hm. ezeknél már voltam két éve. nagon nagyon helyesek voltak.
igazából az tartott vissza, hogy Down kóros gyerekekkel kellett volna foglalkoznom.
viszont.
Lehet, hogy most még ez is jobb lenne, mint az a borzalom, amiben vagyok…
mivel beleláttam már egy icipicikét, hogy miylen az a halmozottan sérült ,jaj, borzalmasan sérült, képezhetetlen idiótákkal dolgozni, egy down kóros nem is olyan rémes!
ők igenis képezhetőek!
és a főnökeim rettentő helyes, pszichológiához és pedagógiához értő emberek lennének!!
és talán valahogy támogatnák a pszichológiai tanulmányaimat???
most mindensetre olyan speciálpedagógust keresnek, aki 5 éveseket készítene elő iskolára.
hát ezt imádnám.
azt hiszem, végül is ez a szakértői vonal jobban feküdne nekem, mint a vezetői.
bár tény, hogy jó vezető is lennék…
de az azért sokkal stresszesebb.
és én nem bírom a stresszt, ebből kell kiindulni.
haha, a munkapszichológusom is kidőlt a sorból?? vajon miért betegedett le éppen most??
hétfőn lett volna vele ülésem, és előtte már átküldtem neki az e-mailt ,amit a főnöknőmtől kaptam, hogy behívott negyedéves értékelő beszélgetésre.
úgy látszik a munkapszichológusom sem bírta ezt a stresszt és úgy döntött, inkább most magára vigyáz egy kicsit, én meg oldjam meg a problémámat???
meglátjuk. péntekre kaptam hozzá új időpontot.
reggel 10-re. sejtheti, hogy betegállományban vagoyk, mert eddig midig úgy jöttem csak hozzá, hogy 15re, munkaután, amikor korán reggel kezdtem.
hát most nincsenek ilyen megkötöttségeim egyelőre.
kíváncsi vagyok, mit szól az álláspályázatomhoz…
most úgy voltam vele, hogy elküldtem és kész, aztán ha behívnak ,akkro majd gondolkodhatom még ,hogy mit akarok mondani.
a főnöknőmet leszedtem a referencia listáról, őt most nem hívhatják.
ennyi.
Szerző:
Szia, elkezdtem olvasni ezt a bejegyzést és egyből két dolgon is megakadt a szemem. Az első amit irtál, hogy:
igazából az tartott vissza, hogy Down kóros gyerekekkel kellett volna foglalkoznom.
Miért tartott ez vissza téged? Szerintem nagy erőt ad segiteni egy ilyen gyermeknek és biztos vagyok benne, hogy ők is adnának sok szeretetet neked. sőt..
mivel beleláttam már egy icipicikét, hogy miylen az a halmozottan sérült ,jaj, borzalmasan sérült, képezhetetlen idiótákkal dolgozni, egy down kóros nem is olyan rémes!
halmozottan sérült, jajj.. borzalmasan sérült, képezhetetlen idiótákkal??? Ez azért szerintem elég durván hangzik…. Ők nem tehetnek róla, hogy betegek, és ha te igy vélekedsz róluk attól tartok, az ilyen munka egyáltalán nem való neked, az ilyen emberekhez türelem kell, megértés és sok-sok szeretet! De az, hogy igy leszólod őket és velük foglalkoztál, foglalkozol stb.. eléggé irónikus….
Tény, hogy jó vezető lennél?.. hát az előbbiből kifolyólag ilyen területen biztos, hogy nem.
HahÓ, jól látod a dolgot, nem nekem való.
Nem leszóltam őket – cak megállapíottam, hogyf nekem nekm való.
Abból indulok ki, ohgy én magma is sérült vagyok, és nem tudok annyit adni, amennyit ezekenk a gyerekeknek kell adni. szeretetet, figyelmet.
ők is képesek fejlődni, vagy legalább nem leromlnai – és ez rengeteg munka.
Rengeteg!!
és láttam a kollégákat, akik ilyen gyerekekkel foglalkoznak ,hogy milyen fantasztikus emberek.
Én nem tartok itt sajnos még.
Nekem még egy Down kóros is nehéz lenne – talán – nem tudom, nem próbáltam még.
Nekem sikerélményre és vidámságra van szükségem, ne haragudj, látni ,hogy az ÉLET SZÉP!!!!!!!!!!!
ENGEM ELÉGGÉ MEGNYOMORÍTOTT MÁR A CSALÁDOM, HOGYF AZT HIGYJEM, HOGYF AZ ÉLET CSUPA SZENVEDÉS, MOST ERRE MÁR NINCS SZÜKSÉGEM, NEM TUDOK ILYEN TERÜLETEN DOLGOZNI, SEM VEZETŐ LENNI.
Ezt félreértetted.
olyan területen keresek állást, nem vezetőit, ahol kibontakoztathatom a kreativitásomat, és élvezhetem a gyerekekkel való közös munkát.
mert hidd el, ebben nagyon jó vagyok.