VÉDELEM

Megtanultam a kurzuson, hogy a VÉDELEM, PAJZS, EGY KÖZVETÍTŐ ELEM A „FENYEGETŐ KÜLVILÁG” ÉS A KISGYERMEK KÖZÖTT –  alapvető szükséglete egy kisgyermeknek.

Mivel totális regresszióban vagyok, most kisgyermekként gondolok magamra – tehát világos, a világ számomra is fenyegetpő – annál is inkább, mivel tilosban járkálok, és félek a felelősségre vonástól – tehát nekem is szükségem van most egy pajzsra.

Ma a főnöknőm rámtelefonált. 

nem veszem fel terémszetesen, lefekszem a földre, és hallgatom, hogy  szívem majd kiugrik a helyéről. úgy is mondhatnám, szabályos pánikrohamot kapok, ha meghallom a hangjtá és az üzenetét: FEL KELL HÍVJAM ŐT.

Hívja a bánat. Beteg vagyok.

és főleg: FÉLEK. MIT AKAR TŐLEM?? MEGKÉRDEZI, HOL JÁRTAM A BETEGSZABIM ALATT?

Vagy esetleg, hogy kapott egy telefonhívást egy másik óvoda vezetőjétől, aki érdeklődött utánam, hogy jó munkaerő vagyok-é, és hát érdemes-e behzívnia interjúra, – mivel állást keresek nála…

hát igen. tény, hogy hülye fejemmel még más állások után is nézegetek, és amilyen marha vagyok, beírtam a jelenlegi főnöknőmet  referenciának.

ezt itt nagoyn komolyan veszik, csak jó referenciákkal lehet jobb állást kapni.

tehát, kényes a helyzet. vigyáznom kell, ohgy ne csesszem el a referenciámat!!, ha odébb akarok állni!!

erre meg én titokban keresgélek állást, a háta mögött.

tény, ohgy nem vagoyk normális.

de hát ezért csak nem bánthat – istenem, próbaidős vagoyk, nem tilos más állást is megpályáznom, vagy igen,?? – mindegy, erről sincs kedvem most beszélgetni vele éppen.

majd ha meggyógyultam. és még aktuális.

és most itt az üzi – fel kell hívjam. egyetlen porcikám sem kívánja.

Ugyanakkor valami homályos józan érzés azt súgja, hogy mégiscsak beszélnem kéne vele, és nem kéne rettegnem, és több józanul gondolkodó felnőtt, akitől támogatást kapok, teljesen természetesnek veszi, hogy a beteg kollégájára rátelefonál a főnöke, és beszélni akar vele…

Az agyam is kalapál. a szívem is.

HOGY LEHETTEM ILYEN HÜLYE, HOGY MOST ÁLLÁST IS KERESEK????

De hát muszáj volt erre a meghirdetett állásra pályáznom, mert rengeteg előnye lenne, ha itt kapnék munkát!!! A munkaidő nem háromnegyed hétkor kezdődik, hanem fél nyolckor, és itt van a szomszédban, tényleg odaérek biciklivel 10 perc alatt, még letusolnom sem kell. magyarul nyernék minimum egy órát!!!! és hát az naponta számolva, az rengeteg, rengeteg!!!!!!!!!!!!!

arról nem beszélve, hogy magasabb beosztást is pályáztam.

egyszerűen muszáj volt jelentkeznem!!! és határidő múlt szerda volt.

és hát ez már csak nincs megtiltva, hogy az ember betegállományból még megpróbáljon belekapaszkodni egy utolsó szalmaszálba, amitől reméli, hogy jobban lesz, nem igaz???

nem volt kedvem tehát fölhívni a főnöknőmet, úgy éreztem, vaj van a fejemen, bőven, és nem akarok ott állni előtte védtelenül.

és persze, attól is fostam, hogy letámad, és direktben megkérdezi, hogy voltam-e akkor végül most az EUs worskhopon, vagy sem. Erre mit válaszoltam volna, hm?? hazudni utálok. Mondtam volna azt, hogy igen, voltam, az orvosom egészségvédő intézkedésként ítélte meg????

nem volt kedvem beszélni vele. de valmait mégis muszáj volt tennem.

hálistennek a földön fekve és relaxálva végre eszembe jutott, amit a kurzuson tanultam: most nekem egy PAJZSRA VAN SZÜKSÉGEM.

EGY PAJZS MÖGÜL MEGHALLGATOM TALÁN, HOGY MIT AKAR.

Ki legyen az??? kKi lenne hajlandó közvetíten a főnöknőm és közöttem???

az orvosomat már tegnap kértem, – visszautasította. Kérjem meg a férjemet szegényt? kavarjam bele? és hazudjon esetleg miattam??

nem, nem. Jobb lesz valami hivalatalos személy…

beballagtam tehát a  betegállományos irodába, és onnan egy ügyintézőtől megkérdeztem, hogy ha beteg vaygok, akkor kötelességem-e kommunikálni a főnöknőmmel.

ráménzett, látta, hogy valami nem oké, próbált segítőkész lenni.

végül volt olyan kedves, és  felhívta helyettem a főnöknőmet!!!!!!!!!!

a főnöknőm odavolt a boldogságtól, hogy végre reagálok!!

még ha közvetve is.

Mindjárt kiöntötte a szívét az ügyintézőnek, hogy hát őneki kötelessége most intézkedni pl. helyettest találnia helyettem, és tudatkozódik, hogy vajon januárban is betegállományban leszek-é???

és persze a szokásos behízelgő és semmitmondó szólam –  miben segíthet nekem??? –

Az ügyintéző meg, aki beszélt vele telefonon, teljesen megértette a főnöknőmet, tök jó fej volt, világbajnok módon kommunikált vele, lenyugatta teljesen –  és helyeselte, hogy főnöknőm olyan kedves és telefonált rám…

 ugyanakkor MINT EGY TÖKÉLETES PAJZS, MEGVÉDETT ENGEM, ÉS AZT I S MODNTA A FŐNÖKNŐMNEK, HOGY MOST NYUGALOMRA VAN SZÜKSÉGEM!!!!!!!

ÉS AZT IS mondta, hogy most éppen nehezére esik a kliensnek kommunikálnia.

(nekem meg előtte, hogy volt ilyen kurzuson, ahol kiképezték őket, hogy mit kell csinálni egy klienssel, aki nehezen kommunikál…)

hát szó ami szó, beleadtam apait anyait, és bőgtem, mitn a záporeső.

miután a főnöknőmet lerendeztük a telefonban, és nekem meg sem kellett szólalnom, elküldött újra dokihoz, hogy írjon ki még kari után is, akkor ők jobban tudnak segíteni nekem… és hamarabb…

helyes. megnyugodhatok, nem pánikolok, és szépen helyükre kerülnek a dolgok…

lassan megnyugszom.

Tudtam én, hogy sokba fog nekem érzelmileg kerülni ez a kis csehországi kiruccanás, de azt is tudtam, hogy képes leszek megfizetni az árát, azaz, hogy képes leszek elviselni a rámnehezedő stresszt és nyomást, és valahogy ki fogok tudni bújni a nehéz helyzetek alól, és képes leszek megvédeni valahogy magam.

és képes vagyok, igen.

Ha védelemre van szükségem, azt is megszerzem.

A felelősséget most elhárítom, nem játszom a hőst, nem fogok beolvasni neki, hogy ő egy rossz főnök, és menekülök tőle…

nem. éppen időt nyerek… és levakarom magamról őt.

nem kell már lassan mgé a referenciája sem.

én már jövőre nem akarok oviban dolgozni különben sem!!  – ez ma jutott eszembe.

Én jövőre már egyetemre akarok járni!!

Pszichológus akarok lenni!!

 

hurrá.

itthon dekorálok, karácsonra készülök, és leszarom a munkahelyemet, ahol éppen engem szartak le nagyívben.

nem hagyom, hogy leamortizáljanak, hogy félreállítsanak, mint egy kisgyereket, amikor számomra fontos és minőségi továbbképzési ügyekről van szó, és úgy rángassanak, mitn egy bábut, és leszarják az alapvető emberi igényeimet.

 

nem kell nekem ez a munkahely, ezek a kollégák, ez a főnöknő.

találok én majd ennél jobbat is, de azt is megértettem, hogy le kell lassulnom, több álláspál.yázatot nem küldök ki, és most a fenekemen nyugton maradok.

és megpróbálok lehiggadni, és nem ugarbugrálni kicsit. megférni a bőrömben.

most már eleget pörögtem.

adjak hálát a jóistennek, hogy fizetett betegállományban vagyok, és enneél többet most lehetőleg ne akarjak!!!