Hello megint kedves búralakók, érdeklődők!
Persze megint hónapok óta nem írtam és nem győzök állandóan elnézést kérni azoktól, akikkel levelezek időnként, mert van ilyen hogy elfoglaltságomban vagy csak mert épp nincs kedvem írni hónapokra eltűnök innen.
Nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy ideális lenne azt tudom mondani. Megint túlstresszeltem a dolgokat, fáradt is voltam már minden értelemben és a hangulatom is úgy határozott, hogy zuhanórepülésbe kezd, egy szó mint száz beszűkült kis tudatommal úgy határoztam, hogy „nem ártana” meghalni egy marék gyógyszertől. Aztán az este bevett bogyóknak reggelre sem volt „túl nagy” hatása, szóval végül csak oda jutottam hogy a mentő vitt a toxikológiára, ahol két napocskát el is töltöttem és jól megcuccoltak egy pár adag infúzióval. Aztán persze irány a pszichiátria, ahol valamivel kevesebb mint öt napot töltöttem még. Aztán haza, ahol persze az ismét elkezdett antidepresszánstól a türelmem végesebbnél is végesebb mint szokott (pedig tényleg türelmes ember vagyok általában) és persze kibukik belőlem a sok kérdezősködéstől az ordítás. Most meg megyek majd pszichoterápiára bent fekvősbe, kíváncsi vagyok mennyit fog ez használni nekem. Szóval nem bánnám ha rendeződne végre az életem. Nagy kérdés számomra az is hogy most folytassam-e az egyetemet vagy inkább más lenne nekem való. Lehet, hogy túl nehéz és sok ez nekem? De közbe meg érdekel. Naponta változtatom a véleményem ezzel kapcsolatban és szeretném végre meglelni az én utam, az én boldogságom. Ja igen legutóbb is bordernek lettem nyilvánítva, amivel valamelyest egyet tudok érteni, de azért nem minden tulajdonságban. Kérdés ez is számomra, hogy mennyire törődjek én ebbe bele, hogy ezzel a betegséggel ennyire vagyok képes, ne akarjam magasra rakni a lécet vagy merjem-e magasan hagyni és csak azért is megmutatni, hogy én is tudok annyit vagy többet, mint mások. Nem tudom mi lenne számomra az ideális őszintén szólva…
Szerző:
Szia aquabird! Sajnálom, hogy ilyen rosszul voltál 🙁 Hátha a bentfekvős terápia segít egy kicsit, adj ennek esélyt! És ne add fel az életed semmiképpen, ha tudod csinálni az egyetemet, csináld tovább!
Köszi Eszter, remélem tényleg segít majd, az egyetemmel kapcsolatban meg nem most fogok dönteni, hanem reménykedem benne, hogy majd a terápia segít ebben is, hogy jól döntsek, meg is mondták nekem, hogy előtte ne hozzak fontos döntéseket.