Sziasztok!
Kérdeznék tanácsot kérnék vagdosás témában.
fiam 4.osztályos, és olyan suliba jár, ahol a felsőtagozat ugyanabban az utcában van mint az alsó, de jó pár méterrel odébb, tehát az alsósok és a felsősök külön épületben vannak.
A lényeg az, hogy hallottuk, hogy felsősök körében elkezdödött a vagdosás… mert hogy az menő. Kérdésem lenne, hogy szerintetek rá lehet szokni? nekem nem ez a betegségem van, hanem kényszeres hajtépés, amit a fiam nem csinál, de félek hogy agénjei esetleg örökölték, és felsőben esetleg belemehet ebbe a vagdosás dologba.
Mit javasoltok? most beszéltem vele, érdekes módon tudja, mi az a vagdosás, de mondta hogy veszélyes mert el lehet vérezni, lehet hogy a tanárnők beszéltek velük, nem tudopm, mert ezt a hírt egy szülőtől tudjuk, meg volt rendkívüli szülői értekezlet a felső tagozatban, de csak ott tudomásom szerint.
Szóval rá lehet szokni? ha valaki elkezdi csinálni, mert menő, a többiek is mennek utána mint a libák mert menő? mert ezt a gyerekek most nem betegség miatt csinálják hanem csak úgy..egyenlőre…bővebb infót nem tudok
segítsetek, pár mondattal válaszolni rászokhat e stb.
köszönöm
Szerző:
Én hajlamos vagyok függőségre, mármint nem csak a klasszikus függőségekre, hanem bárminek a megszállotjává könnyedén tudok válni, elég odavágós személyiségzavarom van. Ráadásul kezeletlen. 😀 Gyerekkoromban nálunk is divat volt a vagdosás, meg a mindenféle depis minta karcolgatása körzőheggyel, da annyira idiótának tartottam, hogy nem emlékszem rá, hogy egyáltalán kipróbáltam volna.
Neked mióta van ez a hajtépés? Szerintem nem lehet genetikus az önsértés, maximum a szorongásra való hajlam, de az meg annyimillió formában megjelenhet, és önmagában a genetika nem is elég ahhoz, hogy baj legyen.
Szerintem nem kell aggódni, megnyugtatásképp nemsoká strandidő, és könnyedén le lehet csekkolni anélkül, hogy észrevenné.
Igen, rá lehet szokni. Ilyen tömeges önsértést még nem láttam soha. Nehezen tudom elképzelni, hogy csak azért tegyen valaki kárt magában, mert divatos. Én is érintett vagyok a témában, illetve ismerek néhányat, akik szintén. Szerintem alapvetően aki képes fizikai sérülést okozni magának, az nem szereti, tiszteli magát (eléggé). Érzelmileg nehéz helyzetben van és nincs megfelelő eszköze az érzelmei kezelésére. Egyébként meg elvérezni ilyen módón még öngyilkos céllal is csak keveseknek sikerül, de ezt a fiadnak nem kell tudnia.
Állítólag kamaszkorban nem ritka, hogy 1-2 alkalommal előfordul egy kis önsértés. Aztán annyiban is marad a dolog. Ha meg esetleg mégsem, akkor is ez csak egy tünet. Sokkal fontosabb, hogy mi áll mögötte.
Ja, az mindenképpen pozitív, hogy tudtok ilyenekről beszélgetni.
Szia Vica!
Az önsértés annak okozhat függést, aki másképpen nem tudja levezetni a belső rossz érzéseit. Te ismered a kisfiad, biztos látod, hogy szorong-e, vannak-e indulatkezelési problémái (a normálison túl persze, tehát olyan szinten, ami komolyan belezavar az életébe). Ha nincsenek ilyenek, akkor valószínűtlen, hogy függővé válik, még ha divatból ki is próbálja egyszer.
Ha nyíltan tudtok mindenféle dologról beszélgetni, az nagyon jó, és önmagában segít oldani az esetleges szorongást!