A szenvedés végül elvisz a vallásosságig.
De nem a buta, beszűkült, dogmatikus vallásig – hanme a felszabadító, szerető, megbocsájtó, a felelősséget megosztó vallásossáig.
annak a felismeréséig, hogy nem tudok mindent kontrollálni. hogy ez nem baj, sőt, természetes.
Segít megszabadulni a félelemtől és a szorongástól.
segít önmagam lenni.