincs ilyen gond, mert a halállal tényleg minden véget ér. Ez esetben viszont ne aggódj a holttested miatt, mert az csak az a zsömle, amit ma reggelire megettél – kicsit átalakítva.
Én nem tudom, hogy melyik az igazság, de ha hiszel a reinkarnációban, akkor olvass ennek utána, és beszélj olyan emberekkel, akik értenek hozzá, mert elmenekülni egy adott probléma elől, könnyen lehet, hogy így nem lehet, és ha ebben az életedben felvállalod, hogy kínkeservvel végigviszed, de megpróbálod megoldani és épülni azokból a nehézségekből, amik most eléd hárulnak, akkor simán lehet, hogy akár a következő életedben, akár már most pár év múlva egy sokkal jobb helyzetbe, sokkal jobb életbe kerülsz majd.
Amit a mai rohanó világról, hiúságról, anyagias érték-alapú gondolkodásról és az egymáson való átgázolásról írtál, az egy külön beszélgetést, sőt elég sok külön beszélgetést megérne, mert az emberek minden korban hajlamosak voltak arra, hogy a korábbi korokat romantikusan, kissé kiszínezve szemléljék, saját korúkat pedig a züllés és dekadencia legmélyebb pontjának lássák. Ezért aztén érdemes volna végigvenni KONKRÉTAN, hogy a korábbi korokban – a romantikus filmektől és regényektől eltávolodva – hogyan is éltek valójában az emberek, hogy viselkedtek egymással, milyenek voltak az életkörülmények, az emberek jogai és lehetőségei, és milyenek most.
Nemcsak a kigyúrt, meg cicababa embereket kéne látnod, akikről írtál, hanem a többieket is, valamint azt a hatalmas nagy szeretetet és jóságot, ami a világban és az emberekben van.
Különben meg gondolj arra, hogy az a szerencsétlen kigyúrt meg cicababa ember, akinek az a legfőbb motivációja, hogy milyen kocsit meg ékszert vegyen, ők vajon milyen lelki problémákkal és krízisekkel küzdhetnek, és milyen megfelelési kényszerek nyomása alatt állhatnak, amik ezekbe az irányokba taszítják őket. Szerintem inkább ne utáljuk Őket, hanem próbáljunk segíteni, még akkor is, ha egész életük során csak egy nagyon
kis irányban hat a pozitív fejlődés.
A reinkarnációval foglalkozó vallások, filozófiák szerint a lélek nagyon-nagyon sokszor újjászületik, a fejlődés lassú, és lehet, hogy mindegyik életben csak egy pici, szinte alig észrevehető, de a lélek szempontjából az a kis fejlődés is mindig nagyon-nagyon fontos.
Olvastam sokat a témában. Magam sem tudom melyiket hiszem, viszont ha egy ember már tropa lesz lelkileg, elgyengül, annyira hogy már ott áll és ennyi volt, aligha gondol arra hogy: Várjunk csak, hiszen újjászületek, a probléma ugyanúgy megmarad. Najó akkor nem halok meg. Ott akkor elpattan valami és lesz.ja hogy mi lesz utána.
De ha mégis arra gondol hogy akkor mégse kellene ezt, hiszen újra adott lesz a probléma az új életében és él tovább:
Mit fog ez megoldani? Ha valakit pl kilakoltatnak nincs semmije, az hol fog lakni? Szerintem lehet valakinek (és itt most nem pont magamra gondolok) akkora problémája, aminél csak ez lehet a megoldás. Ill évek óta semmi megoldás hogy az élete jobbra forduljon.
Nem reagáltam sok mindenre, de köszönöm ezt a hosszú írást, sok elgondolkodtató dolgot írtál 🙂
Szia Eszter,
köszönöm hogy írtál, a telefonos dolognak nem látom értelmét. Szerintem ha valaki eljut arra a szintre hogy márpedig befejezi az életet, akkor aligha fog egy telefon miatt visszafordulni. A probléma adott, mi fog megváltozni azzal hogy felhívják? Diliházba küldik és éljen ott élete végéig? Kinek jó az, ill milyen élet?