Nincs önképem. Se belülről, se kívülről nem tudom megítélni hogy ki vagyok-mi vagyok. Valamennyire elfogadtam magam és harmóniában vagyok magammal, de hogy vagyok-e, azt nem tudom meglátni. Ha magammal kapcsolatban bármire gondolok, nem látok semmit – nem nézem le, nem utálom, nem szeretem. Csak semmi. Belenézek a tükörbe és nem vagyok ott. Talán ezért tudok egy kicsivel többet meglátni a világból, a környezetemből, az emberekből. Mert látom azt a részt is, amit saját magam takarna el belőle ha látnám magamat.
Szerző:
Blog kommentek: 598Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 23-09-2018
Kedves tnelis. Én látom magam,de azt vettem észre a pszichiáternél, hogy nem tudok beszélni kizárólag csak magamról hanem,a kapcsolataim által mesélek magamról.Ezt a felismerést,mondtam is neki,de semmi említésre méltót nem fűzött hozzá.
Ez a felismerés talán az első lépése valaminek, ami csak jót hozhat. Légy jól!