Ma voltunk először az új iskolában a gyerekemmel hosszabban.
Beengedtek bennünket a tanórára. Nagyszerűen ment. Annyira édes volt – először nem akart leülni – az ajtónál állt, mint aki karót nyelt, hiába invitálta a tanárnő bejjebb.
Viszont az ajtónál állva is nagyon figyelt, és lelkesen jelentkezett minden egyes kérdés után!!
A tanárnő anynira szuper volt, mindig felszólította őt – mutatta, hogy igen, látja őt! 🙂 – és kérdezte, hoyg honnan tud ilyen sokat! hát, az előző iskolájában tanulta! 🙂
Aztán volt egy jópofa feladat – ki kellett találni, milyen ízeket kóstoltak.
És csupe nagyon finomság volt – csokifagyi meg vaniliafagyi!! 🙂 meg eperfagyi! 🙂
na, hát ezek után már csak szeretni fogja az új iskolát,??!!!
Aztán kitalálta a tanárnő, hoyg valamit írni kéne egy lapra -ahhoz viszont már ugye le is kellett ülni – tehát mégis sikerült őt odacsalogatni egy iskolapadhoz, és írt is lelkesen! 🙂
a szünetben focizás volt, aztán le is léptem, mert nagyon jól ment minden.
Délután meg már nem is akart hazajönni velem, már anynira jól érezte magát. nagyon helyesek voltak a gyerekek is vele, meg a felnőttek is. Törődnek vele!! oda vagyok a boldogságtól.
Télen húzós lesz a távolság miatt – de talán még lehet is valaki, aki néha befuvaroz minket?? – meglátjuk.
eddig úgy ment midnen, mitn a karikacsapás. majdcsak ezután is lesz valahogy: ):)
Szerző:
