VAN REMÉNY – paradigmaváltás a pszichológiában??

Felejtsük el a gyermekkort – a GONDOLKODÁS MINŐSÉGE A MEGHATÁROZÓ

Valami hasonló címmel jelent meg egy hosszú összefoglaló cikk tegnap egy itteni újságban. És több vezető pszichológus is paradigmaváltásról beszélt.

Halkan jegyzem csak meg, hogy nagyon összecseng ez a tranzakcióanalízissel, hiszen ott is a felnőtt énállapot erősítése a pszichoterápia egyik meghatározó eleme.

 

Sajnos az újságot elfelejtettem megvenni, és csak a munkahelyemen tudtam felületesen átfutni a cikket. Így is érteni vélem, hiszen ismerem tapasztalatból a kognitív terápiát, amiért a cikk nagyon lelkesedett, és a jövő meghatározó gyógyítási módszerének kiáltotta ki.

A lényege – hogy megtanítsák a klienseiket GONDOLKODNI – feltárni az érzelmek mögött rejtőző káros gonjdolatokat, és megtanítsák a klienseket arra, hogy a gondolataikat képesek irányítani…

összecseng mindez persze a meditációs technikákkal, meg a zennel, stb.

Persze, ehhez elég nagy önfegyelemre van szükség, gondolná az ember. meg hogy túl nehéz.

de egy tanárral nem nehéz, és az ember a tanár segítségével felfedezi és megéli a lelki nyugalmat, azt, hogy a fájdalomtól el lehet vágni magunkat, nem kell gyötrődni.

Ehhez egy tanár kell. análkül nemm egy.

egy KOGNITÍV TERAPEUTA.

Mert ez így elsőre túl nehéznek tűnik.

de ez ugyanolyan, mint a számítógép vagy a kézírás.

először minden nehéz. aztán magától értetődővé válik.

van remény!!

 

Szerző:

Belépett: 5 év

amarilla

Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010

4 gondolat erről: “VAN REMÉNY – paradigmaváltás a pszichológiában??”

  1. Szia amarilla!

    Én olvaslak, és sokszor pont erre van szükségem, hogy azt mondják: „igen van Remény!” 😉 Szóval köszönöm, hogy leírtad ezeket, és igazad van abban, hogy mindent meg lehet „tanulni”, ha van bennünk szándék. Én olyan sokat nem tudok ehhez hozzátenni, hiszen tökéletesen leírtad a lényeget. =) 

    Az ember, mikor mélyponton van, akkor tényleg jól jön egy ilyen írás, bíztatás! Én most szerencsére – lekopogom – jól vagyok. Aztán ki tudja mikor hogy… de majd ha rosszul leszek, csak feljövök ide és elolvasom bármelyik írásod. 😉 Örülök, hogy van valaki itt, aki pozitívan (is) tudja látni. Ez nagyon jó és nagyon fontos. A továbbiakban is ennek gyakorlására és megélésére bíztatlak, vagyis hogy továbbra is ilyen pozitívan lásd és érezd! 🙂

  2. Szia Amarilla, szerintem téged mindenki olvas, csak nem mindig írnak. ÉN pl nem vok tapasztalt terap ügyben azért nem nagyon tudok hozzászolni. De az biztos nem lenne bátorságom megmondani a főnökömnek, h nem mondtam igazat a felvételin, és bevállaltad a  rossz gyerekkort is és szerintem nagyon bátor vagy h megtetted. 🙂

Írj megjegyzést