Én nem tudom megfogalmazni, miért nem tudok különbséget tenni az intrapszichikus és az interperszonális konfliktusok között.Talán nincs is.
Szóval általában az történik, hogy a probléma kezdődik belül, halmozódik és halmozódik,
Állítólag addig nincs is konfliktus, amíg a kommunikációja meg nem kezdődik.Szerintem van.
Azok arettenetes belső beszélgetések, érzelmi ingadozások ugyanolyan megterhelők lehetnek mint a legocsmányabb üvöltözés, vagy gyilkossági késztetések.Az a meggyőződésem,hogy ezekre a belső színjátékokra nincs is valójában szükség, csak ha mondjuk az ember színdarabot akar írni. ha átélem a szöveget, mminden jelentősen hitelesebb lesz.Látom magam előtt például a krónikus alkoholistákat, akik reggeltől estig magukban beszélve mentegetőznek, és elkezdtem rettegni, félni, felháborodni.Intelligens emberi létnek ez nem lehet hozzátartozója, ez az idióta embertelen szenvedés.
az az intrapszichikus konfliktus, vagy intrapszichikus valami ugyanaz mint ami kívül van.Semmi szükség arra, hogy ember agya mindent kétszer játsszon le.Ami bent van, azt egyszerűen kívülre kell tenni, a kutya is csak kinn tud pisilni.
azt vettem észre, hogy ha a konfliktus résztvevői egymással beszélnek,bármiről, nyílt kérdéseket feltéve(ld. tankönyv), nyílt dialógust fenntartva, már elég lehet.A konfliktus témáját nem is szükséges feltétleül érinteni, elsőre főleg nem.
A sikeres kommunikáció első alapfeltétele, hogy ne mindiga legdramatikusabb dolgokkal, kezdjük.Én írtózatosan nehezen tudom megtanulni
Szerző:
én meg azt vettem észre, hogy kétféle embertípus létezik.
az egyik örökké konfliktusban van, a másik meg soha.
na és a millió árnyalat a kettő között.
én lavírozok szép lassan a mindig konfliktusosbüól a sosemkonfliktusos felé…
most tartok talán a közepén.
de a szüleimmel már nem konfliktusozom azt hiszem, legalábbis ez a kari elment anélkül.
mert fizikailag kivonom magam a társaságukból.
másképp nehezen menne.