Valamiért jó

Valamiért jó, valamiért így kell lennie. Valakiért jó, valakinek itt kell lennie. Foltozom a zsákot, felmérem a terepet, alázattal viselem a terheket. Osztozom az örömben, nem látok a jövőmbe. Hasonló dolgokkal foglalkozom, mint előtte. Kifújom a levegőt, foggal, körömmel, sunyi módon kerültem a gödörbe. Jeladás, jegyeladás, a műsor véget ért. Homályos múltból, fényes jövő vár rám. Az igazságról csendesebben kellene hallgatni, zavart kelt, megbánt másokat. Ne gondolkozz, csak összezavar! Élhető a hely, érthető, ha kell. Kimosom a ruhát a pataknál, megbűnhődte már e nép, a múltat s jövendőt. Kétlapos pakli kártya, akkor osztok. Fügefa levele, le vele! Ádámtól elvesszük a hitét, ordítsuk együtt a misét! Felesküdtünk egymásra, így kerültünk egy rakásra. Kiférek még az ajtón? Be ne csapd a végén, be ne csapj a végén! Hiszem, ha látom, biztonság kedvéért csukva tartom a szemem. Bugyog már a víz, a fazék megtelt, se ki, se be. Mohón lesem, a végén még leesem. Ki mondta, hogy feleslegesen élem az életem? Sóhajtok, majd elfelejtem. Sokból is megárt a jó. Ez lenne a boldogság titka. Ne írd fel! Megjegyzem. Összegezve: mit nem adnék egy falat kenyérért. Nem tudom mi lesz a vége, hogy lesz e vége. Sehonnan sehová, lehetetlen eltévedni. Ennél komolyabb dolgokkal már nem foglalkozom, feladat megoldva. Kísérteties a hasonlóság a két világ között, összeköt bennem dolgokat. Földön járó lettem, a Holdra csak holnap megyek, és vannak még helyek. Talán ennek most adtam nevet. Kinevet. Az jó, ha jó a kedve. Örüljünk együtt! Megnevettet. Itt folytatom magam helyett.