Hajnal négy óra van, sőt, már elmúlt négy perccel.
Mindig ezt csinálom. Nem volt mintám, hogyan kell összepakolni, ha utazunk. Gyerekkoromban mi alig utaztunk. Vagyis igen, nyaralni, persze. De én sosem pakoltam…
Most meg utazunk!! és pakolok!! a gyerekemnek is!
Vécéülőkét is, mert most lesz éppen szobatiszta!!, és egy halom kis bugyit, baleset esetére, meg egy rakat nadrágot, meg pólót is, mert még mindig száradnak le a bárányhimlői – nehogy elfertőződjön…
és az esőkabátom még mindig nincs bepakolva!!
Tehát akkor most bepakolom!!
sminkemet elraktam, más nagy baj nem történhet, fényképezőgépem megvan, irány horány! 🙂
jaj, de jó lesz! 🙂
jó utat:))
Brrr! %~}}<
http://www.youtube.com/watch?v=GuJQSAiODqI
van egy barátom, gyergyói.
1o éves korában meghalt az édesanyja, azóta pittyeg.
olyan mint a dadogás, csak sokkal durvább.
tehát dadog, nagyon angyon erősen, durván?
és alig lehet érteni, ohgy mit mond?
szegényem. miért nem megy el pszichológushoz ő is szegényem???
töröltem