Utálom, amikor emberek további plusz terheket akarnak rám pakolni, hogy én járjak el az ő érdekükben. Minimális erőfeszítés lenne, ők is meg tudnák csinálni, csak lusta f*szok… Könnyebb a “bábut” rángatni, megint.
És amikor hangot merek adni annak, hogy NEM! még én vagyok a kötsög, hogy miért nem segítek…
1 gondolat erről: “Utálom”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Utálom
Eddig király napom volt 🙁
Egész délelőtt haluztam.
Mennyire elegem van már ebből.
Nem tudom megszokni.
Azzal indítottam, hogy nem tudtam normálisan leparkolni a m.hely előtt, majdnem keresztben álltam meg.
Szóltam a tesómnak, hogy álljon már be.
Persze rögtön észrevette a beszédemen, hogy gáz van.
Azt mondta, üljek le, és ha lehet, ne csináljak semmit.
Ettől függetlenül megpróbáltam dolgozni.
Nem sok sikerrel.
Úgy remegett a kezem, mint egy alkeszé, aki még nem kapta meg a napi adagját.
Vizet akartam inni, de nem igazán jött össze, leöntöttem magam.
Aztán akartam behozni, de nem mertem kimenni.
Időnként duplán láttam.
Amikor kénytelen voltam bemenni a sarokba, majdnem ráestem a kolléganőm asztalára.
Ha szóltak hozzám, egy birka értelmes ábrázatával néztem.
Nagyon gáz voltam.
Tegnap este belázasodtam, ma reggel is láza voltam, arra gondoltam, esetleg az hozta ki.
Ááááá mindegy is mi hozta, úgysem fogok soha eligazodni ezen az egészen.
Már kezdek helyrejönni.
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Igen ismerős. Mikor az ember nem húz határokat,eddig s ne tovább. Nyomulnak s kihasználnak. Mire az ember észbekap már „csicskása” valakiknek.
Ez nekem is nagy problémám máig is. Sokszor,nagyon sokszor előfordult. Pedig én csak segiteni szerettem volna. Igy látjuk mi. A másik oldalról máshogy néz ki a dolog. Megoldás: következetes NEM!!!